Bíborszárnyú mézevő

Bíborszárnyú mézevő
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Mézevőfélék (Meliphagidae);
Alcsalád:	Mézevőformák (Meliphaginae);
Nemzetség:	Meliphagini;
Nem:	Lichenostomus;
Faj:	L. cratitius;
Tudományos név
	Lichenostomus cratitius; (Gould, 1841)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bíborszárnyú mézevő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bíborszárnyú mézevő témájú médiaállományokat és Bíborszárnyú mézevő témájú kategóriát.

A bíborszárnyú mézevő (Lichenostomus cratitius) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

A magyar név forrással nincs megerősítve.

Rendszerezése

A fajt John Gould angol ornitológus írta le 1841-ben, a Ptilotis nembe Ptilotis cratitius néven.^[3]

Ausztrália déli részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi szavannák és cserjések, valamint városi régiók.^[4]

Testhossza 16-19 centiméter, a hím testtömege 19,5-25 gramm, a tojóé 15,5-22,5 gramm.^[3]

Gerinctelenekkel, főleg rovarokkal és nektárral táplálkozik.

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]