Békés egymás mellett élés

Hruscsov és Kennedy találkozója Bécsben, 1961

A békés egymás mellett élés (oroszul мирное сосуществование, angolul peaceful coexistence) nemzetközi politikai fogalmát a szovjet külpolitikában a hidegháborúnak a második világháborút követő különösen kiélezett szakasza után, a Hruscsov politikája által fémjelezte enyhülési időszakban kezdték széles körben használni.

A fogalom másik fő alkalmazási területét Ázsiában az 1954-es indiai-kínai tárgyalásokon elfogadott nyilatkozat alapozta meg, ami a békés egymás mellett élés öt alapelvéről szólt, később széles körben használt hindi nyelvű formában Pancsa Sila doktrínaként emlegették.

A fogalom fő politikai tartalma a szocialista és kapitalista világrendszer közötti békés verseny lehetőségének elfogadása volt, a háború elkerülhetetlenségének dogmájával szemben.

A magyar kifejezés megalkotói az eredeti orosz szó pontos fordítását, az „együttlétezés” szót magyartalannak, az „együttélést” túl intimnek tartották, ezért választották ezt a négy szóból álló megoldást.

Az 1989 után az európai szocialista országokban végbement rendszerváltások, a szocialista világrendszer megszűnte után a fogalom elvesztette jelentőségét.

Definíciója

Egy lehetséges definíció szerint a békés egymás mellett élés gyűjtőelv, amely a nemzetközi jog alapvető, minden államra kötelező elveit tartalmazza:

• az államok szuverenitása, egyenlősége
• az egymás belügyeibe történő be nem avatkozás
• az erőszak tilalma
• az önrendelkezés joga
• a nemzetközi szerződések jóhiszemű teljesítése
• a nemzetközi viták békés rendezése
• az államok együttműködési kötelezettsége.

Története

Az amerikai küldöttség a genfi csúcstalálkozó tárgyalásain John Foster Dulles külügyminiszterrel

A békés egymás mellett élés gondolatát nemzetközi fórumokon először 1922 áprilisában Csicserin szovjet külügyminiszter vetette fel az első világháború utáni helyzetet rendezni hivatott genovai konferencián Lenin utasítására mint a Szovjetunió javaslatát a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésre és gazdasági együttműködésre.

A második világháború után, a hidegháború megindulása nyomán a Szovjetunió és szövetségesei az elkerülhetetlennek tartott következő háborúra készültek. Sztálin halála után azonban az új szovjet vezetés változtatott külpolitikáján is, és a két világrendszer közötti háború elkerülhetetlenségének gondolata háttérbe szorult a szovjet ideológiában.

Hruscsov 1956-ban az SZKP XX. kongresszusán alapvető változásokat hirdetett meg. Az új külpolitika lényege a két szuperhatalom közötti feszültségek csökkentése, a nukleáris háború elkerülése, a békés egymás mellett élés lett. Hruscsov az ilyen irányú elkötelezettségét már az 1955-ös genfi csúcstalálkozón való részvételével, majd az 1959-ben tett 13 napos egyesült államokbeli látogatásával demonstrálta.

A békés egymás mellett élés gondolata világméretű elterjedésében nagy szerepet kapott az indiai–kínai közeledés, és a közöttük megkötött 1954-es megállapodás. Az ekkor elfogadott öt alapelv, a korban elterjedt hindi nyelvű nevén Pancsa sila a következő volt:

• egymás területi épségének és szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása
• meg nem támadás
• kölcsönös be nem avatkozás egymás belügyeibe
• egyenlőség és kölcsönös előnyök
• békés egymás mellett élés.

Ezeket az elveket részletesebben is kifejtették az Indiába látogató Csou En-laj és Nehru miniszterelnökök közös nyilatkozatában 1954 júniusában. A békés egymás mellett élés öt alapelvét némileg módosított formában az ENSZ is elfogadta 1957 decemberében. A két ázsiai nagyhatalom közötti kapcsolatok azonban az 1962-es kínai–indiai határháború nyomán megromlottak.

A Kínában lezajlott nagy belső változások, a nagy ugrás és a kulturális forradalom, majd a szovjet–kínai szakítás nyomán a kínai külpolitika is alapvetően megváltozott, és Kína elvetette a békés egymás mellett élés politikáját, és élesen bírálta a Szovjetuniót ezzel kapcsolatban is.

Európában ezzel egyidejűleg az enyhülés politikája kezdett érvényesülni.

Források

• ↑ Akadkislex: Akadémiai kislexikon. Budapest: Akadémiai. 1990. ISBN 963 05 5279 5  
• ↑ Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai (1967) 

További információk

• ↑ Vilpollex: Bognár Károly (szerk): Világpolitikai kislexikon. 2. Budapest: Kossuth. 1978. 59–60. o. ISBN 963 09 1213 9  
• Koexistenz: "Eine Form des Klassenkampfes