Ugrás a tartalomhoz

Bányai István (tanár)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bányai István
Született1711
Erdőhorváti
Elhunyt1767. május 25.
Erdőhorváti
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus
SablonWikidataSegítség

Felsőbányai Bányai István (Erdőhorváti, 1711 – Erdőhorváti, 1767. május 25.) református lelkész, egyházi író, kollégiumi tanár.

Élete

[szerkesztés]

Tanult Sárospatakon, ahol a felsőbb tudományok hallgatói sorába 1727. október 23-án lett beiktatva; német nyelvet Pozsonyba ment tanulni; visszatérvén Sárospatakra 1736-ban a szónoklat tanítója lett; innen 1740 elején az franekeri (március 4.) és a leideni egyetemre ment. Hazatérte után 1743-ban a szónoklat és történelem tanára lett Sárospatakon; székfoglaló beszédet mondott 1744. február 7-én De libertate artium humaniorum nutrice címmel; még azon év juliusában a természeti jog tanítása is tisztévé tétetett. 1767. február 23-án kilépett hivatalából és Erdőhorvátiba vonult vissza.

Művei

[szerkesztés]
  • Gileadi balsamom a döghalál ellen. Lampe Fridrik Adolf után németből ford. Franekera. 1741.
  • Dissertatio prima ad vaticinia Danielis de capite aureo statuae et prima bestia. Uo. 1742.
  • Supremum pietatis munus. Kolozsvár. 1748. (Magyar halotti beszéd Szathmári Paksi Mihály felett 1744. jun. 16.)

Kéziratban maradtak: Historia universalis, Jus naturae et gentium, Quaestiones juris naturalis és több nevezetes férfiú felett magyarul tartott halotti beszéde.

Albuma, melybe barátai s tisztelői írtak emléksorokat, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában van.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8