Bánk (bán)
| Bánk | |
| Született | 12. század nem ismert |
| Elhunyt | 1228 Utan |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bár–Kalán nemzetségbeli Bánk (? – 1228 után) szlavón bán, majd nádor, több vármegye ispánja, végül országbíró.
Életrajza
[szerkesztés]Bánk a Bár–Kalán nemzetségből származott. 1199–1205-ig Abaúj vármegye, 1203-tól Zala vármegye ispánja, 1208–09-ben szlavón bán, 1209–10-ben bihari ispán. 1211–12-ben királynéi udvarispán, 1212-ben kevei ispán, 1212–13-ban nádor és pozsonyi ispán.[1]
Az elterjedt monda[2] szerint neje elrabolt becsületének megbosszulására összeesküvést szőtt, és megölte II. András feleségét, a meráni Gertrúdot. Valóban tudott az összeesküvésről, amelynek célja a német kegyencek uralmának megszüntetése lett volna. A pilisi hegyekben vadászgató királynét – II. András távollétében – 1213. szeptember 28-án valószínűleg Péter csanádi ispán ölte meg (bizonyosan csak annyit tudunk, hogy Petúr bánék köréből valaki). De mivel Bánkot is megvádolták a gyilkossággal való részvétellel, neki is meg kellett válnia tisztségétől. (Az összeesküvéshez kapcsolódik János esztergomi érsek híres kétértelmű levele, „A királynét megölni nem kell…”.)
1216-tól azonban már ismét a királyt szolgálta, aki őt „hű jobbágyának” nevezte, és 1217–1218-ban újra szlavón bánná tette. E tisztségében a helyi feljegyzések Banco néven is említik őt. Ezen túlmenően, amikor a király 1217-ben a Szentföldre ment, keresztes fogadalmát beváltani, János érsek mellett valószínűleg Bánkra is rábízta az ország kormányzását. II. András visszatértekor a sok panasz hallatára Bánkot másodszor is elmozdította pozíciójából, azonban 1221-ben ismét zászlósúrrá tette. 1221–22-ben országbíró, mellette fejéri, 1222-ben bodrogi és abaúji ispán.
Az 1213. évi összeesküvés részeseinek, köztük Bánknak vagyonát 1228-ban koboztatta el IV. Béla ifjabb király, a meggyilkolt Gertrúd királyné fia.
Azt, hogy ezen összeesküvés kiváltó oka Bánk ismeretlen (a szépirodalomban Melinda) nevű feleségének meggyaláztatása lett volna, csak egy 1268 után írt osztrák krónika említi először. A bécsi képes krónika (1358) és ennek nyomán a legtöbb későbbi feljegyzés ezt a történetet már tényként adja elő, holott alkalmasint csak Záh Felicián tragédiáját kenték rá, hogy az Anjou-kori történetírók – burkolt formában – mégis elbeszélhessék az aktuális, véres merényletet.
Irodalmi emlékezete
[szerkesztés]
A költők és írók kiszínezték az eseményt, és az utókor Bánkot éppúgy Katona József drámájából ismerte meg, mint Tell Vilmost a Schilleréből. Érdekesség, hogy Bánk a gyilkosság idején Pozsony vármegye főispánja és az ország nádora volt, ami magasabb tisztség, mint a báni, amelyről addigra már négy éve, hogy leváltották, az irodalomban mégis báni tisztségében maradt meg. Bánk kortársa volt egyebek mellett Benedek vajda (Erdély) is.
Főbb irodalmi művek Bánkról
[szerkesztés]- Valkai András: Bánk bán históriája, 1574
- Katona József: Bánk bán. Dráma öt szakaszban, 1819 – melynek alapján később Egressy Béni szövegkönyvére Erkel Ferenc operát komponált.
- Franz Grillparzer: Ein treuer Diener seines Herrn. Tragédia. Bécs, 1830
- Pesty Frigyes: Chronol. Vizsgálat Bánk bán körül. Pesti Napló, 1856., 263. sz.
- Pauler Gyula: A történet Bánk bánja. Nemzet, 1883. április 28. és május 3., ill. Budapesti Szemle, 1887., 123. sz.
- Huber Alfonz: Studien über die innere Gesch. Ungarns. Archiv für österr. Gesch. 65. kötet.
- Pór Antal: Bánk bán Melindája. Erdélyi Múzeum. 1890
Opera Bánk bánról
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Markó, László. A magyar állam főméltóságai. Magyar Könyvklub, 226. o. (2000). ISBN 963-14-0582-6
- ↑ Bence Erika: A Bánk bán és a Mic bán-monda kérdése. [2015. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
| Előző uralkodó: Gutkeked nembeli Mercurius |
 |
Következő uralkodó: Merániai Berthold |
