Ugrás a tartalomhoz

Bánffy Dániel (miniszter)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a miniszterről szól. Hasonló címmel lásd még: Bánffy Dániel (egyértelműsítő lap).
báró Bánffy Dániel
A Magyar Királyság földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1940. december 30. – 1944. március 22.
ElődTeleki Mihály
UtódJurcsek Béla
Született1893. szeptember 18.
Nagyenyed
Elhunyt1955. április 7. (61 évesen)
Budapest
PártErdélyi Párt
SzüleiBánffy Kazimír
Foglalkozásnagybirtokos, politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz báró Bánffy Dániel témájú médiaállományokat.

Losonci báró Bánffy Dániel (Nagyenyed, 1893. szeptember 18. – Budapest, 1955. április 7.) nagybirtokos, politikus. 1940 októberében a Képviselőház tagja lett Észak-Erdély képviseletében. Az Erdélyi Párt elnöke, 1940. december 30-tól 1944. március 22-ig pedig földművelési miniszter volt.[1][2]

Életútja

[szerkesztés]

A család bárói ágából származott, báró Bánffy Kazimír (1866–1922) és tarcsafalvi Pálffy Mária (1868–1941) úrnő két gyermeke közül a fiatalabb volt. Átépíttette a fugadi Bánffy-kastélyt: két lépcsőházat toldott hozzá és egy emeletet húzatott rá, a domb alatt pedig pincerendszert alakíttatott ki.[3] Maroshévízen nyaralót építtetett a tágabb család számára Bánffy-fürdő néven.[4]

1940 októberében a Képviselőház tagja lett Észak-Erdély képviseletében; az Erdélyi Párt elnöke. Teleki Pál felkérésére Budapestre költözött és 1940. december 30-tól földművelési miniszter lett. Ezt a tisztséget az egymást követő kormányokban 1944. március 22-ig töltötte be.[2][4][5] A Szovjetunió elleni háborúba való belépéssel szemben foglalt állást 1941-ben, majd folyamatosan a német érdekek ellen próbált dolgozni. A kormány nevében ő nyújtotta be a zsidók erdő- és mezőgazdasági ingatlanairól szóló törvényt, és megszervezte annak végrehajtását.[6] A német megszállás után a Gestapo őrizetbe vette, de politikai nyomásra kiszabadult. 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt az erdélyi érdekek képviseletében.[2] A nyilasok halálra ítélték; barátai álruhában (nyilasnak öltözve) szabadították ki a Margit körúti fogházból.[5]

A kommunisták 1951-ben családjával együtt kitelepítették rózsadombi házából egy húsraktárba. Később balesetet szenvedett és lebénult.[4]

Házassága és leszármazottjai

[szerkesztés]

1925. július 8-án Kolozsváron feleségül vette Atzél Lindát, akitől azonban 1928-án elvált. Második házasságát 1935. október 15-én, Vajdaszentiványban kötötte gróf zicsi és vázsonykői Zichy Mária Hubertával (1906-2001), gróf Zichy Vladimir (1864–1929) és gróf Zichy Melanie (1881–1968) lányával. Hét gyermekük született:

  • Ferenc (1936–1994). Felesége, Brinkley Nancy Laura.
  • Katalin (1938–1992). Férje, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Bálint.
  • Júlia (1939). Férje, Dornacher József.
  • Eszter (1940)
  • György (1942). Első felesége, Béla Ildikó, a második Marczis Mária.
  • Dénes (1943–2001). Felesége, Szalisznyó Magdolna.
  • Miklós (1948).[1] Leányvár polgármestere volt 1991 és 2006 között.[7] Neje ábránfalvi Ugron Mária Róza

Származása

[szerkesztés]
Bánffy Dániel ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Bánffy Ferenc
 
 
 
 
 
 
 
8. Bánffy Dániel[8]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Zeyk Zsuzsanna
 
 
 
 
 
 
 
4. Bánffy Dezső
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
9. Gyárfás Anna
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
2. Bánffy Kazimír
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. Kemény Simon
 
 
 
 
 
 
 
10. Kemény György
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Teleki Anna
 
 
 
 
 
 
 
5. Kemény Mária[9]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11. Bethlen Mária
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
1. Bánffy Dániel[1]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
6. Pálffy Dénes
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
3. Pálffy Mária[10]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Bánffy Ferenc (=16)
 
 
 
 
 
 
 
14. Bánffy János
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Zeyk Zsuzsanna (=17)
 
 
 
 
 
 
 
7. Bánffy Jozefa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Wesselényi József
 
 
 
 
 
 
 
15. Wesselényi Jozefa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Kendeffy Ráchel
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 4 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. március 9. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  2. ↑ a b c Bánffy Dániel (magyar nyelven). Holokauszt Emlékközpont, 2011. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  3. ↑ Gazda Árpád: Egy Bánffy báró a színromán Fugadon (magyar nyelven). Krónika, 2011. május 20. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
  4. ↑ a b c Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra (magyar nyelven). Krónika, 2008. október 3. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  5. ↑ a b Váradi Aranka: Naplóm (részletek) (magyar nyelven). Korunk, 2002. december. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
  6. ↑ Máthé Áron: Helytállni a történelem viharában. Báró Bánffy Dániel, a Magyar Függetlenségi Mozgalom támogatója. [2019. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  7. ↑ Hídlap, 124. sz. (2005-06-25)
  8. ↑ Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. [2012. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  9. ↑ Miroslav Marek: Kemény 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  10. ↑ Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. február 15. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bánffy_Dániel_(miniszter)&oldid=27534086”