Bálint Antal (gazdálkodó)
| Bálint Antal | |
| Született | 1906. május 19. Csákány |
| Elhunyt | 1966. október 7. (60 évesen) Szombathely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1948. június 26. – 1949. május 15.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bálint Antal (Nagycsákány, Vas vármegye, 1906. május 19. – Szombathely, 1966. október 7.) gazdálkodó, országgyűlési képviselő (1947–1949).
Élete
[szerkesztés]Szegényparaszti családban született, Bálint Sándor és Horváth Mária tizedik, legkisebb gyermekeként, római katolikus vallásban. Testvérei közül József és Sándor kivándorolt Amerikába, István gazdálkodó, Ferenc pénzügyőr lett, míg Ignác cipésznek állt; nővérei – Rozália, Mária, Anna és Teréz – pedig mind családot alapítottak. Antal 1934-ben, szülőhelyén nősült meg, házasságot kötve Mozsolits Annával. Felesége (1907–1985) termelőszövetkezeti dolgozó volt, onnan is ment nyugdíjba; két lányuk született, mintegy 15 év korkülönbséggel.
Antal gyerekként csak hat elemi iskolai osztályt végzett, majd napszámosként dolgozva, illetve részes mezőgazdasági munkákat vállalva jutott annyi keresethez, amivel hozzájárulhatott a kiterjedt család költségvetéséhez. Házasodását követően kevéske saját földjén önállóan gazdálkodott, ami mellett változatlanul vállalt idénymunkákat is. 1944-ben behívták katonának, de még mielőtt frontszolgálatra rendelték volna, sikerült hazajutnia a családjához.
1945-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba (SZDP), rövid időn belül tagja lett települése nemzeti bizottságának és a földosztó bizottságnak is; az utóbbi által juttatott földből ő maga is kapott. Ekkoriban visszatért az egyéni gazdálkodáshoz és így élt egészen a termelőszövetkezetek alakításának időszakáig.
Pártja az 1947. augusztus 31-i országgyűlési képviselő-választáson, Vas vármegyei listáján pótképviselőnek jelölte, amivel akkor nem került be a Parlamentbe, 1948. június 26-án hívták be a törvényhozásba, ahol a mandátumáról lemondatott Gesztesi Jenő helyét foglalhatta el. Képviselő maradt az SZDP és a Magyar Kommunista Párt (MKP) egybeolvadása után is, mert személyét átigazolták az ezáltal újonnan létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) parlamenti frakciójába.
A következő, 1949-es országgyűlési választáson már nem indult, viszont nem sokkal mandátumának lejárta után az akkor már Rábadoroszlóval egyesített szülőfaluja, Csákánydoroszló Kossuth Lajosról elnevezett termelőszövetkezete elnökévé választották meg. Élete végéig hasonló, többé-kevésbé bizalminak nevezhető állásokat töltött be: dolgozott az Állami Gazdaságok Vas Megyei Központjában, majd a Körmendi Járási Tanácsnál; 1960-ban a szombathelyi szikvízüzemet igazgatta, ahonnan viszont hazahívták a falujában azidőtájt újraalakult termelőszövetkezet vezetésére. Helyi tanácstag, helyi és járási pártbizottsági tag, illetve szövetkezeti párttitkár is volt élete utolsó időszakában.