Azulejo
Az azulejo egy jellegzetes, arab, spanyol és portugál nyelvterületen elterjedt csempe. Jellegzetessége a mintákat elválasztó, kontúrrajzot adó határvonalak árkolt kialakítása. Spanyolországban főleg Andalúziában, Alicante környékén (például Alteában) és Katalóniában népszerű. Mindenütt megtalálni Portugáliában, ahol az ország legjellemzőbb díszítő elemének tekinthető: nemcsak a frízek és a nagy faliképek számítanak közönségesnek, de medálnak is hordják. Dél-Amerikába portugál és spanyol közvetítéssel került át – olyannyira, hogy portugálok mára Brazíliából importálják a többszínű, virágokkal és indákkal díszített azulejokat.
Gyártása, fejlődése
[szerkesztés]Az azulejo mázas beltéri vagy kültéri csempe. Gyártását Kínában fejlesztették ki; az arabok a 12. században ismerték meg, majd a 13. század végén terjesztették el Európában. Használatát nem a divat szeszélyei indokolták, hanem az a tény, hogy a csempeborítás jó hőszigetelő; enyhíti a nyári hőséget. Az agyagból készült lapokat a mesterek mázzal vonták be, a kemencében és 24 órán át 900 °C-on égették, majd egy napig hűlni hagyták, hogy maradandó legyen.
A praktikus szempontok mellett már a kínaiak figyeltek a csempék művészi kialakítására. Az arabok – egyes elképzelések szerint – a bizánci mozaikokéhoz mérhető látványt próbáltak az új technikával elérni. Eredetileg csak a kobaltkék árnyalataival mintázták, majd különféle egyéb fémeket (cink, mangán, réz, vas) tartalmazó mázakkal sokszínűvé tették.
A kínaiak formai megkötések nélkül használták, a móroknál azonban – mivel az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást – a geometriai minták kerültek előtérbe. Ezt a hagyományt spanyol és portugál nyelvterületen is átvették, a reconquista után azonban a különböző életképek és biblikus jelenetek ábrázolása is divatba jött.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét a különböző források kétféleképpen származtatják:
- Az apró, színes kavicsot jelentő arab „al-zulaich” kifejezésből, amivel eredetileg a régi római-bizánci mozaikokat jelölték.
- A spanyol 'azul' (kék) szóból, mivel eredetileg monokromatikus volt.
Híresebb, azulejóval díszített épületek
[szerkesztés]- Európában valószínűleg a 8–10. században épült Córdobai nagymecset (Spanyolország) díszítésére használták először.
- Az Alhambra minden udvarát és termét azulejóval burkolták; sajnos, ebből az eredeti burkolatból csak néhány töredék maradt fenn.
- Barcelonában a Casa Vicens.
- Portóban a központi vasútállomás teljes belső falát a portugál történelem véresebb jeleneteit bemutató azulejo képek díszítik.
- Mexikóváros Madero utcájában áll a 16. század végén épült, kék-fehér Csempés ház.[1] Az egész házat Pueblában készült, mudéjar stílusú azulejo csempék burkolják.
- Lisszabonban, Madre de Deus kolostorban rendezték be a portugál csempeművészet történetét a 15. századtól napjainkig bemutató Csempemúzeumot (Museo do Azulejo). Itt főleg a kerengő és a lépcsőház, valamint a talajszinttől a tetőig csempével burkolt kápolna azulejói különlegesen látványosak. További, nevezetes azulejodíszítések Lisszabonban:
- Szent Rókus- (São Roque)-templom;
- Szent Vince- (São Vicente da Fora)-templom (a kolostorának kerengőjében látható csempeképek La Fontaine állatmeséinek illusztrációi);
- Convento de Graça-templom;
- Szent Teréz- (Santa Teresa)-templom;
- Függetlenségi Palota;
- Palacio de Rosa;
- Tudományos Akadémia;
- Szent József- (São José)-kórház ;
- Palacio de Frontera és
- a Mouraria utcában az egykori Leányárvaház (bejárata a kerületi rendőrőrssel közös).
- A Rafael Bordalo Pinheiro téren egy azulejóval burkolt lakóház áll.
- Számos pékséget, gyógyszertárat és egyéb üzletet, mint például:
- a Livraria Barata könyvesboltot,
- a Trindade sörözőt az adott mesterség fogásait ábrázoló csempeképek díszítenek.
- A lisszaboni metró csempeképei közül:
- az Oriente állomásét Friedensreich Hundertwasser tervezte,
- a Rato állomás díszítését Szenes Árpád festménye alapján Manuel Cargaleiro készítette el.
Képgaléria
[szerkesztés]-
A Montei Szűzanya (Nossa Senhora do Monte) megjelenik a pásztorlánykának (a Miasszonyunk templomának bejárata mellett)
-
Az utolsó vacsora (a Miasszonyunk templomának bejárata mellett)
-
Virágárus asszonyok (Funchal, a Dolgozók Piacának bejárata mellett)
-
Gyümölcsárus asszonyok (Funchal, a Dolgozók Piacának bejárata mellett)
-
Piaci árusok (Funchal, a Dolgozók Piacának csarnokában)
-
Monte, Trópusi kert
-
Monte, Trópusi kert
-
A matematika allegóriája (Monte, Trópusi kert)
-
A földrajztudomány allegóriája (Monte, Trópusi kert)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ La Casa de los Azulejos es una obra maestra de la arquitectura barroca novohispana (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2016. február 10.)
Források
[szerkesztés]- Ez is Andalúzia
- Azulejo. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Azuleju - közkívánatra
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 756. o. ISBN 963-05-6800-4
- A városról: Mexikóváros[halott link]
- Rita Henss: Madeira, Porto Santo. Marco Polo Útikönyvek, Corvina Kiadó, 2006.
- Muharay Katalin: Csempébe öltöztetett Portugália. Népszabadság, 2008. december 22.