Homonímia

A homonímia („hason(ló)nevűség”, „azonosalakúság”) két szó – esetleg egyéb nyelvi elem, például szókapcsolat – közötti véletlen egybeesés, amikor írásképük (és többnyire hangalakjuk is) azonos, de a jelentésük különbözik. (Például vár mint 'erődítmény' és vár 'valamit, valakit'.) Ez a jelenség minden nyelvben előfordul. Az ilyen szavakat, kifejezéseket, amelyek homonimek egymással, homonimáknak nevezzük (ez utóbbi két szó rövid i-vel írandó).

Az elnevezés a görögből ered, és szó szerint hasonlónevűséget jelent. Már Arisztotelész is foglalkozott vele az i. e. 4. századi művében, az Organonban: ő a „zóon” (ζωον) példát hozza fel, amely szónak két, egymástól független jelentése van: „élőlény” és „képmás”.

A szavak szintjén

Azonos alakú szavak

Példák:

ír (írásban lejegyez) és ír mint népnév
légy (repülő rovar) és légy (legyél)
ér (vérér, vízfolyás) és ér (odaér)
hold (bolygó körül keringő égitest) és hold (területegység)
velem (pl. válasz a Kivel? kérdésre egyes szám első személyben) és Velem (település)
szerelem (érzelem) és szerelem (a szerel ige egyes szám első személyű tárgyas ragozása)

Nevezetes példa az ár szó, amelynek négy teljesen független jelentése van:

cipészszerszám
folyó (áramló) víz
pénzben kifejezett érték
területegység (száz négyzetméter)

„Földmérő küzd öllel, árral; / árhivatal szökő árral, / ármentő a szökőárral, / suszterinas bökőárral.” (Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk)

Igenévszók

A magyarban nyelvtörténetileg jellemzőek az igenévszók, például nyom, les, fagy, zár, amelyek jelentése rokon, és igeként és főnévként egyaránt használhatók. Ezek azonos tőből erednek; nem függetlenek egymástól. (Nem tartoznak ide azok a szavak, ahol főnév és ige úgy esik egybe, hogy jelentésük független egymástól.)

Összetett szavak homonímiája

Egyes esetekben különféle elemekből létrejövő összetett szavak esnek egybe, például

közellátás (a köz ellátása, illetve közelre látás),
csipkeverő (csipkét verő, illetve csipeket keverő).

Elválasztáskor már jelölni lehet a kívánt értelmet, például meg-int (megró, figyelmeztet) és me-gint (újra, ismét), l. AkH.¹² 233.

A szövegszerkesztők számára jóval több összetétel homonímiája okozhat gondot, például nem tudják, hogy a cumisüveg tagjai cumis + üveg, nem pedig cumi + süveg. Az -ok, az -ének és az -ét toldalékokat gyakran összetételi tagként értelmezik, és hibásan választják el: *játék-ok (mintha ’játékra indító ok’ lenne), helyesen játé-kok; *könyv-ének (mintha ’a könyv éneke’ lenne), helyesen köny-vének; *termék-ét (ahol az ét az étcsokoládé szóban szereplő előtag), helyesen termé-két.

A szavak alatti és feletti nyelvi szinteken

Toldalékok közti homonímia

Toldalékok is lehetnek azonos alakúak. Például:

-at/-et

főnévképző (igéből főnév): huzat (légmozgás), veret (díszítés)
műveltető képző (igéből ige): húzat (húzni kényszerít), veret (megverni parancsol)

Hasonló példa a -t mint a múlt idő jele és mint tárgyrag.

Szerkezeti homonímia

Szószerkezetek (szintagmák) is lehetnek azonos alakúak, de más jelentésűek. Fontos különbség a fentiekkel szemben, hogy itt a homonímia nem a szemantika szintjén jelenik meg, hanem a szintaxis (mondattan) szintjén. Ilyenkor tehát ha a szavakat más szavakkal helyettesíthetjük, akkor is megmarad a kétértelműség, mivel az magából a szerkezetből fakad.

az anya szeretete

az anyai szeretet, amikor az anya szeret (genitivus subiectivus)
az anya iránti szeretet, amikor az anyát szeretik (genitivus obiectivus)

Az oroszlán simogatása veszélyes.

Veszélyes, ha az oroszlán megsimogat minket.
Veszélyes, ha megsimogatjuk az oroszlánt.

Homográfia és homofónia megkülönböztetése

A homonímia mint azonosalakúság önmagában véve utalhat az íráskép és a hangalak azonos alakjára is. Ez a magyarban általában nem jelentős, mivel a magyar alapvetően fonetikus (fonémikus) nyelv (l. átírás), így ez a kettő túlnyomórészt egybeesik. Ahol mégis meg lehet különböztetni őket, ott

az írásmód azonosságát homográfiának,
a hangalak azonosságát pedig homofóniának nevezzük.

A magyarban

A magyarban többek közt az alábbiaknál fordul elő, hogy a homonímiának csak az egyik változata jelenik meg a kettő közül:

Csupán homográfia

egyek: 'én egyek', igeként, ejtése [egyek]; illetve 'mi egyek vagyunk' jelentésben, számnévként, ejtése [eggyek]
félre: 'arrébb, el az útból', ejtése [férre]; illetve 'feles állásba', ejtése [félre]

Csupán homofónia

Bővebben: Homofón magyar szavak listája és Homofón

A csupán homofón párok főbb csoportjai a következők:

A j és ly betű azonos kiejtése, pl. fogjuk (megragadjuk) és foglyuk (madaruk, ill. rabjuk) és hasonló esetek
Ha két külön szóról van szó, akkor ez is homofónia: hajó (vízi jármű) és ha jó (állítás (pl. Ha jó leszel...))
Kis és nagy kezdőbetű eltérésével, pl. kovács és Kovács
Magyar szó és idegen írásmódú szó egybeeső kiejtése, pl. show és só
A kiejtésnek megfelelően és a szóelemző írásmód alapján írt szavak egybeesése: fonnyad (’elfonnyad’) és fonjad
Kombinált esetek: magyar és idegen tulajdonnevek köznevesülése, pl. Háry János és háryjános (nagyotmondó alak), illetve Récamier és rökamié

Más nyelvekben

Az olyan nyelvekben, amelyek írása nem fonetikus, például az angolban és a franciában, sokkal több hasonló szópár akad. Az angolban például listákon tartják számon az azonos hangzású, de eltérő írású szavakat; a homonym itt az azonos kiejtésű (homophone), de más jelentésű és más írásmódú (homograph) szavakra utal. Lásd például: homofónia az angolban Archiválva 2004. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben és a németben, homográfia a thaiban)

Poliszémia

Nem beszélünk homonímiáról akkor, ha a két azonos hangzású szó jelentése nem teljesen független egymástól, kimutatható köztük a rokonság: ilyenkor poliszémiáról, többértelműségről beszélünk. Ennek példája a toll szó, ahol a mai toll mint íróeszköz a lúdtollból fejlődött ki, amely viszont a madártollra utalt – egyezésük tehát nem merő véletlenszerűség, mint a fentieknél. Hasonló eset a körte (gyümölcs és hasonló alakú izzó), valamint a levél is (falevél és írott üzenet).

A homonimák (ahol a jelentések függetlenek egymástól, például ár) a szótárban külön címszóként szerepelnek, míg a többjelentésű (poliszém) szavak (például toll) egy címszó alatt, számozással jelölve vannak megadva.

Ami nem homonímia

Az angolban hasonló hangalakúságra többféle példát találunk: „Too much to do in two days” („Túl sok a két napi tennivaló”), bár valójában a fenti mondatban található too és two sem teljesen homofón, mert a „t” hangot másképp ejtik bennük.

Ahol már minimális különbség is van, legyen az beszédhang, hangsúlyozás vagy épp a szünet (például az akar és az a kar) között, ott nem beszélhetünk homonímiáról, hanem ez az illető különbség megkülönböztetésre képes voltát bizonyítja. Például a kor és a kór szó majdnem azonosan hangzik, különbségük mégis elegendő ahhoz, hogy a magyarban az o és az ó hangot önálló fonémának tekinthessük. Hasonló ellenpélda szó feletti nyelvi szinten: "Mondtam, kislány, este, ne menj ki a térre" / "Mondtam, kislány, este ne menj ki a térre!"

Homonímia a Wikipédiában

A Wikipédiában, a szócikkek címében is előfordul homonímia; ilyen esetekben egyértelműsítő lapok segítik a tájékozódást.

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozások

Nádasdy Ádám: A strukturális homonímia
Nádasdy Ádám: Antihomonim konspiráció? Archiválva 2008. február 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
Szavak értelmének egyértelműsítése – WSD, angol nyelvű