Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása
Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása a közös agrárpolitika keretein belül olyan szabályozórendszer, amely termelési kvótákkal, kötelező felvásárlási minimumárakkal, behozatali vámokkal és támogatásokkal védi a közösségen belüli cukorrépa-termesztést és cukorgyártást. Hatálya kiterjed a répacukorra, nádcukorra, izoglükózra (magas fruktóztartalmú kukoricaszirup), cukorrépára, cukornádra, melaszra, inulinszirupra és bizonyos egyéb cukrokra. A rendszer a 2016/17-es cukorgazdasági év végén, 2017. szeptember 30-án megszűnt.
Története
[szerkesztés]A cukoripari rendtartást 1968-ban vezették be az Európai Unióban azzal a céllal, hogy méltányos jövedelmet biztosítson az EU termelőinek, illetve biztosítsa az EU önellátását. Az első szabályozás hét évig volt érvényes, utána ötévenként hosszabbították, de a rendszer alapjai évtizedeken át alig változtak, és megmaradtak a közös agrárpolitika 1992-es reformját követően is.[1][2]
2002-ben a nagy nádcukorgyártó országok közül Ausztrália és Brazília konzultációt kezdeményeztek a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) az Európai Unióval a cukorrendtartás keretében nyújtott exporttámogatást miatt; 2003-ban Thaiföld is konzultációt kezdeményezett ugyanebben az ügyben. A kezdeményező országok véleménye szerint az Európai Unió az exporttámogatás nyújtásával megszegte a világkereskedelmi egyezményeket, ezt a 2003–2005 közötti WTO-panel lényegében elfogadta.[3] Az ügy az európai cukorrendtartás 2006-os reformjához vezetett, melynek értelmében 2006 júliusától négy éven át fokozatosan csökkentették a cukor intervenciós árát (631,9 €/t-ról 335,2 €/t-ra) és a cukorrépa felvásárlási árát (46,72 €/t-ról 26,29 €/t-ra). Ugyanakkor létrehoztak egy úgynevezett szerkezetátalakítási alapot, amelybe a cukortermelő cégek a cukorkvótájuk arányában fizettek be, és ebből premizálták a termeléssel végleg felhagyó cégeket. A reform első évében Írország, Finnország, Svédország, Spanyolország, Portugália, Lettország, Görögország és Olaszország egyes cukorgyártó vállalatai mondtak le a cukorkvótájukról, a következő évben Szlovénia, Magyarország, Csehország és Szlovákia egyes gyártói következtek.[4][5] 2007-ben az Európai Unió olyan módon változtatta meg a cukoripar szerkezetátalakítási reformját, hogy nem csak a gyártóknak, hanem a répatermelőknek is lehetőséget nyújtott a kvótáról való lemondásra egy külön támogatás fejében. A reform következményeképpen a 2006 és 2009 közötti időszakban 5,8 millió tonna cukorkvótáról mondtak le, és öt uniós tagállamban (Bulgária, Írország, Lettország, Portugália, Szlovénia) teljesen megszűnt a cukorgyártás.[6][7]
A rendtartás reformjának következményeként az Európai Unióban a cukorrépa termőterülete 2,1 millió hektárról 1,4 millió hektárra, a répatermelők száma 285 000 -ről 164 000 -re csökkent. Míg a reform előtt az Unióban 189 cukorgyár működött mintegy 50 000 munkavállalóval, a reform következtében a gyárak száma 114-re, a munkavállalóké 30 000 -re csökkent (beleértve a 2007-ben csatlakozott két új EU-tagállamban, Bulgáriában és Romániában található négy gyárat is).[8]
Egy 2013-ban hozott döntés értelmében az Európai Unió cukorpiaci rendtartása 2017. szeptember 30-án véget ért.[9]
A rendtartás reformja Magyarországon
[szerkesztés]A cukorrendtartás reformjának kezdetén Magyarországon öt cukorgyár működött (Kaba, Kaposvár, Petőháza, Szerencs, Szolnok). A reform következtében ezek közül négy gyárat zártak be, csak a kaposvári maradt meg. Ellentételezésképpen 2006–2013 között 627 millió euró európai uniós támogatás érkezett az országba. Ennek 65%-a (350 millió euró) azokhoz a répatermelőkhöz jutott, akik felhagytak a termeléssel. Valamivel kevesebb mint 27%-ot (169 millió euró) a cukorgyárak kaptak; ebből az összegből biztosítaniuk kellett a gyár lebontását, a környezet helyreállítását és a dolgozók elbocsátásának költségeit.
A cukorrendtartás reformjával kapcsolatos magyarországi befizetések (-) és támogatások (+) millió euróban[10]
| Jogosult | Szerkezetátalakítási illeték[11] |
Kvótavásárlás | Szerkezetátalakítási támogatás[12] |
Elkülönített cukortámogatás[13] |
Diverzifikációs támogatás |
Répatermelési támogatás[14] |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Eastern Sugar Zrt. (Kaba) |
-13,6 | 60,6 | ||||
| Magyar Cukor Zrt. (Kaposvár, Petőháza) |
-57,6 | -1,8 | 26,3 | |||
| Mátra Cukor Zrt. (Szerencs, Szolnok) |
-43,5 | 82,4 | ||||
| Termeléssel felhagyó répatermelők |
80,8 | 258,8 | 10,1 | |||
| Megmaradó répatermelők |
-1,8 | 5,2 | 39,5 | 9,0 | ||
| Új/bővítő répatermelők |
15,5 | |||||
| Magyar állam | 41,4 | |||||
| Összesen | -114,7 | -3,6 | 255,3 | 298,3 | 51,5 | 24,5 |
Működése
[szerkesztés]Kvóta
[szerkesztés]A rendtartás az egyes tagállamokra cukortermelési kvótákat állapít meg, amelyeket az illető ország az egyes cukorgyártó cégek között oszt szét. A kvóta nem eladható, viszont a kvótával rendelkező cég igen. Lehetséges a kvóta cukorgyártó cégek közötti átcsoportosítása a répatermelők kérése alapján. A cukorkvótához kapcsolódóan a répatermelők meghatározott mennyiségű répaszállítási joggal rendelkeznek; a répaszállítási jognak megfelelő cukorrépát a területileg illetékes cukorgyártó cég köteles legalább a rendtartás által meghatározott minimum áron megvásárolni.
A kvótán felül termelt cukor esetében a gyártó az alábbi lehetőségek közül választhat:
- elszámolás a következő évi kvóta terhére,
- a rendtartás által meghatározott ipari célra (például bioetanol, keményítő, gyógyszerek gyártása) való értékesítés,
- exportálás (exportengedély alapján, egy megadott mennyiségi korláton belül).
A kvóta arányában a cukorgyártó cégek kötelesek úgynevezett termelési illetéket fizetni.
Kvóták a 2013/14-es gazdasági évben[15]
| Ország | Cukor (tonna) | Izoglükóz (tonna) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Ausztria | 351 027 | ||
| Belgium | 676 235 | 114 580 | |
| Bulgária | 89 198 | ||
| Csehország | 372 459 | ||
| Dánia | 372 383 | ||
| Egyesült Királyság | 1 056 474 | ||
| Franciaország | 3 004 811 | kontinentális | |
| Franciaország | 432 220 | tengeren túli területek | |
| Finnország | 80 999 | ||
| Görögország | 158 702 | ||
| Hollandia | 804 888 | ||
| Horvátország | 192 877 | ||
| Litvánia | 90 252 | ||
| Lengyelország | 1 405 608 | 42 861 | |
| Magyarország | 105 420 | 250 266 | |
| Németország | 2 898 256 | 56 638 | |
| Olaszország | 508 379 | 32 493 | |
| Portugália | 0 | 12 500 | kontinentális |
| Portugália | 9 953 | Azori-szigetek | |
| Románia | 104 689 | ||
| Spanyolország | 498 480 | 53 810 | |
| Svédország | 293 186 | ||
| Szlovákia | 112 320 | 68 095 | |
| Összesen | 13 529 618 | 720 441 |
Import
[szerkesztés]A reform előtti szabályozás szerint az importvámok és pótvámok rendszere miatt az Európai Unióba történő cukorimport nem volt gazdaságos. Leszámítva a különböző preferenciális (vámmentes) importkvótákat, amelyekből a Nyugat-Balkán,[16] az AKCS-országok (Afrika, Karibi-tengeri, illetve Csendes-óceáni térség) és az LDC-országok (Less Developed Countries - fejlődő országok) részesültek, a cukorimport gyakorlatilag nem létezett. A reformot előidéző WTO-konzultáció során azonban az EU kötelezettséget vállalt az import részleges liberalizálására.[17]
Míg a rendtartás reformját megelőzően az EU cukorexportja meghaladta az importot, a reform hatására az Unió nettó cukorimportőrré vált. Az import elsősorban finomítatlan nyerscukor formájában érkezik az afrikai, AKCS- és LDC országokból, amelyek korlátlanul hozhatnak be vámmentes cukrot az Európai Unióba - ez évente mintegy 3,5 millió tonnát jelent. Ezen felül az EU további vámmentes vagy csökkentett vámtételes importkvótákat bocsát ki, amelyekből főként a balkáni országok és Brazília részesülnek - ez további egymillió tonna behozatalát teszi lehetővé.[18]
Export
[szerkesztés]A rendtartás reformja előtt a kvótán belül termelt cukormennyiséget EU-támogatással exportálták. A támogatott export nagyságrendje a reform előtt 2,5 millió tonna, az összes export mintegy 7,5 millió tonna volt.[8] Miután a WTO-panel határozata évente maximum 1,37 millió tonna cukor exportját engedélyezi, a cukorexport engedélyköteles. Engedélyeket évente egy megadott mennyiségi korláton belül bocsátanak ki; az exportengedély megszerzéséhez 110 €/tonna biztosítékot kell letenni. Amennyiben a világpiaci árak és az EU-n belüli árak eltérnek, exporttámogatás adható; az árak figyeléséhez a cukorgyártók és kereskedők adatszolgáltatásra kötelezettek.
Intervenciós felvásárlás
[szerkesztés]A korábbi szabályozás szerint a cukorgyártó cégek eladhatták a kvótán belül megtermelt cukrot az Európai Unió által kijelölt úgynevezett intervenciós hivataloknak. 2006-ig az intervencióra felajánlott mennyiségnek nem volt korlátja, 2006–2010 között a felvásárlás korlátozott mennyiséggel és csökkentett intervenciós áron, de érvényben maradt. Az intervenciós felvásárlás lehetősége 2010. szeptemberben megszűnt.[8]
Jogszabályok
[szerkesztés]- A Tanács 1370/2013/EU rendelete (2013. december 16.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésével kapcsolatos egyes támogatások és visszatérítések megállapítására vonatkozó intézkedések meghatározásáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, (2013. december 20.) Hozzáférés: 2014. november 13.
- Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról. Az Európai Uniós Hivatalos Lapja, (2013. december 20.) Hozzáférés: 2014. november 13.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Juan L. Fernández (DG VI Agriculture, VI-C-3 Sucre, Commission Européenne): European Union Sugar Regime. www.fao.org (Hozzáférés: 2014. november 13.)
- ↑ EU sugar sector: Facts and figures. europa.eu (2004. július 14.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
- ↑ Dispute Settlement: Dispute DS265. European Communities — Export Subsidies on Sugar. www.wto.org (Hozzáférés: 2014. november 13.)
- ↑ Zuckerwirtschaft Europa 2006. 52. Jahrgang. Bearbeitet von Dr. Karsten Maier, Oliver Baron, Dr. Jürgen Bruhns. Berlin: Dr. Albert Bartens. 2005. 355. o. ISBN 3-87040-106-0
- ↑ Zuckerwirtschaft Europa 2007. 53. Jahrgang. Bearbeitet von Dr. Karsten Maier, Oliver Baron, Dr. Jürgen Bruhns. Berlin: Dr. Albert Bartens. 2006. 3–4., 352., 395. o. ISBN 978-3-87040-111-5
- ↑ Jobban ösztönöznék a cukorkvóták feladását. bruxinfo.hu (2007. szeptember 27.) (Hozzáférés: 2014. november 13.) arch
- ↑ Öt uniós tagállamban szűnt meg a cukortermelés. bruxinfo.hu (2009. március 9.) (Hozzáférés: 2014. november 13.) arch
- ↑ a b c Európai Számvevőszék: Megvalósultak-e a cukorpiaci reform fő célkitűzései? 6/2010. sz. különjelentés. Luxembourg: Az Európai Unió Kiadóhivatala. 2010. ISBN 978-92-9207-868-3 arch Hozzáférés: 2014. december 3.
- ↑ KAP-reform – a fő elemek magyarázata. Sajtóközlemény-adatbázis. Európai Bizottság (2013. június 26.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
- ↑ Borbély–Monori–Tömördi: Volt egyszer egy cukoripar. 466. o.
- ↑ A cukorgyárak a termelési kvóta alapján fizették.
- ↑ A cukoripari cégeknek ebből kellett finanszírozniuk a gyárak lebontását, a környezet helyreállítását és az dolgozók elbocsátását.
- ↑ Minden répatermelőnek a reform előtti répatermő terület alapján járt, függetlenül attól, hogy folytatta-e vagy sem a termelést.
- ↑ Az adat csak az Európai Uniótól érkező támogatást tartalmazza, ehhez a magyar állam még 5,7 illetve 9,8 millió eurót tett hozzá a megmaradó illetve az új és a termelést bővítő répatermelők részére.
- ↑ Working Document. Comittee for the Common Organisation of Agricultural Markets. ec.europa.eu (2014. október 30.) (Hozzáférés: 2014. november 13.)
- ↑ A volt Jugoszlávia tagállamait Szlovénia nélkül (Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Macedónia, Koszovó) és Albániát foglalja magában. http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/foldrajz7/geopolitikai_foldrajz/www/ch02.html
- ↑ Slezák 41. o.; Borbély 21. o.
- ↑ European Commission > Agriculture and Rural Development > Sugar. ec.europa.eu (Hozzáférés: 2014. december 2.)
Források
[szerkesztés]- Borbély Ákos: Az Európai Unió cukorpiaci reformjának elosztási és strukturális hatásai. Budapest: (kiadó nélkül). 2007. [Ph.D. értekezés]
- Borbély Ákos – Monory Zénó – Tömördi Máté: Volt egyszer egy cukoripar: A cukorgyártás két évszázada Magyarországon. Budapest: Akadémiai. 2013. 465–467. o. ISBN 978 963 05 9446 2
- Bori Tamás: A növénytermesztés rendszere és szerepe az EU-ban. In Az Európai Unió agrárrendszere a gyakorlatban. Szerk. Mikus István. Budapest: Agrárszakoktatási Intézet. 1998. ISBN 963-9185-00-0
- Slezák Zsuzsanna: A hazai ipari növénytermesztés gazdasági elemzése az Európai Unió tükrében. Kaposvár: (kiadó nélkül). 2005. 21–43. o. arch Hozzáférés: 2012. szeptember 25. [doktori értekezés]
- Sugar Economy Europe. Compiled and edited by Jürgen Bruhns, Oliver Baron, Karsten Maier. 58th edition. Berlin: Dr. Albert Bartens KG. 2012. 319–386. o. ISBN 978-3-87040-139-9