Ugrás a tartalomhoz

Az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeinek listája (1789–1852)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a lista tartalmazza az Amerikai Egyesült Államok elnökjelöltjeit 1789 és 1852 között. Az első választást 1788–1789-ben tartották, amelyet a második 1792-ben követett.

A 12. alkotmánymódosítás 1804-es elfogadása előtt minden elektornak két szavazata volt, amik között nem volt megkülönböztetve, hogy melyiket szánják az elnökre vagy az alelnökre. Ebben a rendszerben a legtöbb szavazatot kapó jelölt lett az elnök, a második helyezett pedig az alelnök.[1] Az alkotmánymódosítás után az elektorok egy-egy szavazatot adtak le a az elnökre és az alelnökre. Minden elnöknek volt egy alelnökjelöltje, akivel együtt indult a posztért.[1] 1824 óta számolják az állampolgárok által leadott szavazatokat is, bár ennek nincsen közvetlen befolyása az elnök kilétére.[2]

Év Független (Föderalista támogatással) Egyéb
1789 George Washington (Vir.) – John Adams (MA.) John Jay, Robert H. Harrison, John Rutledge, John Hancock, George Clinton, Samuel Huntington,

John Milton, James Armstrong, Benjamin Lincoln, Edward Telfair

1792 George Washington (Vir.) – John Adams (MA.) George Clinton, Thomas Jefferson, Aaron Burr
Év Demokrata-Republikánus Párt Föderalista Párt Egyéb
1796 Thomas Jefferson (Vir.)[a]Aaron Burr (NJ) John Adams (Mass.)Thomas Pinckney (SC) Thomas Pinckney, Aaron Burr, Samuel Adams, Oliver Ellsworth,

George Clinton, John Jay, James Iredell, Samuel Johnston, George Washington, John Henry, Charles Cotesworth Pinckney

1800 Thomas Jefferson (Vir.) – Aaron Burr (NJ) John Adams (Mass.) – Charles Cotesworth Pinckney (SC) John Jay
1804 Thomas Jefferson (Vir.) – George Clinton (NY) Charles Cotesworth Pinckney (SC) – Rufus King (Mass.)
1808 James Madison (Vir.) – George Clinton (NY) Charles Cotesworth Pinckney (SC) – Rufus King (Mass.)
1812 James Madison (Vir.) – Elbridge Gerry (MA)[b] DeWitt Clinton (Vir.)[c]Jared Ingersoll (Con.)
1816 James Monroe (Vir.) – Daniel D. Tompkins (NY) Rufus King (Mass.) – John Eager Howard (Mar.)[d]
1820 James Monroe (Vir.) – Daniel D. Tompkins (NY) Ellenfél nélkül[e]
Év Demokrata-Republikánus Párt Demokrata-Republikánus Párt Egyéb[f]
1824 Andrew Jackson (TN)[f]John C. Calhoun (SC) John Quincy Adams (Mass.)[f]John C. Calhoun (SC) William H. Crawford (GA) – Nathaniel Macon (NC)
Henry Clay (KY) – Nathan Sanford (NY)
Év Demokrata Párt Nemzeti Republikánus Párt Egyéb
1828 Andrew Jackson (TN) – John C. Calhoun (SC) John Quincy Adams (Mass.) – Richard Rush (PA)
1832 Andrew Jackson (TN) – Martin Van Buren (NY) Henry Clay (KY) – John Sergeant (PA) John FloydHenry Lee (Nullifier Párt)
William WirtAmos Ellmaker (Anti-Masonic Párt)
Év Demokrata Párt Whig Párt[g] Egyéb
1836 Martin Van Buren (NY) – Richard M. Johnson (Vir.) William Henry Harrison (OH) – Francis Granger (Con.) Hugh L. White (TN) – John Tyler (Vir.)[g]
Daniel Webster (Mass.) – Francis Granger (Con.)[g]
W. P. Mangum (NC) – John Tyler (Vir.)[g]
1840 Martin Van Buren (NY) – alelnökjelölt nélkül[h] William Henry Harrison (OH) – John Tyler (Vir.) James G. BirneyThomas Earle (Szabadság)
1844 James Knox Polk (TN) – George M. Dallas (PA)[i] Henry Clay (KY) – Theodore Frelinghuysen (NJ) James G. BirneyThomas Morris (Szabadság)
1848 Lewis Cass (MI) – William O. Butler (KY) Zachary Taylor (LA) – Millard Fillmore (NY) Martin Van BurenCharles F. Adams (Free Soil)
1852 Franklin Pierce (NH) – William R. King (NC) Winfield Scott (NJ) – William A. Graham (NC) John P. HaleGeorge Washington Julian (Free Soil)
Daniel WebsterCharles Jones Jenkins (Union)[j]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Jefferson az akkori szabályok szerint az alelnök lett
  2. Az eredeti alelnökjelölt John Langdon volt, de elutasította a jelölést.
  3. Clinton az Északi Demokrata-Republikánus Párt tagja volt. Hivatalosan nem jelölte a Föderalista Párt, de támogatták őt.
  4. A Föderalisták nem indítottak jelöltek 1816-ban, de szavazataikat Kingre és John Eager Howardra adták le.
  5. A Föderalista Párt nem állított jelöltet, így lényegében a megrendezése előtt eldőlt a választás. Egy elektor ennek ellenére John Quincy Adams-re szavazott.
  6. a b c A Demokrata-Republikánus Párt nem tudott egy jelölt mögé beállni ebben az évben, így négy jelöltjük is kapott elektori szavazatot.
  7. a b c d A Whig Párt nem tudott egy jelöltet állítani, de minden államban csak egy elnökjelöltet indítottak. Harrison kapta a legtöbb államban a legtöbb szavazatot.
  8. Nem nevezett a Demokrata Párt hivatalos alelnök jelöltet, de Richard Mentor Johnson kapta a legtöbb szavazatot az alelnöki posztra a párt tagjai közül
  9. Silas Wright volt az eredeti alelnökjelölt, de elutasította a lehetőséget
  10. Miután kikapott az előválasztáson, Webster engedélyezte, hogy harmadik pártok jelöljék a pozícióra. Ennek ellenére ő nem ismerte el, hogy jelölt lenne. Ugyan még a választás előtt meghalt, Winfield Scott ellenzői rá szavaztak.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Neale, Thomas H.: Contingent Election of the President and Vice President by Congress: Perspectives and Contemporary Analysis. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)
  2. The Electoral College (angol nyelven). National Archives, 2019. május 20. (Hozzáférés: 2022. augusztus 10.)