Ausztráliai tüdőshal

Ausztráliai tüdőshal
	Evolúciós időszak: Oligocén - jelen
	Ez a tüdőshal rendjének az egyetlen élő képviselője
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Izmosúszójú halak (Sarcopterygii);
Alosztály:	Tüdőshalak (Dipnoi);
Rend:	Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes);
Alrend:	Ceratodontoidei;
Család:	Neoceratodontidae;
Nem:	Neoceratodus; Castelnau, 1876
Faj:	N. forsteri;
Tudományos név
	Neoceratodus forsteri; (Krefft, 1870)
Szinonimák
	Ceratodus forsteri Krefft, 1870; Ceratodus miolepis Günther, 1871; Ceratodus blanchardi Krefft 1870; Epiceratodus forsteri (Krefft 1870); Neoceratodus blanchardi (Krefft 1870);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú médiaállományokat és Ausztráliai tüdőshal témájú kategóriát.

Az ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri) az izmosúszójú halak (Sarcopterygii) osztályának tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) rendjébe, ezen belül a Neoceratodontidae családjába tartozó faj.^[3]

Az ausztráliai tüdőshal rendjének, családjának és nemének egyetlen élő képviselője. Ez a faj körülbelül 28,4 millió éve jelent meg az oligocén második felében és azóta alig változott, azonban a neme már a kréta időszakhoz tartozó albai korban, azaz 100 millió éve jött létre.^[4]^[5]

Előfordulása

Az ausztráliai tüdőshal Ausztrália endemikus hala. Queensland déli részén található meg, a Burnett- és Mary-folyók vízrendszerében. Queensland délkeleti részére sikeresen betelepítették. A CITES 2. listája szerint tilos kereskedni ezzel a halfajjal.^[6]^[7]

Megjelenése

Általában 100 centiméter hosszú, de akár 170 centiméterre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. Hosszú, tömzsi teste van. Hátúszója a hát közepétől kezdődik és összeforr a farokkal. Pikkelyei nagyok és egymást fedik. Szeme kicsi. Mellúszói nagyok és lábszerűek.^[8]

Életmódja

Édesvízi hal, amely az iszapos, homokos vagy kavicsos élőhelyeket kedveli. Lusta állat, amely az álló vagy alig folydogáló vízrészeket keresi, s azoknak is a mélyebb részeit. Szárazság idején egyenesen a levegőből veszi az oxigént. Óránként egyszer-kétszer feljön levegőt venni, azonban ha kivesszük a vízből és kopoltyúi kiszáradnak, a hal elpusztul. Éjszaka tevékeny. Táplálékát békák, ebihalak, halak, kis rákok, férgek, csigák, vízinövények és a vízbe hullott gyümölcsök képezik.

Az ausztráliai tüdőshal és az ember

Ezt a halat csak az élőhelyén lakó emberek halászhatják, s ők is csak táplálkozási célból.

San Francisco Steinhart Aquariumában található egy 65 éves példány, amely 100 centiméter hosszú és 20 kilogramm tömegű. 1933-ban a chicagoi Shedd Aquarium Ausztráliából egy 10 éves, kifejlett hím példányt kapott. A Granddad nevű matuzsálem 2017. február 7-én pusztult el. Élete során hozzávetőlegesen 104 millió ember látta.

Képek az ausztráliai tüdőshalról

A Suma Aqualife Parkban
és a frankfurti állatkertben
Archibald Meston zsákmánya 1905-ben
A tüdői
Rajz a halról, 1898-ból

Jegyzetek

↑ „Part 7- Vertebrates”. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
↑ Haaramo, Mikko: 'Ceratodiformes – recent lungfishes'. Mikko's Phylogeny Archive , 2007. (Hozzáférés: 2016. július 3.)
↑ Catalog of Fishes Classification. Catalog of Fishes, calacademy.org, 2017. január 1. (Hozzáférés: 2017. március 4.)
↑ Neoceratodus forsteri Krefft 1870. PBDB . [2019. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
↑ Allen, G.R., S.H. Midgley, M. Allen. Field Guide to the Freshwater Fishes of Australia. Eds. Jan Knight, Wendy Bulgin. Perth, W.A.: Western Australia Museum, 2002, 54–55. o.
↑ Lake, John S.. Australian Freshwater Fishes. Nelson Field Guides. Melbourne: Thomas Nelson Australia Pty. Ltd., 1978, 12. o.
↑ Whitley, G.P..szerk.: Ed. Jack Pollard: G.P. Whitley's Handbook of Australian Fishes. Victoria: Wilke and Company Ltd., 334. o. (1960)
↑ Kemp, A. (1986). „The biology of the Australian lungfish, Neoceratodus forsteri (Krefft 1870)”. Journal of Morphology 190, 181–198. o. DOI:10.1002/jmor.1051900413.

Források

Neoceratodus forsteri (Krefft, 1870) FishBase
Allen, G.R., 1989. Freshwater fishes of Australia. T.F.H. Publications, Inc., Neptune City, New Jersey.
http://444.hu/2017/02/06/mindannyiunk-hose-az-ausztraliai-tudoshal-aki-egesz-eleteben-vizbe-hullott-fatorzsnek-tettette-magat
Castelnau, F.L. 1876: Mémoire sur les poissons appelés barramundi par les aborigènes du nord-est de l'Australie. Journal de Zoologie, 5: 129–136.
Kemp, A. 1997: A revision of Australian Mesozoic and Cenozoic lungfish of the family Neoceratodontidae (Osteichthyes: Dipnoi), with a description of four new species. Journal of paleontology, 71(4): 713–733. JSTOR

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] „Part 7- Vertebrates”. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)

[mikko-2] Haaramo, Mikko: 'Ceratodiformes – recent lungfishes'. Mikko's Phylogeny Archive , 2007. (Hozzáférés: 2016. július 3.)

[CofF-3] Catalog of Fishes Classification. Catalog of Fishes, calacademy.org, 2017. január 1. (Hozzáférés: 2017. március 4.)

[4] Neoceratodus forsteri Krefft 1870. PBDB . [2019. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 2.)

[Allen-5] Allen, G.R., S.H. Midgley, M. Allen. Field Guide to the Freshwater Fishes of Australia. Eds. Jan Knight, Wendy Bulgin. Perth, W.A.: Western Australia Museum, 2002, 54–55. o.

[Lake-6] Lake, John S.. Australian Freshwater Fishes. Nelson Field Guides. Melbourne: Thomas Nelson Australia Pty. Ltd., 1978, 12. o.

[Whitley-7] Whitley, G.P..szerk.: Ed. Jack Pollard: G.P. Whitley's Handbook of Australian Fishes. Victoria: Wilke and Company Ltd., 334. o. (1960)

[KempJM-8] Kemp, A. (1986). „The biology of the Australian lungfish, Neoceratodus forsteri (Krefft 1870)”. Journal of Morphology 190, 181–198. o. DOI:10.1002/jmor.1051900413.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]