Ausztráliai legyezőpálma
Ausztráliai legyezőpálma | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A növény
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Livistona australis (R.Br.) Mart., (1838) | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai legyezőpálma témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai legyezőpálma témájú médiaállományokat és Ausztráliai legyezőpálma témájú kategóriát. |
Az ausztráliai legyezőpálma (Livistona australis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az ausztráliai legyezőpálma őshazája Ausztrália, de számos más országban is termesztik. Ausztráliában a következő szövetségi államokban található meg: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria.
Megjelenése
[szerkesztés]A kínai legyezőpálmánál (Livistona chinensis) nagyobbra nő, körülbelül 25 méter magasra is. A kínai rokontól eltérően levélnyelei hosszabbak, azonban a levéllemezek kisebbek.
Az angol nevét „cabbage palm” (káposztapálma) onnan kapta, hogy hajtáscsúcsa a fiatalabb levelekkel együtt ehető.
Képek
[szerkesztés]-
A növény
-
Törzsei
-
Kérge
-
Levélnyelei
-
Levelei
-
Rajz a növényről
Források
[szerkesztés]- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221
- Livistona australis (R.Br.) Mart., Hist. Nat. Palm. 3: 242 (1838) The World Checklist of Selected Plant Families
- A növény szinonimái
- USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Livistona australis in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 08-Apr-12.