August Wilhelmj
| August Wilhelmj | |
 | |
| Született | 1845. szeptember 21.[1][2][3][4][5] Usingen[6][7] |
| Elhunyt | 1908. január 22. (62 évesen)[1][2][3][4][5] London[7] |
| Állampolgársága | porosz |
| Szülei | August Wilhelmj |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Nordfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz August Wilhelmj témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
August Emil Daniel Ferdinand Viktor Wilhelmj (Usingen, 1845. szeptember 21. – London, 1908. január 22.) német hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus.
Élete
[szerkesztés]Wilhelmj a pincészet tulajdonosa, August Wilhelm Wilhelmj (1813–1910) és felesége, Charlotte Friederieke Emilie Petry fia volt. Első wiesbadeni órái után Liszt Ferenc ajánlására Dávid Ferdinándnál tanult a Lipcsei Konzervatóriumban, Moritz Hauptmann és Ernst Friedrich Richter irányításával. 1864-től Joachim Raffnál tanult zeneszerzést Wiesbadenben. Első koncertkörútjai célországai 1865-ben Svájc és Hollandia voltak, 1866-ban pedig Londonban lépett fel.
1866. május 29-én feleségül vette Sophie von Liphartot, akit a Gewandhaus koncertmestere, Ferdinand David lipcsei házában ismert meg. A következő tíz évben Európa sok városában koncertezett. 1878 és 1882 között nagy sikerrel turnézott Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában.
Játéka erőteljes intonációjáról volt nevezetes, amelyet gyakori vonócserékkel ért el. Ez jelzi a későromantikus értelmezési stílus kezdetét, és elérte a nagy zenekarokhoz és koncerttermekhez igazodó hangvételt.
Az August Wilhelmjt jellemező virtuóz hegedűjátéknak a kezdetektől fogva Richard Wagner volt az egyik tisztelője, aki már korábban is megfordult a szülei házában. Wagner 1875-ben A Nibelung gyűrűje koncertmesterének és első hegedűsének hívta meg a Bayreuther Festspielhausba, és megbízta, hogy állítson össze egy 108 zenészből álló zenekart az előadáshoz.[8]
1894-ben kinevezték a londoni Guildhall School of Music hegedűprofesszorává, ahol 1903-ban munkatársaival megírta a 12 kötetes Modern School for the Violint. Szerkesztői munkásságát klasszikus és romantikus hegedűs irodalom kiadásai dokumentálják, amelyeket gyakorlatra készített elő.
Végső nyughelyét a wiesbadeni Nordfriedhofban találta meg.
Híres művei
[szerkesztés]A Johann Sebastian Bach: Air a D-dúr szvitből hegedűfeldolgozást készített, a darabot D-dúr hangnemről C-dúrra ültetve át, így teljes egészében a hegedű negyedik, G-húrján tudta előadni.
Foglalkozott Frédéric Chopin op. 32 n.1 és n.2 jelzésű, két noktürnjével is, amelyeket akkoriban nagyra értékelt a közönség.
Hangszere
[szerkesztés]Giovanni Francesco Pressenda 1843-ban, Torinóban készített hegedűjén játszott.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ {{ Webarchívum |url=https://www.wiesbaden.de/kultur/stadtgeschichte/persoenlichkeiten/geigerkoenig-august-wilhelmj.php |text=Wiesbaden várostörténete: August Wilhelmj hegedűkirály a hegedűkoporsóban nyugszik |wayback=20210417}603219}
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az August Wilhelmj című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben az August Wilhelmj című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- August Wilhelmj (angol nyelven). New York: Simon and Schuster, 316–318. o. (1983). ISBN 9780671225988
