Ugrás a tartalomhoz

August Košutić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
August Košutić
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság építésügyi minisztere
Hivatali idő
1926. december 24. – 1927. február 1.
Született1893. augusztus 5.
Radoboj
Elhunyt1964. november 12. (71 évesen)
Zágráb
PártHorvát Parasztpárt
Foglalkozáspolitikus
IskoláiBrnói Műszaki Egyetem

August Košutić (Radoboj, 1893. augusztus 5. – Zágráb, 1964. november 12.) horvát politikus, a Horvát Parasztpárt (HSS) egyik prominens tagja volt. A HSS tagjaként Košutić beutazta Európát és az Egyesült Államokat, hogy tájékoztassa a világ közvéleményét a Jugoszláv Királyság szerb hegemonista politikájáról és a „horvát kérdésről”. Tevékenysége miatt a jugoszláv hatóságok többször letartóztatták, 1924-ben pedig merényletet kíséreltek meg ellene. 1926 és 1927 között rövid ideig építésügyi miniszter volt, ahol nagy erőfeszítéseket tett a korrupció elleni küzdelemben.

A második világháború alatt a Független Horvát Államban leginkább az 1944-es sikertelen Lorković–Vokić-összeesküvésben való részvételéről volt nevezetes, amely puccs célja az volt, hogy koalíciós kormányt hozzanak létre az Usztasa és a HSS között, és Horvátországot a szövetségesek oldalára állítsák. A háború után politikailag inaktívvá vált.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Ifjúkora

[szerkesztés]

Košutić a horvátországi Zagorjéban, a Korpona melletti Radobojban született. Apja, Stjepan a korponai régió parasztpárti képviselője volt, így gyakran találkozott Antun és Stjepan Radić-csal, a HSS vezetőivel. A fiatal Augustnak gyakran volt lehetősége volt meghallgatni beszélgetéseiket. Az általános iskola elvégzése után August a zágrábi gimnáziumba iratkozott be, ahol kiváló tanuló volt. Emiatt rábízták az iskolai könyvtárat. Hamarosan megtanult gyorsírni, ezért meghívták a száborba (horvát parlament), ahol szoros kapcsolatot létesített Stjepan Radić-csal, aki egyben a keresztapja is volt.

A fiatal Košutić sok időt töltött Radić otthonában, hogy segítsen neki cikkei, brosúrái és könyvei megírásában és szerkesztésében. Košutić beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, de az első világháború miatt abba kellett hagynia tanulmányait, mert behívták a hadseregbe. A háború elején tüzértiszt volt, de később bekerült a légierő iskolájába, és a légierő tisztviselőjeként érte meg a háború végét. A háború után a csehszlovákiai Brünnben járt műszaki iskolába, ahol diplomát szerzett és mérnök lett, de segédmunkásként is dolgozott. Hamarosan visszatért Horvátországba, hogy a HSS-nél dolgozzon, és 1921-ben feleségül vette Radić lányát, Mirát.[1]

A Jugoszláv Királyságban

[szerkesztés]

Amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejött, miniszterelnöke Nikola Pašić lett, aki a centralizmust és a hegemón uralmat képviselte, gyakran terrorral kísérve. Radić és Košutić külföldre utazott, hogy tájékoztassák a nagyközönséget Belgrád erőszakos politikájáról. Noha Košutić parlamenti képviselőként mentelmi joggal rendelkezett, de a hatóságok elvették az útlevelét, és megtiltották, hogy külföldre utazzon, így illegálisan lépte át a határt. 1923-ban Radić mellett volt Londonban, később Bécsből Zágrábba utazott, ahová Radić küldte, hogy tájékoztassa a horvát közvéleményt arról, milyen kép alakult ki Horvátországról a világban. Bécsből Košutić elkísérte Radićot Moszkvába, hogy találkozzon Csicserinnel, a szovjet külügyi népbiztossal, aki találkozni akart Radić-csal. Košutić tovább utazgatott, és ez nagyon zavarta a szerb hatóságokat. 1924-ben, miközben éppen beszédet tartott, egy szerb Jovo Gnjatović gyilkossági szándékkal egy lőfegyverrel a fejbe lőtte. Bár az orvosok azt állították, hogy nem fog felépülni, hamarosan felépült. Amikor visszatért Zágrábba, letartóztatták.

1926-ban Košutićot a Közlekedési Minisztérium helyettes államtitkárává,[1] 1926. december 24-én pedig Nikola Uzunović kormányának építésügyi miniszterévé nevezték ki, de a radikális párt kilépése után 1927. február 1-jén a HSS is kilépett a koalícióból. Építésügyi miniszterként Košutić küzdött a minisztériumban erősen jelenlévő korrupció és az illegális ingatlankereskedelem ellen. Minisztériuma súlyos csapást mért a korrupcióra.[1]

1927-ben, miután a HSS kilépett a kormányból, kiírták az új választást. A HSS politikai kampányához Košutić Macedóniába utazott, ahol a HSS-nek sok támogatója volt, de a rendőrség letartóztatta és Belgrádba szállította. Ennek ellenére továbbra is utazgatott Montenegróban, Hercegovinában és Dél-Horvátországban. 1928 júniusában Puniša Račić a parlamentben merényletet hajtott végre, megölve a HSS több prominens tagját, és halálosan megsebesítette vezetőjét, Stjepan Radićot.[1] Miután Radić a merénylet során elszenvedett sérüléseibe belehalt, Radić közeli munkatársaként Košutić volt az egyik lehetséges utódja a HSS elnöki posztján.[2]

Emigrációban

[szerkesztés]

1929 augusztusában, hét hónappal azután, hogy I. Sándor jugoszláv király diktatúrát vezetett be, Košutić emigrált. Először Zürichbe ment, majd 1930-ban[1] a HSS amerikai szervezetének meghívására az Amerikai Egyesült Államokba távozott.[3] Közvetlenül azután, hogy elhagyta az országot, néhány millió jugoszláv dinár ellopásával vádolták meg.[4] A vád lehetetlenné tette politikai tevékenységét az Egyesült Államokban, így visszatért Európába.[1] 1930 májusában Košutić és párttársa, Juraj Krnjević memorandumot írtak, amelyet a Népszövetségnek nyújtottak be, amelyben felvázolják a király rendeleteinek aránytalan horvátországi hatását. A memorandum szót ejtett a kulturális erőfölényről, Horvátország képviseletének hiányáról a politikai pártok felfüggesztése után, az „az abszolutista szerb király által kinevezett bürokraták” kemény bánásmódjáról, valamint az államvédelmi törvény horvátországi aránytalan alkalmazásáról.[5] Košutić és Krnjević Genfbe, Londonba és Párizsba is elutaztak.[6] 1931-ben[1] az amerikai hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a vád hamis volt, és a vádat elutasították,[4] így Berlinben Košutić megtudta, hogy visszatérhet az Egyesült Államokba. Beutazta az Egyesült Államokat, hogy számítva a segítségükre tájékoztassa a horvát emigrációt a jugoszláviai helyzetről. Ezt követően 1932 márciusában Bécsbe ment, ahol bírálta a belgrádi rezsimet a korrupció miatt.[7] Bécsből tovább utazott Európába, hogy előadásokat és beszédeket tartson.[1] 1932. november 14-én[7] a Brit Királyi Nemzetközi Ügyek Intézetének meghívására Košutić beszédet tartott a „horvát kérdésről”, mely jelentős hatást ért el a diplomáciai világban, amikor a Királyi Hivatal a beszédet közzétette.[1]

Visszatérés Jugoszláviába

[szerkesztés]

1934-ben az Usztasa Marseille-ben megölte Sándor királyt, utóda Pál régensherceg lett, akiről Košutić azt állította, hogy ő a kultúra embere, és Sándorhoz hasonlóan a horvátok barátja.[8] Košutić 1937-ben tért vissza Jugoszláviába,[9] amikor parlamenti képviselővé választották.[1] Amikor 1939. augusztus 24-én megalakult a Horvát Banovina, Vladimir Maček Košutić horvát báni kinevezését kérte, Pál jugoszláv herceg azonban ellenezte Maček javaslatát, és Ivan Šubašićot választotta a tisztségre.[10] Az 1930-as évek elején Košutićot a HSS alelnökévé nevezték ki, elnöke Vladko Maček volt, aki Radićot követte a tisztségben. Maček nevében ő vezette a tárgyalásokat Dušan Simović jugoszláv tábornokkal, aki 1941-ben vezette a katonai puccsot, amely a háromhatalmi egyezmény felmondásához vezetett.[2] A tárgyalások arról szóltak, hogy a HSS kerüljön be Simović kormányába. a háromhatalmi egyezmény elismerése, valamint két társregens kinevezése, akik közül az egyik horvát lenne, és a szerb katonaság eltávolítása a politikából. Maček félt a horvát szeparatisták puccsától, akik megpróbálták kihasználni a horvátok szerbek elleni, a puccs miatti széles körben elterjedt haragját, és szakítani akartak Belgráddal.[11] Nem sokkal ezután Jugoszláviát Németország és szövetségesei megtámadták, és gyorsan megszállták.[2]

A Független Horvát Államban

[szerkesztés]

A nácikkal szövetséges Független Horvát Államot (NDH) 1941. április 10-én hozták létre. Nem sokkal az NDH megalakulása után Košutićot három napig börtönben tartották, majd tárgyalás nélkül szabadon engedték. Május 6-án ismét letartóztatták, és augusztus 20-ig börtönben tartották, amikor megint szabadon engedték, de házi őrizetbe helyezték. Harmadszorra 1942. augusztus 29-én tartóztatták le, majd szeptemberben a HSS további hatvan tagjával, akik a háború előtti parlamenti képviselők és a párt vezetői voltak, letartóztatták és a lepoglavai börtönben tartották fogva azzal a gyanúval, hogy együttműködött a jugoszláv partizánokkal. A HSS mind a hatvan tagjával együtt 1942. december 23-án szabadult. Amikor Mačeket letartóztatták, Košutić Zágrábban maradt a HSS megmaradt vezetői közül mintegy hattal,[12] és a HSS de facto vezetője lett.[2]

1943 elején, amikor Maček házi őrizetben volt, Košutić a HSS ideiglenes vezetői csapatával, köztük Ivanko Farolfi és Ljudevit Tomašić magas rangú tagokkal, újra politikai tevékenységbe kezdett azzal a feltételezéssel, hogy a nyugati szövetségesek hamarosan partra szállnak a dalmát tengerparton, és megnyerik a háború. Ez a tevékenység magában foglalta a röplapok terjesztését, amelyek Mačeket, mint a szövetségesek számára elfogadott egyetlen horvátot hirdették, és megpróbálták felvenni velük a kapcsolatot. Felvették a kapcsolatot a hadsereg szimpatizáló tisztjeivel is.[13]

Az Usztasa bázisának bővítése és az usztasa vezetés megerősítése érdekében Ante Pavelić a koalíciós kormány megalakításáról és ezzel egyidejűleg a partizánok meggyengítéséről tárgyalt Košutić-csal. A tárgyalások 1943 és 1944 között zajlottak, de a HSS vezetése végül visszautasította Pavelić kormányba lépési javaslatát.[14] 1944 közepén Mladen Lorković belügyminiszter kezdeményezésére ismét megújították a tárgyalásokat, melyek a Lorković-Vokić összeesküvéssel és a puccs vezetőinek bebörtönzésével zárultak. A HSS vereséget szenvedett. Ugyanebben az időben Košutić Ivo Krbeken keresztül,[2] aki szintén a HSS tagja és Horvátország korábbi bánhelyettese volt a Horvátországi Kommunista Párttal is tárgyalt. Ezeket a tárgyalásokat London kezdeményezte azzal a céllal, hogy támogatást szerezzenek a horvát hadseregtől a horvát Adria partvidékének esetleges inváziójához. 1944. szeptember 1-jén Pavelić ismét beszélgetésre hívta, de Košutić attól tartott, hogy az usztasák manipulálni fogják, és Radić legfiatalabb fiával, Brankóval együtt csatlakozott a partizánokhoz.[15]

A kommunista Jugoszláviában

[szerkesztés]

Nem sokkal azután, hogy csatlakozott a partizánokhoz, a kommunisták letartóztatták, és 1946. szeptember 6-ig börtönben tartották.[16] Kiszabadulása után politikailag inaktívvá vált, és azt szorgalmazta, hogy a HSS is fagyassza be tevékenységét, hogy elkerülje vezetőinek a kommunisták általi letartóztatását.[17] Úgy gondolta, hogy a HSS-nek meg kell őriznie politikai erejét, és meg kell várnia, hogy a kommunista kormány engedményeket tegyen, amiről úgy vélte, hogy a kommunista párton belüli belső konfliktus miatt, amely a Tito-Sztálin szakadást követően alakult ki, valamint a nyugati hatalmakkal a Trieszti Szabad Terület körüli határviták miatti válság[2] miatt hamarosan bekövetkezik. A HSS sok tagja úgy gondolta, hogy Košutić valamilyen megállapodást kötött a kommunistákkal, ezért a HSS vezetői, Juraj Šutej, Tomo Jančiković, Franjo Gaži, Božidar Magovac és Ivan Šubašić ellenezték a tétlenségről szóló elképzelését.[17] Košutić Zágrábban halt meg 1964-ben.[9]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e f g h i j Gašpar 2008
  2. ↑ a b c d e f Dizdar et al. 1997, 200. o.
  3. ↑ Tuđman 1993, 31. o.
  4. ↑ a b Maček 1992, 92. o.
  5. ↑ Fischer 2007, 75. o.
  6. ↑ Draganich 1983, 85. o.
  7. ↑ a b Suppan 1996, 427. o.
  8. ↑ Tasovac 1999, 186. o.
  9. ↑ a b Dizdar et al. 1997, 199. o.
  10. ↑ Tuđman 1993, 268. o.
  11. ↑ Hehn 2005, 389. o.
  12. ↑ Pavlowitch 2008, 47. o.
  13. ↑ Pavlowitch 2008, 179. o.
  14. ↑ Boban 2005, 242. o.
  15. ↑ Boban 2005, 243. o.
  16. ↑ Tomasevich 2001, 455. o.
  17. ↑ a b Boban 2005, 250. o.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az August Košutić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=August_Košutić&oldid=27115629”