Atyafiság
atyafiság | |
Névváltozatok | |
Magyarul | |
atyafi-frater,[1] véré,[2] egy tövről valók [Madar 35.],[3] nagy familiájú, igen atyafias,[4] familiáris; atyafias: consangvineus, verwandt[5]
| |
Rövidítések jelentése |
Az atyafiság régies kifejezés, ma elsősorban a szegről-végről való rokonságot jelenti. Genealógiai értelemben a rokonság egyenes ága a főág, mellékága az oldalág, tagjai az atyafiak, az egy őstől származók. Atyafiak alatt azonban nemcsak a vérrokonokat értjük, hanem gyakran a házasság útján létrejövő rokonságot, a sógorságot és a politikai vagy érzelmi családhoz tartozó személyeket is. A rendi korszakbeli "osztályos atyafiak" (fratres condivisionales) kifejezés azokra a nemesekre vonatkozott, akiket nemcsak a vérrokonság (communio sanguinis), hanem a birtokközösség (communio juris) is összekötött.[10] Régebben a kifejezésnek volt 'kollégák, (nemesi) társak' értelme is. Ezzel kapcsolatos az uram-bátyám megszólításpár. Néha a családba idegen személyeket is befogadtak, elszegényedett (fő)nemesek pénzért esetenként erre is hajlandók voltak.
A kifejezés eredeti jelentése a közös apától származó fiútestvérek volt. A testvértől a vérrokonra változó jelentésfejlődés valószínűleg az ősiségben, a középkori magyar öröklési jogban kereshető, miként az a hazai latin fratres 'vérrokonok' szóból is kikövetkeztethető. A 'szerzetes' jelentésű atyafia a latin frater, illetve soror tükörfordítása. Egykor a feleség kedveskedő megszólítása is az atyámfia volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (NySz. I. 1450.)
- ↑ (TESz. III. 1118.)
- ↑ Madar Ilona: Fejezetek Zoboralja társadalomnéprajzához. Folklór és etnográfia 51. szerk. Újváry Zoltán. Debrecen 1989.
- ↑ (NySz. I. 761.)
- ↑ a b c d (NySz. I. 842.)
- ↑ Molnár Albert: Jubiléus esztendei prédikáció. Irta Sculletus A. Oppenheim 1618.
- ↑ Prágai András: Fejedelmek serkentő órája. Irta Gvevara A. Bártfa 1628.
- ↑ (NySz. I. 1342.)
- ↑ (TESz. I. 198.)
- ↑ Magyar Katolikus Lexikon - rokonság