Atlaszlepke
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Attacus atlas (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Atlaszlepke témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Atlaszlepke témájú médiaállományokat és Atlaszlepke témájú kategóriát. |
Az atlaszlepke (Attacus atlas) a valódi lepkék (Glossata) Heteroneura alrendágában a pávaszemek (Saturniidae) családjába sorolt Attacus nem legnagyobb termetű faja.
Elterjedése
[szerkesztés]Nagy számban él Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában, de fellelhető Thaiföldön, Indonéziában és Indiában is.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]A világ egyik legnagyobb lepkéje: ennek a fajnak a szárnyfelülete a legnagyobb. Egyes az Ornithoptera nembe tartozó fajok szárnyának a fesztávolsága ugyan nagyobb, mindenesetre az atlaszlepke a legnagyobb fesztávolságú éjszakai lepke.[1] A nőstények még a hímeknél is nagyobbak és súlyosabbak, szárnyuk fesztávolsága elérheti a 26 centimétert. A szárnyak alapszíne a vöröses okkersárgától a sötét vörösbarnáig változó; mindegyiket egy-egy nagy, háromszögű üvegablak és szépen ívelt fekete, fehér és sárga rajzok díszítik.
Életmódja, élőhelye
[szerkesztés]Éjjeli lepke; a trópusi, illetve szubtrópusi erdőségek lakója.
Szaporodása
[szerkesztés]A nőstény atlaszlepke feromonokkal csalogatja magához a hímet: az illatanyagot a hím atlaszlepke antennáival fogja fel. A nagy, pelyhes antennái roppant érzékenyek, rajtuk akár 10 000 kemoreceptor is lehet. Ezekkel a különleges érzékelőkkel a hím akár másfél kilométerről is felfedezheti a nőstényeket,[2] amelyek egyébként szexuálisan passzívak és kikelési helyüktől nem nagyon távolodnak el.
Hernyója heterofág, fogságban nevelve kedvenc tápnövényei:
- fagyal (Ligustrum spp.),
- nyári orgona (Buddleja spp.); de ezek hiányában jóformán minden fás szárú növényen felnevelhető.
Természetes élőhelyén tápnövényei bizonyos citrusfélék és más örökzöldek.
Többszöri vedlés után bábozódik be; ehhez nagy, körte alakú gubót sző, amit vékony nyéllel erősít az alaphoz. A hetekig tartó nyugalmi állapot folyamán teste teljesen átalakul. A bábok fejlődéséhez és a lepkék kikeléséhez minimum 22 fokos meleg és nyolcvan százalék páratartalom kell.[3] A fölpattanó burokból kibújik az imágó: szárnya hamarosan megszárad, és elkezdi mintegy egy hetes lepkeéletét.[4]
 |
 |
Felhasználása
[szerkesztés]Indiában selyméért tenyésztik: a selyemlepkével ellentétben az atlaszlepke selymét törött szálakban választja ki. Ez a barna, gyapjúszerű selyem, az ún. fagara tartósabb, mint a selyemhernyó selyme.
Egyéb
[szerkesztés]2011 nyarán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban a Vulticulus Földrajzi Társaság trópusi lepkeházat szervezett, aminek fő látványossága a helyben keltetett atlaszlepke volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Atlaszlepke (Attacus atlas)[halott link]
- ↑ A világ 100 állati csodája, Alexandra kiadó, 20. oldal
- ↑ Kikelt a világ egyik legnagyobb lepkéje[halott link]
- ↑ A bogácsi szabadtéri lepkemúzeum bemutatása
Források
[szerkesztés]- Székely atlaszlepke Archiválva 2021. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Legek a lepkék világában
