Ugrás a tartalomhoz

Ataraxia (együttes)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ataraxia
Információk
EredetOlaszország,
Modena
Alapítva1985
Aktív évek1985–
Műfajethereal
neofolk
ambient
KiadóPrikosvenie
Cold Meat
Equilibrium Music
Ark Records
Infinite Fog
Shadowplay
Kapcsolódó előadókG.O.R.
Az Ataraxia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ataraxia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Ataraxia egy olasz ethereal / neofolk / neoklasszikus goth zenekar, melyet 1985 novemberében alapított Francesca Nicoli és Michele Urbano. Az első öt évben sokan megfordultak a zenekarban – például Alessandra Nicoli, Francesca testvére – míg végül a Francesca Nicoli, Vittorio Vandelli, és Giovanni Pagliari alkotta hármas lett a máig tartó felállás alapja.[1][2]

A "hang kézműveseiként" határozzák meg magukat, merthogy a szent és profán, a hangulatos és kísérletezős, a kortárs és régi zenének egy sajátos keverékét hozzák létre, akusztikus és elektromos hangszereket egyaránt használva, mindig olyan nyelvű szöveggel, amilyen az adott alkotáshoz éppen a legjobban illik.[1][3]

Életüket a művészetnek szentelték, hogy többféle lehetséges módon (zene, költészet, színház, fényképészet) fedezhessék föl az elmúlt századok nagyszerűségét.[1] Már a kezdetektől együttműködtek színészekkel, festőkkel, táncosokkal, szobrászokkal, és mindenféle művésszel, hogy a zenéjüket ezekkel is színesebbé és hatásosabbá tegyék.[2]

Jelenlegi

[szerkesztés]
  • Francesca Nicoli – ének, furulya, fuvola (1985-től)
  • Vittorio Vandelli – gitárok, ütősök, ének (1986-tól)
  • Giovanni Pagliari – billentyűsök, ének (1990-től)
  • Riccardo Spaggiari – ütősök, ének (2003-tól)

Közreműködők

[szerkesztés]
  • Lorenzo Busi – színész és táncos (1991 - 2003)
  • Livio Bedeschi – fényképész és grafikus
  • Nicolas Ramain – beszéd és gitár a Strange lights c. számban
  • Francesco Banchini – klarinét, fuvola, ütősök, ének (1999 - 2003)
  • Angelo Zanella – szobrász (2003-tól)

Kiadványok

[szerkesztés]

Nagylemezek

[szerkesztés]
  • Prophetia (1990)
  • Nosce te ipsum (1991)
  • Arazzi (1993)
  • Sub ignissima luna (1993)
  • Simphonia sine nomine (1994)
  • Ad perpetuam rei memoriam (1994)
  • La malédiction d'ondine (1995)
  • The Moon sang on the April chair (1995)
  • Il fantasma dell'opera (1996)
  • Concerto N.6: A baroque plaisanterie (1996)
  • Historiae (1998)
  • Lost Atlantis (1999)
  • Suenos (2001)
  • Mon seul désir (2002)
  • Saphir (2004)
  • Arcana Eco (2005)
  • Paris spleen (2006)
  • Kremastra nera (2007)
  • Llyr (2010)
  • Spasms (2013)
  • Wind at Mount Elo (2014)
  • Ena (2015)
  • Deep blue firmament (2016)
  • Synchronicity Embraced (2018)
  • Quasar (2020)
  • Pomegranate – The Chant Of The Elementals (2022)
  • Centaurea (2024)

Koncertlemezek

[szerkesztés]
  • Os cavaleiros do templo (1998)
  • Odos Eis Ouranon (2005, 2009-ben újra megjelent Strange lights címen)

Válogatások

[szerkesztés]
  • A Calliope... Collection (2001)
  • Sous le Blanc Rosier (2007)
  • Oil on Canvas (2009)
  • Oil on Canvas II (2015)

Egyebek

[szerkesztés]
  • In amoris mortisque (split SP, 1995)
  • Orlando (maxi CD) (1998)
  • Des paroles blanches (digisingle) (2003)
  • Ultima Thule (split LP, 2008)

Mozgóképek

[szerkesztés]
  • Nosce te ipsum (1991)
  • Would the winged light climb? (1995)
  • Concerto No. 6. - A baroque plaisanterie (1997)
  • Os cavaleiros do tempolo (1998)
  • Spirito ancestrale (2002)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]