Atália (Racine)
| Atália | |
| Szerző | Jean Racine |
| Eredeti cím | Athalie |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | tragédia |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1691 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Atália (franciául Athalie) Jean Racine vallásos drámája, a Saint-Cyr leánynevelő intézetben mutatták be az első próbáját 1691. január 5-én.
A dráma létrejöttének előzményei
[szerkesztés]Jean Racine első vallásos drámáját, az Esztert hamarosan követte másik vallásos drámája, az Atália. 1690/91 telén írta meg. Racine e drámájának történetét is, mint az Eszterét, az ószövetségi Szentírásból merítette, a Királyok könyvéből és a Krónikák könyvéből. A korabeli bibliamagyarázatokat is figyelembe vette, sőt lehet, hogy még Euripidész Ión c. drámája is hatással volt az Atáliára.[1] A kórus, az ének ebben a darabban is oly fontos szerepet játszik, mint az Eszter c. vallásos drámában. A Kar végig a színpadon van, mintegy az isteni Gondviselés beavatkozásának egyik eszköze, ezáltal jelentősége még hangsúlyosabb, mint az Eszter címűben.
Szereplők
[szerkesztés]- Joás, Júda király, Okoziás fia
- Atália, Jorám özvegye, Joás nagyanyja
- Joád, más néven Jojada, főpap
- Jozabet, Joás nagynénje, a főpap hitvese
- Zakariás, Joád és Jozabet fia
- Szulamit, Zakariás nővére
- Ábner, Júda királyainak egyik hadvezére
- Azariás, Izmael és más három vezér a papok és a leviták seregében
- Mátán, hitehagyott pap, Bál áldozója
- Nábál, Mátán bizalmasa
- Hágár, Atália egyik udvarhölgye
- Papok és leviták csapata
- Atália kísérete.
- Joás dajkája
- Lévi törzséhez tartozó leányok kara
Szín
[szerkesztés]A jeruzsálemi templom; a főpap lakosztályának előtere.
A drámai cselekmény és a végkifejlet
[szerkesztés]A mű tárgya az ószövetségi Szentírásból való, Joás elismertetése és trónra helyezése. Racine drámájában Joás a zsarnok Atália helyébe kerül uralkodónak, de később ő is zsarnok lesz, megöleti azokat is, akik jót tettek vele. Mind között ez a dráma Racine legpesszimistább alkotása, lényegében azt jelenti, bármit teszel, minden ugyanolyan lesz, mint volt, egyik zsarnokot követi a másik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Jean Racine összes drámái. i. m. 878. p.
Források
[szerkesztés]- Jean Racine összes drámái (1963). Budapest, Magyar Helikon. Atália (Athalie) Rónay György fordításában lásd 733-812. p.
- Lucien Goldmann (1977). A rejtőzködő isten. Budapest, Gondolat. Vallásos drámák (Az Eszter és az Atália) lásd 707-717. p.
További információk
[szerkesztés]- Racine Atália c. vallásos drámájának előadása a budapesti Nemzeti Színházban, 2009/2010
- Sára Eszter kritikája az Eltemetett ítélet címen az Átália Nemzeti Szinházbeli előadásáról
