Aszalay Ferenc
Aszalay Ferenc (Miskolc, 1674. – Miskolc, 1729.) miskolci nemes ember, II. Rákóczi Ferenc titkára.
Életrajza
[szerkesztés]Családja 1625-ben szerzett címeres nemes levelet. Édesapja Aszalay András, akit kétszer is megválasztottak alispánnak,[1] édesanyja Dőry Zsuzsanna.
A kor hagyományának megfelelően egy észak magyarországi protestáns nemesember a tanulmányait a Sárospataki Kollégiumban végezte. Igen fiatalon, 20 éves kora után kapott feladatot és fontos tisztséget a Rákóczi-szabadságharcban. A kuruc állam fejedelmi kancelláriájában először a katonai ügyek titkára volt.[2] A fejedelem kancellárja Jánoky Zsigmond lett. Itt kötött egy életre szóló barátságot Ráday Pállal, aki 1707-ig a fejedelem kancellária igazgatója volt. A forradalom bukása után nemcsak közös politikai múltjuk, hanem közös református vallásuk is erősen összekötötte őket.[3] Az együttműködésüket jól példázza egy 1707-ben keletkezett oklevél, amelyben közösen támogatták a protestánsok vallásügyét.[4]
A szabadságharc bukása után mint Rákóczi szekretáriusa bujdosásra kényszerült Lengyelországban 1711 februárja és szeptembere között.[5] Amnesztiát nyerve a visszatérés mellett döntött, közéleti tevékenységét a vármegyében fejtette ki. A szatmári békekötés nem igényelte a felelősségre vonást, de Aszalay is elveszítette Tápió menti birtokait.[6]
Miután nagy gyakorlatot szerzett a fejedelmi kancellárián, ezt a tudását jól tudta hasznosítani Borsod vármegye munkájában, 1717-ben már helyettes alispáni feladatot töltött be. Hamarosan becsatlakozott az országos politikába is, és a következő évben ott volt Pozsonyban a Pragmatica sanctio törvénybe iktatásánál. Erről jelentést is tett a vármegyei közgyűlésen.[7] Jó munkát végzett, mert 1717 áprilisában a főispán indítványára Aszalay Ferencet 50 imperialisttal (birodalmi tallér) jutalmazták.[8]
Felesége Némethi Borbála volt, aki Zemplén megye alispánjának a leánya volt. 1718-ban született fiúgyermekük, Ferenc.[9]
Aktív levelezést folytatott Bél Mátyással és Ráday Pállal, és ebben – többek között – részletesen beszámolt romló egészségi állapotáról.[10]
Aszalay Ferenc 1728-ban, halála előtt egy évvel írta meg végrendeletét, amelyben azt kérte, hogy koporsóját felesége mellé helyezzék a miskolci Nagytemplom temetőjébe.[11]
Emlékezete
[szerkesztés]Miskolc önkormányzata a Széchenyi utca 10. ház épületén állíttatott egy emléktáblát. [12]
Megjegyzések
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Brósz Károly: Egy év Miskolcz város zivataros múltjából. Miskolc: A Miskolci Polgári Iskola Értesítője. 1879.
- ↑ cancellaria bellica
- ↑ Benda Kálmán – Maksay Ferenc: Rákóczi fejedelmi kancelláriája. Budapest: Ráday Pál iratai II. kötet 1707-1708. 1961.
- ↑ Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak. Budapest: Levéltári szemle, 30. 3.szám. 1980.
- ↑ Dr. Gyulai Éva: Aszalay Ferenc, Rákóczi udvari szekretáriusa lengyelországi bujdosása - 1711. február-szeptember. Presov: Acta Facultatis Philosophicae Universitatis Prešoviensis. 2005.
- ↑ Rákóczi évek a Tápió mentén. TápióKultúra, (????)
- ↑ cím=Borsod vármegyei jegyzőkönyvei XIX.
- ↑ Tóth Péter: Borovszky Samu megyetörténete. Miskolc: Levéltári Évkönyv VIII. 1997.
- ↑ Nők a történelemben: Elfogult beszámoló az Asszonysorsok a Rákóczi-szabadságharcban címmel a Magyar Országos Levéltárban tartott konferenciáról és kiállításról. Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára, (????) arch Hozzáférés: 2012. november 29.
- ↑ Aszalay Ferenc levele Ráday Pálhoz, Miskolc, 1725. ápr. 12. RÁDAY GY. IV. p/2-1.10. szám
- ↑ cinterme
- ↑ „Hazámnak, vármegyémnek és városomnak is sok ízben szolgáltam tökéletes szívvel. (Aszalay Ferenc testamentuma. Miskolc 1728) Ezen a telken állt a XVI. századi Bornemissza ház, itt született és élt haláláig Aszalay András borsodi alispán és Dőry Zsuzsanna fia, ASZALAY FERENC (1674-1729) Rákóczi titkára, aki 1703-1711-ig szolgált a szabadságharc államának kancelláriáján.”
Források
[szerkesztés]- Gyulai Éva: A Diósgyőri Vár és környékének ábrázolása 1719-ből Bél Mátyás kéziratos hagyatékban: Aszalay Ferenc – Adatok a nemesi értelmiség művelődéstörténetéhez. Elektronikus Periodika Adatbázis Archívum (EPA), (????)
- Faragó Tamás: Miskolc története III/1. 1702–1847-ig. Miskolc: (kiadó nélkül). 2000.
