Aszódi Imre
| dr. Aszódi Imre | |
 | |
| Aszódi Imre és második felesége Tóth Melinda Melánia | |
| Élete | |
| Született | 1921. január 4. Budapest |
| Elhunyt | 2006. október 11. (85 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti Temető |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Aszódi Anna és Mrena Ferenc |
| Házastársa | Chiovini Márta Tóth Melinda Melánia |
| Gyermekei | Aszódi Gábor (1949 - 1981), Aszódi Mária (1951 - 2003) |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet, próza |
| Irodalmi díjai | Magyar Kultúra Lovagja |
Aszódi Imre (Békésszentandrás, 1921. január 4. – Budapest, 2006. október 11.) író, költő, drámaíró, jogtanácsos.
Életútja
[szerkesztés]Békés vármegyei kisbirtokos parasztcsaládból származott, Szelevényen és Békésszentandrás határában bérelt földeket művelt a családja. Érettségit 17 és fél évesen Szarvason, 1943-ban jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett. Joggyakornoki állást vállalt az észak-erdélyi Besztercén. Katonai szolgálatából hazatérve a szolnoki bíróságon fogalmazói, 1948-tól ügyészi munkakörben dolgozott. 1952-ben lemondott ügyészi állásáról. A Szolnoki Vendéglátóipari Vállalatnál helyezkedett el mint jogtanácsos.
Első feleségétől Chiovini Mártától, akivel 1956 tavaszáig élt házasságban 1949-ben született meg első gyermeke Dr. Aszódi Gábor fizikus, majd 1951-ben Aszódi Mária operaénekes. Második feleségével Tóth Melinda Melániával 2006-ban bekövetkezett haláláig élt együtt.
Noha nem volt proaktív résztvevő a forradalom kitörésekor, de 1956. október 26-án a megalakuló Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács elnök-helyettesévé választották. Október 31-én beszédet mondott a bíróság és az ügyészség alkalmazottai előtt, amelyben a megjelenteket a régi vezetőik leváltására és forradalmi bizottság megalakítására biztatta. Az ÁVH tagjainak letartóztatását kezdeményezte, november 1-jére virradóan ezt végre is hajtották. 1956. október végén tagja volt az újjáalakult Kisgazdapártnak.
Az 1956-os forradalom leverése után
[szerkesztés]1957. március 15-én negyedszerre is letartóztatták és ismételten bántalmazták. 1958-ban első fokon hat, másodfokon tizenkét évi börtönbüntetésre ítélte Aszódi Imrét a népbíróság. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács vezetői közül ő rá szabták ki a legsúlyosabb ítéletet. 13 éves börtönbüntetéséből 6 év 13 napot kellett letöltenie, az 1963-as általános amnesztia keretében szabadult, miután nem dolgozhatott többé jogászként. A börtön évei alatt nyelveket tanult (latin, francia, német, angol, spanyol), fordított és később is nyelvi területen helyezkedett el.
Irodalmi munkássága
[szerkesztés]Ifjúkora óta írt verseket, a forradalom leverése után „Pusztulj” című versével támadta a Kádár-kormányt. A börtönévei után szakfordításokból és műfordításból élt meg. Irodalmi munkássága azonban ekkora teljesedett ki. Több ezer verset írt, és tizenöt önálló kötete jelent meg. Versein kívül drámái és börtönnaplója is megjelent. Művei maradandó értéket képviselnek a magyar irodalomban, főként a paraszti élet lírába öntésével. Költői tevékenységét a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetéssel ismerték el.
Főbb művei[1]
[szerkesztés]- A házasélet abc-je. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979. (Társszerző: Dr. Brencsán János)
- Mese a mamutról (Uránusz, 1998)
- A kettéhajtogatott márvány (Uránusz, 1999)
- IV.Béla, a második honalapító (Uránusz, 2000)
- Zách Klára – történelmi dráma (Uránusz, 2000)
- Zrínyi Ilona – történelmi dráma (Uránusz, 2000)
- Kitagadottak – Társadalmi dráma 20 képben (Uránusz, 2001)
- Itt állok Buda éjjelében (Uránusz, 2002)
- Ki őriz meg engem (Uránusz, 2003)
- Lelkembe visszajárnak az álmok – válogatott versek (Uránusz, 2004)
- Körös-parti történetek (Uránusz, 2005)
Emlékezete, kitüntetései
[szerkesztés]Halála után szülőhelyén, Békésszentandráson emléktáblát állítottak tiszteletére.[2]
A szerzőt 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagjává avatták,[3] majd 2006-ban szülőfaluja posztumusz Békésszentandrásért díjjal ismerte el. A község nem feledkezik meg nevéről, írásai megtalálhatók a helyi könyvtárban, rendezvényeiken pedig újra és újra előkerülnek.[4]
Az 1956-os forradalomban betöltött szerepéért és az ezt követően őt ért meghurcolásért 1991.10.23-án 1956-os Emlékéremmel tüntette ki a Köztársasági Elnöki Hivatal.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RÁKOSMENTI IRODALMI MŰHELY. [2022. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Lipták Judit: Kultúráról, Aszódi Imre emlékházánál. newjsag.hu, 2014. január 23.[halott link]
- ↑ Magyar Kultúra Lovagja. (Hozzáférés: 2022. január 10.)
- ↑ Hegedűs Éva: A magyar kultúráért minden nap tenni kell. newjsag.hu, 2015. január 26. (Hozzáférés: 2018. május 28.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Archontológia - Jász–Nagykun–Szolnok megye közigazgatási tisztségviselői 1876–1990. MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára. (Hozzáférés: 2018. május 26.)[halott link]
További információk
[szerkesztés]- „Aszódi Imre”. Nagyalföld, 1992. október 30., 12-13. o.