Armin Schreiner
| Armin Schreiner | |
| Született | 1874. március 25. Kapronca |
| Elhunyt | 1941. november 29. (67 évesen) jasenovaci koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | horvát |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Armin Mordekhai Schreiner (Kapronca, 1874. március 25. – Jasenovaci koncentrációs tábor, 1941. november 29.) befolyásos osztrák-magyar és jugoszláv iparos-bankár, zsidó aktivista és a prominens zágrábi Schreiner család „feje” volt.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]Armin Schreiner 1874. március 25-én született Kaproncán, Jakov (Julius)[1][2][3][4] és Khana (Hani) Schreiner[4] zsidó szülők gyermekeként, akik a nyugat-magyarországi Körmend városából[5] költöztek a szintén az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Horvátországba. A család akkor már mintegy 150 éve élt Körmenden.[6] Armin 1900-ban feleségül vette budapesti unokatestvérét, Roza Schreinert, akitől hat gyermeke született: Ella, Ferdinánd, Hadumi, Leo (az Izraelbe való bevándorlás után vezeték- és keresztnevét Arije Aharonira változtatta), Mira, Otto és Vladimir.[5][6] Armin családjával Zágrábban, a Deželićeva utca 30. szám alatt található villában lakott,[5] amelyet Lav Kalda zágrábi építész tervezett és kivitelezett.[7] Vallásos ember volt, aki minden reggel siddurral imádkozott, imakendőbe burkolózva.[6]
Nem sokkal Zágrábba költözése után Ferdo Stejskal „jobb kezeként” kapott állást a „Zagorka d.d.” gyárban. (mai utódai a „Tondach Hrvatska” és a „Zagorka d.o.o.” vállalatok), [8] amely téglát, csempét és egyéb kerámiatermékeket gyártott. A 20. század első évtizedében Armin nagyon sikeresen dolgozott a bedekovčinai kerámiatermékek előállításán és értékesítésén, amelyeket a belső és külső falburkolatokhoz Csehországból és Ausztriából is importált. Zágrábban még ma is számos, Armin Schreiner kerámiatermékeivel borított homlokzatú, magas építészeti értékű épület található. Armin pozíciója a Zagorkában egyre nőtt, és végül Ferda Stejskal utódja lett. 1909 és 1910 között a Deželićeva 30. szám alatt, közvetlenül a családi villa mellett fiókirodát létesített.[6] Később több gyár tulajdonosa, illetve a „Zagorka d.d.” kerámiagyár kilencven százalékos tulajdonosaként az igazgatóság elnöke lett. Armin bedekovčinai gyára mintegy 800 munkást foglalkoztatott és az egész falunak adott munkát. Jelentős szerepe volt a horvát építőkerámia népszerűsítésében. Termékeit sikeresen és folyamatosan állította ki hazai gazdasági kiállításokon. A „Zagorkina” termékeket a 20. század első és második évtizedének minden nevezetes építkezésében kezdték alkalmazni.[6] Később Ferdo Schreiner, Armin elsőszülött fia lett a gyár főigazgatója.[5]
Armin a „Zagrebački zbor” részvénytársaság és a „Horvátországi és Szlavóniai Gyáriparosok és Kereskedők Szövetségének” alelnöke volt, valamint tagja volt az első zsidó szabadkőműves páholynak, a „Zagreb 1090 N.O. B'nai B'rith”-nek. A „Gradska štedionica” (ma „Zagrebačka banka”) alelnökeként az ipar mellett a bankszektorban is befolyásos poziciókat szerzett. A „Művészeti Társaság” tagjaként festőket és szobrászokat hívott meg együttműködésre.[1] Károlyvárostól délre vásárolt egy telket, azzal a szándékkal, hogy egy a tuberkulózis kezelésére szolgáló kórházat létesítsen, amelyet a lánya, Ella vezetett volna. Ez a terv azonban növekvő zsidóüldözés miatt már nem valósulhatott meg.[6] Hosszú ideig volt tagja a zágrábi zsidó önkormányzatnak (BIOZ), ahol aktívan vett részt az önkormányzat presbitériumának munkájában és ülésein. Tagja volt a „Narodni rad” asszimilációs társaságnak, amely minden horvát és más jugoszláv zsidó felekezeteket egyesített. A társaság kiemelkedő tagjai között szerepeltek Samuel David és Sándor Aleksander iparosok, Mirko Breyer könyvkereskedő-kiadó, Vladimir Šterk építész és mások. Az 1920-as években azonban összetűzésbe került a BIOZ egyes tagjaival. Egy alkalommal tiltakozott amiatt, hogy a „Keren Kajemet LeIsrael” zsidó nemzeti alapítvány elnöke, Menachem Usiškin, akit „agitátornak és demagógnak” nevezett, zágrábi látogatása során beszédet mondhatott egy zsinagógában. Armin úgy vélte, hogy „a templomot politikai célokra használták”.[2]
Üldöztetése és halála
[szerkesztés]A második világháború előestéjén, 1938-ban Armin legfiatalabb fia, Leo úgy döntött, hogy kivándorol Palesztinába. Bár Armin határozottan ellenezte, hogy Leo elhagyja családját, cégét és országát, de a történelmi események sajnos Leót igazolták.[5] Amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Wehrmacht megszállja a Jugoszláv Királyságot, a Schreiner család tagjai azon töprengtek, hogy kivándoroljanak-e, amíg még lehet, vagy maradjanak. Armin úgy érezte, maradnia kell, tekintettel arra, hogy – mint mindig mondta – „soha nem ártott senkinek, hanem éppen ellenkezőleg, mindig őszintén kiállt családja és az ország javáért, ahol született”. Armin nem akarta elhagyni a gyárat sem, és ezzel a munkásait az utcára tenni.[6] 1941 májusában, a jugoszláv zsidók kiirtásának első szakaszában az újonnan létrejött Független Horvát Állam (NDH) területén az usztasák letartóztatták őt és családját, elfoglalták Schreinerék Deželićeva utcai villáját és a bedekovčinai gyárat.[5] Valamennyiüket együtt deportálták a horvát tengerparton lévő koncentrációs táborokba (Metajna és Slano).[6] Innen Armint a jasenovaci koncentrációs táborba deportálták, ahol 1941. november 29-én megölték.[5][6] Armin feleségét, Rozát és lányát Mirát az egyik usztasa táborban ölték meg Pag szigetén.[5][9][10] Vlagyimir fiát a jadovnói koncentrációs táborban,[5][11] Ottó fiát Szalonikiben,[12] Ferdo fiát az auschwitzi koncentrációs táborban,[5][13]unokáját, Helgát édesanyjával, Greta Schreinerrel az ógradiskai koncentrációs táborban[5][14] gyilkolták meg. Armin népes családjából kevesen élték túl a holokausztot, a túlélők között volt Leo fia és unokái, Paul Schreiner és Fedor Lederer is.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Snješka Knežević, 2011, 60. o.
- ↑ a b Ivo Goldstein, 2005, 108, 174, 177. o.
- ↑ Ivo Goldstein, 2001, 196. o.
- ↑ a b Armin Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (sin). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l Paul Schreiner, Suzana Glavaš, 2014, 15, 16, 21, 89, 90, 91. o.
- ↑ a b c d e f g h i Omanut (prilog židovskoj povijesti i kulturi); Suzana Glavaš; O ulozi Židova u gospodarskoj povijesti Hrvatske; stranica 2, 3; godište XXII., broj 1 (126), veljača 2015, Zagreb.
- ↑ Institut za povijest umjetnosti; Darja Radović Mahečić; Sekvenca secesije – arhitekt Lav Kalda; stranica 241-264; broj 141, 2006, Zagreb.
- ↑ Informacija o razvoju Tondach Hrvatska d.d.. www.gradimo.hr . [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 10.)
- ↑ Roza Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (sin). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ Mira Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (brat). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ Vladimir Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (brat). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2000. február 9.)
- ↑ Otto Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (brat). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ Ferdinand Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (brat). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
- ↑ Helga Schreiner. Stranica svjedočanstva Arie Aharoni (nećakinja). Yad Vashem. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
Források
[szerkesztés]- Snješka Knežević, Aleksander Laslo. Židovski Zagreb. Zagreb: AGM, Židovska općina Zagreb (2011). ISBN 978-953-174-393-8
- Goldstein, Ivo. Židovi u Zagrebu 1918 - 1941.. Zagreb: Novi Liber (2005). ISBN 953-6045-23-0
- Goldstein, Ivo. Holokaust u Zagrebu. Zagreb: Novi Liber (2001). ISBN 953-6045-19-2
- Paul Schreiner, Suzana Glavaš. Spašeni iz Zagreba. Zagreb: Fraktura (2014). ISBN 978-953-266-582-6
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Armin Schreiner című szerbhorvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
