Arisztarkhosz-kráter
| Arisztarkhosz-kráter | |
 | |
| Égitest | Hold |
| Típus | becsapódási kráter |
| Átmérő | 40 km |
| Mélység | 3,7 km = 3700 m |
| Kolongitúdó | 48 |
| Névadó | Szamoszi Arisztarkhosz |
| Elhelyezkedése | |
 Arisztarkhosz-kráter
Pozíció a Hold térképén
| |
 é. sz. 23° 42′, ny. h. 47° 24′23.700000°N 47.400000°WKoordináták: é. sz. 23° 42′, ny. h. 47° 24′23.700000°N 47.400000°W | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arisztarkhosz-kráter témájú médiaállományokat. | |
Az Arisztarkhosz-kráter holdi becsapódási kráter, amely a Hold északnyugati részén, a Föld felé néző oldalon található. A kráter a Hold felszínén található alakzatok közül az egyik legfényesebb, albedója közel kétszerese a holdfelszín átlagos albedójának (0,12). A kráter olyan fényes, hogy szabad szemmel is megfigyelhető és erősebb távcsövekben rendkívül jól látható. A kráter akkor is látható, amikor újhold idején a felszínt csak a Földről visszaverődő fény világítja meg.
A kráter az Arisztarkhosz-fennsík délkeleti pereménél található, egy olyan területen, ahol számos vulkanikus képződmény figyelhető meg. A környéken számos átmeneti fényjelenséget (a Hold felszínének színváltozását) figyeltek meg, illetve ezen a részen jelentős radon gáz kibocsátást fedezett fel a Lunar Prospector szonda.
A kráter elnevezését eredetileg az olasz térképkészítő, Giovanni Riccioli választotta, aki a számoszi Arisztarkhosz-ról, az i. e. kb. 310 – 230 között élt görög matematikusról és csillagászról nevezte el. Riccioli 1651-ben kiadott művében, a Almagestum novum-ban a Hold felszínén távcsővel megfigyelhető, kör alakú képződményeket (kráterek) híres csillagászok és filozófusok után nevezte el. A kráter elnevezése széles körben elfogadott volt, de hivatalosan csak a Nemzetközi Csillagászati Unió 1935-ös közgyűlésén fogadták el.[1]
Szomszédos kráterek
[szerkesztés]
Az Arisztarkhosz-kráter szomszédságában számos kisebb kráter található, amelyek feltehetően a másodlagos becsapódások során keletkeztek. A másodlagos becsapódásokra akkor kerül sor, amikor egy nagyobb becsapódást követően nagy mennyiségű anyag lökődik ki a kráterből, amely a közelben becsapódva kisebb krátereket hoz létre. Közmegegyezés alapján ezeket a kísérő krátereket egy betűvel jelölik, amelyet a kráter középpontjának arra az oldalára helyeznek el a holdtérképen, amely a legközelebb esik a főkráterhez.[2]
| Arisztarkhosz | Szélesség | Hosszúság | Átmérő |
|---|---|---|---|
| B | 26.3° N | 46.8° W | 7 km |
| D | 23.7° N | 42.9° W | 5 km |
| F | 21.7° N | 46.5° W | 18 km |
| H | 22.6° N | 45.7° W | 4 km |
| N | 22.8° N | 42.9° W | 3 km |
| S | 19.3° N | 46.2° W | 4 km |
| T | 19.6° N | 46.4° W | 4 km |
| U | 19.7° N | 48.6° W | 4 km |
| Z | 25.5° N | 48.4° W | 8 km |
A következő szomszédos krátereket az IAU döntése értelmében nem tartják az Arisztarkhosz kísérő kráterének és ezért új nevet kaptak:
- Aristarchus A — lásd Väisälä.
- Aristarchus C — lásd Toscanelli.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ M. A. Blagg, K. Müller, W. H. Wesley, S. A. Saunder, J. H. G. Franz. Named Lunar Formations. London: Percy Lund, Humphries & Co. Ltd. (1935)
- ↑ B. Bussey & P. Spudis. The Clementine Atlas of the Moon. Cambridge University Press (2004). ISBN 0-521-81528-2. OCLC 51738854
További információk
[szerkesztés]
