Ugrás a tartalomhoz

Ariel–4

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ariel–4
Űrügynökség
  • Science and Engineering Research Council
  • NASA
GyártóBritish Aircraft Corporation
Típusműhold
Indítás dátuma1971. december 11.
Indítás helyeVandenberg légitámaszpont, 5. indítóállás
HordozórakétaScout B
Tömeg99,5

COSPAR azonosító1971-109A
SCN05675
SablonWikidataSegítség

Ariel–4 (UK–4) angol ionoszféra kutató műhold.

Küldetés

[szerkesztés]

Feladata tesztelni a saját tervezésű és gyártott műhold technikai berendezéseinek (működést biztosító, mérőeszközök) működőképességét mikrogravitációs körülmények között. Folytatni az Ariel–program előző műholdjainak szolgálatát.

Jellemzői

[szerkesztés]

Készült a Brit Nemzeti Űrkutatási Bizottság megbízásából, a Tudományos és Műszaki Kutatási Tanács közreműködésével a British Aircraft Corporation keretében.

Megnevezései: UK–4 (United Kingdom/Egyesült Királyság); COSPAR: 1971-109A; Kódszáma: 5675.

1971. december 11-én a Vandenberg légitámaszpontról, az LC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Scout B-1-F (S183C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 95,3 perces, 82 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 476 kilométer, az apogeuma 592 kilométer volt.

1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Anglia élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket.

Az ionoszférában vizsgálta az elektromágneses hullámokat, a plazma és a töltött részecskék sűrűségét, hőmérsékletét, frekvenciáját (VLF/ELF). Tervezett szolgálati ideje 1 év. Forgás-stabilizált űreszköz. A központi műszertartály formája henger (12 darab prizmából összeállítva, felületét napelemek borították), hossza 57, átmérője 69,6 centiméter. A hengeres testet felül kúpos forma (magassága 24,2 centiméter) zárta le, itt helyezték el a telemetria antennáit. Tömege 99,5 kilogramm. Alul az űreszközhöz 4 darab napelemet rögzítettek (120 centiméter hosszú karok), éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A napelem karok köré antennát telepítettek.

1978. december 12-én 2557 nap (7 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

[szerkesztés]
  • Ariel–4. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
  • Ariel–4. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
  • Ariel–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
  • Ariel–4. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
  • Ariel–3. skyrocket.de. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)

Elődje:
Ariel–3

Ariel-program
1962–1979

Utódja:
Ariel–5