Ugrás a tartalomhoz

Archontophoenix

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Archontophoenix
Archontophoenix alexandrae
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Pálmavirágúak (Arecales)
Család: Pálmafélék (Arecaceae)
Alcsalád: Arecoideae
Nemzetség-
csoport
:
Areceae
Alnemzetség-
csoport
:
Archontophoenicinae
Nemzetség: Archontophoenix
H.Wendl. & Drude
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Archontophoenix témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Archontophoenix témájú kategóriát.

Az Archontophoenix az egyszikűek (Liliopsida) közé tartozó pálmafélék (Arecaceae) családjának egyik nemzetsége. A nemzetség fajai Ausztráliában őshonosak.

Jellemzőjük

[szerkesztés]

Ivartalan jellemzőik

[szerkesztés]
Az Archontophoenix alexandrae törzse

Az Archontophoenix pálmafajoknak egy, egyenes, elágazás nélküli fás száruk van. Fajtól függően akár a 20-30 méteres magasságot is elérhetik. Törzsük karcsú, gyakran megvastagodott gyökérnyakkal. A szárukon a lehullott levelek levélalapjánál a heg lehet kiemelkedő vagy sima.

A levelük három fő részre tagolódik levélhüvelyre, levélnyélre és levéllemezre. A levélhüvelyek cső alakúak, melyek egy ún. koronaalapot hoznak létre, ami lehet zöld, barna vagy lila színű is. A levélnyél a levélhüvelyről szakad le, ha a levél elöregedett. A levélnyél fajonként eltérő hosszúságú lehet, sőt hiányozhat is. A levéllemez párosan elágazó, a levéltengely hosszú. A levélfonák lehet zöld, de gyakori hogy ezüstösen fénylő az apró levélpikkelyek miatt.

Ivaros jellemzőik

[szerkesztés]
Az Archontophoenix cunninghamiana termése

Az Archontophoenix fajok egylakiak és pleonanth (folyton termő, sokszor virágzó) virágzásúak. A virágok virágzatként jelennek meg a pálmákon. A virágzatuk szára rövid és erős, két fellevél takarja, és lehet felálló vagy lecsüngő. A füzérvirágzatuk háromszorosan vagy négyszeresen elágazó, az oldalágak cikkcakkosak. A virág ősi jelleget mutat (protandrikus) - a pollen hamarabb érik be mint a bibe. A nővirágot két hímvirág foghatja körbe, de olyan is lehet, hogy a hímvirágok csak a virágzat szélén fejlődnek.[1]

Az ülő virágok egyneműek, fajtól függően lilák, fehéresek, világoszöldek. A hímvirágokon három csészelevél összenőtt, három szabad, a szirmok hosszabbak. A virágban 9-35 porzó lehet, középen pedig egy csökevényes, steril bibe. A nővirágok jelentősen kisebbek, A csészék és a szirmok egyforma nagyok, a csészelevelek összenőttek. A magház egykamrás, a bibe háromágú, a bibeszál rövid. A termése bogyó, ami ovális, elliptikus vagy gömb alakú, egy-egy maggal. Éretten vörös-, rózsaszínű.[1]

Elterjedésük

[szerkesztés]

A nemzetség fajai Ausztrália keleti részén, Új-Dél-Wales és Queensland területén őshonosak. Azonban 'az 'Archontophoenix alexandrae és Archontophoenix cunninghamiana fajokat előszeretettel ültetik parkokba, kertekbe dísznövényként ahol a klíma megfelelő. Braziliában és Hawaii-n van nagyobb állományuk.[2][3]

Rendszerezésük

[szerkesztés]

Az Archontophoenix nemzetséget 1875-ben Hermann Wendland és Oscar Drudeírta le először. A nemzetség latin neve a görög ἄρχων (árchōn-Archon) szóból ered, ami uralkodót, királyt jelent. A phoenix név a datolyapálma latin nevéből származik. A nemzetség szinonim neve a Loroma O.F.Cook.[4][5]

Az Archontophoenix nemzetség az Archontophoenicinae alnemzetségcsaládon belül, az Arecoideae nemzetségcsoportba tartozik, az Areceae családon belül. Jelenleg az Archontophoenicinae alnemzetségcsaládba még további hat nemzetséget sorolnak: Actinokentia, Hedyscepe, Chambeyronia, Kentiopsis, Mackeea és Rhopalostylis. Ezek a fajok közepes és nagy méretű pálmák. A lomborona jól fejlett. A virágzat két vagy háromszorosan elágazó, a gynoceum (a virgá nőivarú része) pseudomonomer.

1994-ig hat fajt írtak le, melyek Kelet-Ausztráliában őshonosak.[1][4]

  • Archontophoenix alexandrae (F.Muell.) H.Wendl. & Drude - Ez az endemikus faj a mocsarakban, csapadékos esőerdőkben és folyóparti ártéri erdőken él. Queensland nyugati részén.
  • Archontophoenix cunninghamiana H.Wendl. & Drude - Új-Dél Wales-ben és Queenslandben élő faj.
  • Archontophoenix maxima Dowe - Ritka endemikus faj, mely Atherton felföld nyugati esőerdeiben él 800-1200 méter tengerszint feletti magasságban.
  • Archontophoenix myolensis Dowe - Ez a nagyon ritka endemikus faj csak a Warrill Creek-völgyben (a Bremer-folyó mellékfolyójának völgye) található meg Kurandától nyugatra, Queenslandben. Kevesebb mint 100 példány ismert a természetes élőhelyén.
  • Archontophoenix purpurea Hodel & Dowe - Ez az endemikus faj csak a Spurgeon-hegy, a Lewis-hegy és a Finnigan-hegy gránitmasszívumán virágzik, 400-1200 méter tengerszint feletti magasságban.
  • Archontophoenix tuckeri Dowe - Ez az endemikus pálma csak a York-félszigeten fordul elő, a McIlwraith hegységkörnyékén.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Archontophoenix című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c John L. Dowe, Donald R. Hödel: A Revision of Archontophoenix H.Wendl. & Drude (Arecaceae). In: Austrobaileya, Volume 4, Issue 2, 1994, S. 227–244.
  2. Ricardo Dislich, Nabor Kisser, Vania R. Pivello: A invasão de um fragmento florestal em São Paulo (SP) pela palmeira australiana Archontophoenix cunninghamiana H. Wendl. & Drude. In: Revista Brasileira de Botanica, Band 25, Nr. 1, 2002, S. 55–64.
  3. Forest Starr, Kim Starr, Lloyd Loope (2003): Archontophoenix alexandrae. In: Hawaiian Ecosystems at Risk project = HEAR, Plants of Hawaii. PDF.
  4. a b Rafaël Govaerts (Hrsg.): Archontophoenix – Datenblatt bei World Checklist of Selected Plant Families des Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Abgerufen am 20. Oktober 2015
  5. Helmut Genaust: Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen. Springer-Verlag, 2013.

Források

[szerkesztés]