Archaeocyatha
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Archaeocyatha.jpgáltozatos alakú archaeocyathák
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Alosztályok | ||||||||||||||
|
szövegben | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Archaeocyatha témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Archaeocyatha témájú médiaállományokat és Archaeocyatha témájú kategóriát. |
Az Archaeocyatha a szivacsok (Porifera) törzsének egyik, a földtörténet kambrium időszakában élt osztálya. Nevük görög eredetű; jelentése: „ősi kehely”.
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Mivel kizárólag ősmaradványokból ismerjük őket, csak valószínűsítjük, hogy a szivacsok közé tartoztak. Maradványaik kőzetalkotó mennyiségben kerültek elő jóformán az összes kontinensről. Úgy tűnik, ezek voltak a bioszféra legelső zátonyépítő szervezetei.[1]
Első képviselőik mintegy 525 millió éve jelentek meg. A korai kambriumot 510 millió éve lezáró kihalási eseményt refúgiumokban túlélték és utána úgy elszaporodtak, hogy a ma ismert szilárd vázú kambriumi fajok több mint a fele közülük kerül ki. A kambrium és az ordovícium határán, 488 millió éve lezajlott következő kihalás kipusztította őket, és utána hosszú ideig egy állatfaj sem vált zátonyképzővé.[2]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Fordított serleg-, illetve kúpszerű, többnyire 8–15 cm hosszú, 1–2,5 cm átmérőjű vázuk leginkább a mai mészszivacsokéhoz és szarukorallokéhoz hasonlított (némely adatok szerint egyes vázak hossza elérhette a 30 cm-t). A test közepén húzódott végig az űrbél, amitől az állat olyan, mintha egy kisebb serleget, illetve kúpot tettek volna a nagyobba. Számos, ettől az általános alaktól eltérő formájuk is létezett: voltak köztük gömbölyűek egyetlen belső kamrával, kúposak több kamrával és cső alakúak is. Valamennyi alakot e célra szolgáló kinövések rögzítették a tengerfenékhez. A kért fal között a tulajdonképpeni testet vékony, függőleges lapok tagolják.
Vázukat zömmel mikroszemcsés, mikrokristályos kalcium-karbonát poliéderek építették fel (föltehetőleg kalcit). Összetételét tekintve a kalcium-karbonát volt túlsúlyban, feltehetően a kalcit. A talált fosszíliákban a szivacstűk jelenléte nem nyilvánvaló. Belső és külső faluk egyaránt perforált; a belső pórusok nagyobbak a külsőknél.
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Tengeri lények voltak, mint a kambrium időszakában még minden élőlény. Felnőtt alakjaik a többi szivacshoz hasonlóan a fenékhez rögzülve szűrték ki a vízből táplálékukat — legalábbis a zátonyképző fajok a sekély vízben, partközelben. Egyes fajaik magánosan éltek, mások áltelepeket alkottak.
Rendszertani felosztásuk
[szerkesztés]Hagyományosan két kládra (alosztályra) osztják őket: a szabályos és a szabálytalan alakú archaeocyathák csoportjaira. Az ebből a két kategóriából kimaradt taxonokat egy harmadik, formális alosztály fogja össze
- szabályos archaeocyathák (Regulares) három renddel:
- Monocyathida rend,
- Capsulocyathida rend,
- Ajacicyathida rend;
- szabálytalan archaeocyathák (Irregulares)
- Thalassocyathida rend;,
- Archaeocyathida rend,
- Kazakhstanicyathida rend;
- Hetairacyathida alosztály az előző kettőbe be nem sorolt taxonokkal.
