Araponga
Araponga | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Procnias averano (Hermann, 1783) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Araponga témájú kategóriát. |
Az araponga (Procnias averano) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Johann Hermann francia orvos és természettudós írta le 1783-ban, az Ampelis nembe Ampelis averano néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Procnias averano averano (Hermann, 1783)
- Procnias averano carnobarba (Cuvier, 1816)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika északi részén, Brazília, Kolumbia, Guyana, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]A hím testhossza 28 centiméter, testtömege 180 gramm, a tojóé 27 centiméter és 130 gramm. Csőre lapos, tollazata rövid. A hím feje barna, farka fekete, tollazatának többi része gyöngy-szürke színű. A tojó tollazata zöld színű.
Életmódja
[szerkesztés]Legfőképp gyümölcsökkel táplálkozik.[2]
Szaporodása
[szerkesztés]Fészeképítéshez nagyon kevés anyagot használ, amelyet egy ág szélére épít. Benne 1 vagy 2 tojás található. A fiókák 33 nap múlva hagyják el a fészket és 3 év kell ahhoz, hogy tollazatuk színes legyen.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.)
- ↑ a b c Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 2.)
- ↑ Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 2.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 2.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 2.)