Aranyműves-ház (Kolozsvár)
| Aranyműves-ház | |
| Újhelyi-ház | |
| országos szinten védett műemlék | |
.JPG) | |
| Település | Kolozsvár |
| Cím | Str. Ion I. C. Brătianu nr.26 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1724 |
| Rekonstrukciók évei | 1920 |
| Építési stílus | késő reneszánsz,[1] barokk[2] |
| Alapadatok | |
| Alapterület | 251[3] m² |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 1[3] |
| LMI-kód | CJ-II-m-A-07290 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyműves-ház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az aranyműves-ház, más néven Újhelyi-ház 18. századi műemléképület Kolozsvár belvárosában, a Király utca (Str. Ion I. C. Brătianu) és Minorita köz (Str. Hermann Oberth) sarkán. Az épület a város egyetlen jelvényes aranyműves háza.[2]
Története
[szerkesztés]A házat Újhelyi Gábor ötvösmester és felesége, Szőlősi Anna építtette 1724-ben. Újhelyi Gábor 1721. október 8-án tett esküt a város polgáraként, 1722. december 3-án lett a kolozsvári ötvöscéh tagja. A református egyházközségben kétszer jelölték a harangoztató gazda tisztségére, de nem választották meg. Később kincstári arany- és ezüstbeváltóként is tevékenykedett. Egy 1762-ben kelt szerződésben nevét Tiszaújhelyi idősb Újhelyi Gábornak írta. 1764-ben ő töltötte be a céhmesteri tisztséget. 1770-ben már nem volt életben; felesége az 1780-as években hunyt el.[4][5]
A 19. század elején a ház Méhes Sámuel tulajdonában állt. További tulajdonosai a Bágyi Joó család, Harmati család, Teleki Géza, illetve Ilie Dăianu görögkatolikus főesperes. Teleki Géza 1920-ban restauráltatta.[4][6] 1935-ben Ilie Dăianu, aki egyébként a műemlékbizottság tagja is volt, kidöntette a faragott reneszánsz ablakokat, a nyugatra néző ablak helyére boltajtót állítottak, a faragott ablakkeretet az egyetem régészeti intézetében helyeztette el.[7][8]
Az 1940-es évek végén történt államosítást követően bérházként hasznosították, földszintjén trafik, majd kocsma működött. Az 1989-es rendszerváltás után visszaszolgáltatták az örökösöknek, azóta lakatlan.[6] Homlokzata leromlott állapotban van, belsejét viszont felújították. 2023-ban a házat eladásra hirdették meg; a román állam illetve a kolozsvári önkormányzat anyagi források híján nem vásárolta meg.[9][10]
Leírása
[szerkesztés]A ház, amely a kevés megmaradt kolozsvári késő reneszánsz / barokk polgárház egyike,[1][2] egy 325 négyzetméteres telken található, ebből a ház alapterülete 251 négyzetméter. Az egy emeletes ház pincével és 5 méter magasságú padlással rendelkezik.[3] A Király utca felé hosszú kőkerítéssel rendelkezik. Figyelemre méltó emeleti feljárója és udvari fatornáca.[4]
Levéldíszes ablakszemöldökköveit Sipos Dávid kidei kőfaragó mester készítette;[4][6] a díszítések majdnem teljesen azonosak a bonchidai Bánffy-kastély előterének ajtajain alkalmazottakkal.[11] A faragványokon egy-egy pajzsba foglalt kehely (az ötvösök céhjele) található, valamint az építés éve (1724) és az építtető házaspár nevének kezdőbetűi. A három kehely mind különböző.[4][6]
-
A ház 1916-ban, Pákei Lajos rajza -
A ház aranyműves jelvényei, Tóth István rajza, 1925
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Murádin Jenő: A reneszánsz építészet kolozsvári emlékei. Korunk, XXIV. évf. 10. sz. (1965. október) 1436–1442. o.
- ↑ a b c Bucur Horváth Ildikó: A barokk építészetről. A barokk és előzményei Kolozsváron. Barokk polgári házak. In Terminológia : Magyar nyelvű szakelőadások a 2001-2002-es tanévben: Építő- és építészmérnöki Kar. Kolozsvár: EMT. 2002. 25. o. ISBN 9738580927
- ↑ a b c Robu Razvan: Casa Aurarului din Cluj-Napoca se vinde cu 2,1 milioane euro. Gazeta de Cluj, (2024. február 13.)
- ↑ a b c d e Újhelyi Gábor ötvösmester háza. In Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok II. Bukarest: Kriterion. 1982. 77–79. o.
- ↑ Művészek és mesterek Kolozsvárt 1700—1850. In B. Nagy MArgit: Stílusok, művek, mesterek: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest: Kriterion. 1977. 253. o.
- ↑ a b c d Gaal György: Kolozsvár: Történelmi városkalauz. Barót: Tortoma. 2011. 192–193. o. ISBN 9786069227909
- ↑ Szenttamási István: Az erdélyi magyar műemlékek és a románok. Magyar Szemle, XXVII. évf. 1–4. sz. (1936) 71–76. o.
- ↑ Kelemen Lajos: Változások Kolozsvár műemlékeiben. Pásztortűz, XXIII. évf. 13–14. sz. (1937) 260. o.
- ↑ Eladó az aranyműves háza a Minorita közben. Szabadság, (2023. augusztus 21.)
- ↑ Lőrincz Anna: Nem kell se az államnak, se Kolozsvárnak, így külföldi kézbe kerülhet az aranyműves háza. maszol.ro (2024. február 16.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 18.)
- ↑ Miklósi Sikes Csabatit=Sipos Dávid kidei kőfaragó: (cím nélkül) . Művelődés, XXXVII. évf. 5. sz. (1984) 42–46. o.
További információk
[szerkesztés]- Aaron Roberts: An Architectural Jewel for Sale: Casa Aurarului in Cluj-Napoca – A Landmark of History and Potential. clujxyz.com (2024. február 24.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 28.) [benne alaprajzok és számos kép az épület belsejéről]
