Aranybékácska
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Mantella aurantiaca (Mocquard, 1900) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aranybékácska témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aranybékácska témájú médiaállományokat és Aranybékácska témájú kategóriát. |
Élénk narancssárga színezetével, 3 cm-es testhosszával a dél-amerikában élő nyílméregbékákhoz hasonlít, azonban azoktól taxonómiailag távol áll. Az aranybékácska (Mantella aurantiaca) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj, mely Madagaszkár
Előfordulás és élőhely
[szerkesztés]A faj madagaszkári endemizmus és három elkülönülő populációja ismert. Egy a Moramanga - Beparasy települések környékén, egy a Torotorofotsy lápvidéken Andasibe mellett, egy pedig Ambakoana-nál.[1] Hűvösebb klímájú erdőkben él 900–1000 m-es tengerszint feletti magasságban, ahol két évszak váltja egymást: egy hűvös szárazabb és egy meleg esős. Ezekben az örökzöld erdőkben helyenként a Pandanus pulcher a domináns növényfaj,[2] amely más kétéltűek számára is otthont ad.
Ökológia és viselkedés
[szerkesztés],_Torotorofotsy_marshes,_Madagascar_(13801473955).jpg)
Talajon élő faj lévén az avarban és fák gyökerei között talál búvó, táplálkozó és szaporodóhelyet.
Szaporodás
[szerkesztés]Meglepően hangozhat, hogy ezek az állatok a szárföldön keresnek szaporodóhelyet ha a békák szaporodására gondolunk, de az aranybékácska (és egy kivételével az összes Mantella faj) szárazföldre, valamiféle nedves közegbe rakja petéit. A peték itt fejlődnek ebihalakká, melyeket a heves esőzések mosnak majd bele a közeli kis időszakos víztestekbe. Ehhez mindenek előtt a békáknak szüksége van egy nyugalmi periódusra a májustól októberig tartó hűvös, száraz időszakban. Az első nagy esőzések beköszöntével az aranybékácskák előbújnak rejtekhelyeikről, intenzív táplálkozásba kezdenek, majd a hímek elkezdik hallatni tücsökciripeléshez hasonló hívóhangjukat. Territoriális állatok, a hímek ragaszkodnak revírjeikhez, ahonnan jól láthatóak és hallhatóak a nőstények számára. Amikor a gravid nőstényt magukhoz csalogatták, megfelelő petézőhelyre kísérik, ahol az lerakja átlagosan 74 petéből álló petecsomóját. Ezt a hím megtermékenyíti, aztán a szülőpár magára hagyja a petéket, melyek átlagosan 8 napra kelnek. [3]
Egyedfejlődés
[szerkesztés]Az ebihalak fogságban 53-139 nap alatt fejlődtek ki teljesen, ezt követően körülbelül egy évig tart, mire teljesen kifejlett állatokká válnak és elérik az adultkori színezetet. Megfigyelték azonban, hogy a hímek már 4 hónapos korukban elkezdhetik hallatni hangjukat, és az első termékeny petéket 11 hónaposan rakták le fogságban tartott állatok.
Táplálkozás
[szerkesztés]A Mantellák gyakorlatilag mindenféle gerinctelen élőlényt elfogyasztanak, ami él és mozog, valamint méretéből adódóan alkalmas lehet számukra. A természetben apró atkák, ugróvillások és hangyák teszik ki étrendjük jelentős részét. Az állatok élénk színezete aposzematikus jelleg, ugyanis bőrváladékuk a nyílméregbékákhoz hasonlóan toxinokat tartalmaz. Mivel a fogságban tartott állatok elveszítik toxicitásukat, valószínűsíthető hogy ezek az állatok is a természetes táplálékukból nyerik/szintetizálják a mérgüket, amire onnan is következtethetünk, hogy az alkaloidokkal kezelt táplálékállatok hatására a fogságban tartott aranybékácskák hamarosan újra toxinokat kezdenek termelni. [4]Mérgük egyébként pumiliotoxinokat, allopumiliotoxinokat, homopumiliotoxinok alkaloidokat, pyrro- és indolizidineket és quinolozidineket tartalmaz.
Veszélyeztető tényezők
[szerkesztés]Élőhelyalkalmasság modellezés alapján az alkalmas élőhely 121 km2-re tehető, de a valódi areájuk kevesebb lehet, mint 10 km2. A megmaradt élőhelyei is fragmentáltak, egymástól elszigeteltek, ami stabilitásukat tekintve is problémás, ugyanakkor a populációk beltenyésztettségét is előidézheti. Élőhelyeinek beszűküléséhez az illegális is legális erdőirtás valamint bányászat vezetett, ezek a tényezők még ma is veszélyt jelentenek. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység (beszántás és legeltetés) ugyancsak romboló hatású. Ugyancsak veszélyt jelent a klímaváltozás, hisz ezek a speciális klímájú hegyi élőhelyek különösen sérülékenyek a felmelegedéssel szemben. A fajt évtizedekig gyűjtötték terraristák számára, ami áldás és átok is egyben, hisz annak ellenére, hogy jelentős károkat okozhatott a természetes populációkban, mára az aranybékácskának jelentős fogságban élő állományai vannak, valamint ex-situ tenyészprogram is létesült számára.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Distribution, threats and conservation of a Critically Endangered amphibian (Mantella aurantiaca) in Eastern Madagascar”.
- ↑ Association Mitsinjo. (Hozzáférés: 2021. december 15.)
- ↑ „Captive husbandry, reproduction, and fecundity of the golden mantella (Mantella aurantiaca) at the Mitsinjo breeding facility in Madagascar”.
- ↑ AmhibiaWeb. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 5.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 16.)
- Captive husbandry, reproduction, and fecundity of the golden mantella (Mantella aurantiaca) at the Mitsinjo breeding facility in Madagascar
- Association Mitsinjo
- Distribution, threats and conservation of a Critically Endangered amphibian (Mantella aurantiaca) in Eastern Madagascar
- AmphibiaWeb
- Golden mantella
- Predicted impact of climate change on the distribution of the Critically Endangered golden mantella (Mantella aurantiaca) in Madagascar Archiválva 2021. december 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
