Aptenodytes

Aptenodytes
	Evolúciós időszak: Eocén - jelen
	Királypingvin (Aptenodytes patagonicus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae); Bonaparte, 1831
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Aptenodytes; Miller, JF, 1778
Elterjedés
	Az elterjedési területük
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aptenodytes témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aptenodytes témájú kategóriát.

Az Aptenodytes a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó nem.^[1]

Tudnivalók

A két legnagyobb élő pingvinfaj tartozik ebbe a madárnembe. Nagyságuk 90–122 centiméter, de ettől eltekintve is hosszú, karcsú csőrükkel is különböznek a többi pingvinektől. Szárnyaik a repülést elhagyva az úszáshoz alkalmazkodtak.^[2]

Az alaktani és molekuláris adatok szerint^[3] ez a pingvinnem a családon belül egy bazális, azaz kezdetleges ágat képez. Az Aptenodytes nevű madárnem arról az ős főágról szakadt le, melyből később az összes többi élő pingvinfaj fejlődött ki. A DNS-vizsgálatok alapján a leválás, körülbelül 40 millió éve történt meg.^[4] Ez az új eredmény megjósolta azt a próbálkozást, melyben a pingvineket az életmódjuk szerint csoportosították; e próbálkozás szerint is az Aptenodytes taxon bazális ága a pingvineknek.^[5]

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2 recens faj és 1 fosszilis faj tartozik:^[6]

császárpingvin (Aptenodytes forsteri) G. R. Gray, 1844^[7]
királypingvin (Aptenodytes patagonicus) Miller, JF, 1778^[8] - típusfaj
†Aptenodytes ridgeni Simpson, 1972^[9] - pliocén

Jegyzetek

↑ Henry George Liddell. A Greek-English Lexicon (Abridged Edition). United Kingdom: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4
↑ DeNapoli, Dyan. The Great Penguin Rescue. New York, NY: Simon & Schuster, 283. o. (2010). ISBN 978-1-4391-4817-4
↑ Ksepka, D. T. B., Sara; Giannini, Norberto P; (2006). „The phylogeny of the living and fossil Sphenisciformes (penguins)”. Cladistics 22 (5), 412–441. o. DOI:10.1111/j.1096-0031.2006.00116.x.
↑ Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. PMC 1560011.
↑ Jouventin P (1982). „Visual and vocal signals in penguins, their evolution and adaptive characters”. Adv. Ethol. 24, 1–149. o.
↑ Zoological Nomenclature Resource: Ciconiiformes (Version 9.004). www.zoonomen.net, 2008. július 5.
↑ BirdLife International: 'Aptenodytes forsteri'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ BirdLife International: 'Aptenodytes patagonicus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Gill, Brian James (1991). New Zealand's extinct birds. Random Century. p. 25 Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. ISBN 1-86941-125-0.

Források

ITIS szerinti rendszerbesorolása

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Aptenodytes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a nembe tartozó fajokról^{[halott link]}
Icones animalium et plantarum pt4 pl.23

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Liddell_1980-1] Henry George Liddell. A Greek-English Lexicon (Abridged Edition). United Kingdom: Oxford University Press (1980). ISBN 0-19-910207-4

[DeNapoli-2] DeNapoli, Dyan. The Great Penguin Rescue. New York, NY: Simon & Schuster, 283. o. (2010). ISBN 978-1-4391-4817-4

[3] Ksepka, D. T. B., Sara; Giannini, Norberto P; (2006). „The phylogeny of the living and fossil Sphenisciformes (penguins)”. Cladistics 22 (5), 412–441. o. DOI:10.1111/j.1096-0031.2006.00116.x.

[4] Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. PMC 1560011.

[5] Jouventin P (1982). „Visual and vocal signals in penguins, their evolution and adaptive characters”. Adv. Ethol. 24, 1–149. o.

[zoonomen-6] Zoological Nomenclature Resource: Ciconiiformes (Version 9.004). www.zoonomen.net, 2008. július 5.

[IUCN-7] BirdLife International: 'Aptenodytes forsteri'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[8] BirdLife International: 'Aptenodytes patagonicus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[9] Gill, Brian James (1991). New Zealand's extinct birds. Random Century. p. 25 Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. ISBN 1-86941-125-0.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]