Kardinálishal-félék

Kardinálishal-félék
Pterapogon kauderni
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei) Család: Kardinálishal-félék (Apogonidae)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kardinálishal-félék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kardinálishal-félék témájú kategóriát.

A kardinálishal-félék (Apogonidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család.

2 alcsalád, 27 nem és 348 faj tartozik bele.

Előfordulásuk

A kardinálishal-félék a trópusi tengerekben világszerte elterjedtek. Egyes fajok trópusi szigetek édesvízű folyóiban élnek. Megtalálhatók a Földközi-tengerben is, Madeira és a Kanári-szigetek körül. A kardinálishalak állományai az összes elterjedési területen, úgy tűnik, állandósultak. A díszhalak iránti egyre növekvő kereslet miatt azonban egyes állományok veszélybe kerülhetnek.

Megjelenésük

Az állatok hossza fajtól függően 10 centiméterig terjed. A test általában az összes fajnál rövid és tömzsi. A színezet gyakran piros vagy piros mintázatú; egyes fajoké feketén, ezüstösen vagy sárgán mintázott csíkokkal, széles sávokkal és foltokkal díszített. Hátán két rövid, különálló hátúszó van; a második ugyanolyan alakú, mint a farok alatti úszó, melynek két tüskés hegye van. Fejükön találhatóak a nagy kiálló szemek és a nagy száj. Szájában sok kicsi, hegyes fog ül. Több kardinálishal képes mesterséges fényt kibocsátani.

Életmódjuk

Sok faj nagy csapatokat képez, mások magányosan élnek egy gazdaállat mellett és éjjel indulnak táplálékot keresni. Táplálékaik kis tengeri állatok, lárvák, halikra és rákok.

Szaporodásuk

Az ívási időszak nyáron van, de az időpont az előfordulás helyétől függ. Az ikrák száma fajtól függően 150 és 22 000 között van. A legtöbb faj szájköltő: ívás után a hím szájába veszi az ikrákat, és addig tartja őket, míg az ivadék kikel.

Rendszerezés

A családba az alábbi 2 alcsalád és 27 nem tartozik:

• Apogoninae
  • Apogon (Lacepède, 1802) - 180 faj
  • Apogonichthyoides Smith, 1949 - 20 faj
  • Apogonichthys Bleeker, 1854 - 3 faj
  • Archamia Gill, 1863 - 13 faj
  • Astrapogon Fowler, 1907 - 3 faj
  • Cercamia Randall & Smith, 1988 - 2 faj
  • Cheilodipterus Lacepède, 1801 - 16 faj
  • Coranthus Smith, 1961 - 1 faj
    • Coranthus polyacanthus (Vaillant, 1877)
  • Foa Jordan & Evermann in Jordan & Seale, 1905 - 7 faj
  • Fowleria Jordan & Evermann, 1903 - 8 faj
  • Glossamia Gill, 1863 - 11 faj
  • Holapogon Fraser, 1973 - 1 faj
    • Holapogon maximus (Boulenger, 1888)
  • Lachneratus Fraser & Struhsaker, 1991 - 1 faj
    • Lachneratus phasmaticus Fraser & Struhsaker, 1991
  • Neamia Smith & Radcliffe in Radcliffe, 1912 - 4 faj
  • Nectamia Jordan, 1917: 47 - 9 faj
  • Ostorhinchus Lacepède, 1802: 23 - 3 faj
  • Phaeoptyx Fraser & Robins, 1970 - 3 faj
  • Pterapogon Koumans, 1933 - 2 faj
  • Rhabdamia Weber, 1909 - 7 faj
  • Siphamia Weber, 1909 - 21 faj
  • Sphaeramia Fowler & Bean, 1930 - 2 faj
  • Vincentia Castelnau, 1872 - 5 faj
  • Zoramia Jordan, 1917: 46 - 6 faj
• Pseudaminae
  • Gymnapogon Regan, 1905 - 8 faj
  • Paxton Baldwin & Johnson, 1999 - 1 faj
    • Paxton concilians Baldwin & Johnson, 1999
  • Pseudamia Bleeker, 1865 - 7 faj
  • Pseudamiops Smith, 1954 - 4 faj

Források

• Fishbase.org
• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6