Meténgfélék
Meténgfélék | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Meténgfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Meténgfélék témájú kategóriát. |
A meténgfélék vagy télizöldfélék (Apocynaceae) a zárvatermők (angiosperms) közé tartozó tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjének egyik családja.
Elterjedésük
[szerkesztés]Legtöbb fajuk a trópusokon, illetve a mediterrán égövben él.
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]A fajok többsége fa vagy cserje, ritkábban évelő lágyszárú. Leveleik széle rendszerint ép. Portokjaik szabadok, pollenszemeik egyedül állnak.
Felhasználásuk
[szerkesztés]Több faj, köztük a Mediterráneumban honos európai leander (Nerium oleander) és a kis télizöld (Vinca minor) ismert dísznövény.
A trópusi sztrofantusz (Strophanthus) fajokból és az indiai Rauwolf-cserjéből (Rauwolfia serpentina) fontos szívgyógyszereket (sztrofantin, reszerpin) állítanak elő. A sztrofantusz fajok magvainak, termésének, kérgének és gyökereinek kivonatából egyes afrikai törzsek halálos nyílmérgeket állítottak elő.
A kis télizöld (Vinca minor) sejtosztódást gátló alkaloidokat tartalmaz; ezeket a vérnyomás csökkentésére, valamint az ideggyógyászatban és a rákterápiában is alkalmazzák.
Rendszertani felosztásuk
[szerkesztés]2012-ben a családot öt alcsaládra tagolták, melybe 5100 faj tartozott, de ez az újabb vizsgálatok után még változhat.[1] A korábbi selyemkórófélék családját az APG III rendszer alcsaládként a meténgfélék családjába sorolta be.[2]
A legújabb osztályozás szerint (2014) 366 nemzetség, 25 nemzetségcsoport és 49 alnemzetségcsoport tartozik a családba.[3]
1. Apocynoideae alcsalád hat nemzetségcsoporttal:
2. selyemkórófélék (Asclepiadoideae) alcsalád négy nemzetségcsoporttal:
3. Periplocoideae alcsalád három nemzetségcsoporttal:
4. Rauvolfioideae alcsalád kilenc nemzetségcsoporttal:
- Alstonieae,
- Alyxieae,
- Carisseae,
- Hunterieae,
- Melodineae,
- Plumerieae,
- Tabernaemontaneae,
- Vinceae,
- Willughbeieae,
5. Secamonoideae alcsalád kilenc nemzetségcsoporttal:
- Calyptranthera,
- Genianthus,
- Goniostemma,
- Pervillaea,
- Rhynchostigma,
- Secamone,
- Secamonopsis,
- Toxocarpus,
- Trichosandra,
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The taxonomy and systematics of Apocynaceae: where we stand in 2012; Nazia Nazar, David J. Goyder, James J. Clarkson, Tariq Mahmood and Mark W. Chase; Botanical Journal of the Linnean Society, Volume 171, Issue 3, pages 482–490, March 2013, [1]
- ↑ Angiosperm Phylogeny Group (2009). „An update of the Angiosperm Phylogeny Group classification for the orders and families of flowering plants: APG III”. Botanical Journal of the Linnean Society 161 (2), 105–121. o. DOI:10.1111/j.1095-8339.2009.00996.x.
- ↑ Endress M.E., Liede-Schumann S. & Meve U. (2014). „An updated classification for Apocynaceae”. Phytotaxa 159, 175–194. o. DOI:10.11646/phytotaxa.159.3.2.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Apocynaceae című angol Wikipédia-szócikk Taxonomy című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár A selyemkóró-virágúak rendje - Asclepiadales
További információk
[szerkesztés]- Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 149. o. (2001). ISBN 963 19 2183 2 (A selyemkóróvirágúak rendjében (Asclepiadales) a meténgfélék és selyemkórófélék családjainak leírása)
- Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 275–286. o. ISBN 963 446 204 9 (A tárnicsvirágúak rendjében (Gentianales) a meténgfélék, selyemkórófélék és tárnicsfélék családjainak leírása.)