Ugrás a tartalomhoz

Gyöngyházfényű törpesügér

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Apistogramma agassizii szócikkből átirányítva)
Gyöngyházfényű törpesügér
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Labroidei
Család: Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae)
Alcsalád: Geophaginae
Nem: Apistogramma
Faj: A. agassizii
Tudományos név
Apistogramma agassizii
(Steindachner, 1875)
Szinonimák
  • Biotodoma agassizii
  • Geophagus agassizii
  • Heterogramma agassizii
  • Mesops agassizii
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gyöngyházfényű törpesügér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngyházfényű törpesügér témájú kategóriát.

A gyöngyházfényű törpesügér (Apistogramma agassizii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Dél-Amerika, az Amazonas mellékfolyói (Brazília)

Megjelenése

[szerkesztés]

A hím testhossza 7-8 centiméter, a nőstény 5 centiméter. Teste sárgásbarna, középen fekete csíkkal, mely a farokrészre is átnyúlik. A hím hátúszójának első sugarai hosszúak, élénk piros farokúszójuk nyílhegy alakú. Az egyes tenyésztett akváriumi változatoknál hiányzik a hímek farokúszójából a törzsalakra jellemző fehér patkó alakú rajzolat, helyette fekete színű az úszó szegélye (például az A. agassizii „DOUPLE-RED”).

Életmódja

[szerkesztés]

Mindenevő, a vadonban rákokkal és gerinctelenekkel táplálkozik.

Szaporodása

[szerkesztés]

A nőstény egy kis üregbe vagy odúba rakja az ikráit, ezalatt a hím a szokásosnál is jobban őrzi kettejük területét más hímekkel szemben. Az ivadékok kb. egy héttel az ikrarakás után tudnak úszni és a szüleik felügyelete alatt maradnak egészen a következő ikrázásig. Az ivadékok nagyon apró eleséget igényelnek az első hetekben. A hímek nehezen férnek meg egymás mellett.

Tartása

[szerkesztés]

Kedvelik a kissé savas, jól szűrt, 25-27 fokos vizet. Viszonylag igénytelen faj. 100 literen 1 hímet és 3-4 nőstényt tartsunk. Elég félénk halak, kedvelik a búvóhelyekkel teli akváriumokat. Nagyon jól összeférnek a pontylazacokkal (Characidae), például tetrákkal, melyek remekül kitöltik az akvárium alsó zónáit. A szaporodás könnyen lezajlik az akváriumban is, főleg azoknál a változatoknál, melyek nem túl kényesek a vízminőségre.

Források

[szerkesztés]
  • Jörg Vierke: A legkedveltebb akváriumi halak c. könyve

Külső hivatkozás

[szerkesztés]