Ugrás a tartalomhoz

Anton von Prokesch-Osten

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anton von Prokesch-Osten
Josef Kriehuber litográfiája, 1855
Josef Kriehuber litográfiája, 1855
Született1795. december 10.[1][2][3][4][5]
Graz[6][5][7]
Elhunyt1876. október 26. (80 évesen)[1][2][3][4]
Bécs[8][7]
Állampolgársága
HázastársaIrene Kiesewetter von Wiesenbrunn (1832. november 25. – nem ismert)[9]
Gyermekeihét gyermek:
Anton Prokesch von Osten the Younger
SzüleiMaximilian Franz Prokesch
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Osztrák Császárság követe Poroszországban
  • Ambassador of Austria to Greece (1834–1849)
  • ambassador to the German Confederation (1853–1855)
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
  • az Osztrák–Magyar Monarchia nagykövete az Oszmán Birodalomban (1867–1871)
KitüntetéseiSzent Sír Lovagrend tagja
SírhelyeFriedhof St. Leonhard[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton von Prokesch-Osten témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Anton von Prokesch-Osten

Anton von Prokesch-Osten (Graz, 1795. december 10. – Bécs, 1876. október 26.) gróf, osztrák államférfi.

Élete

[szerkesztés]

Grazban, majd Freiburgban nevelkedett és részt vett az 1813-15-ös francia hadjáratokban. 1815-ben Károly főherceg irodájában volt alkalmazva, 1816-tól pedig az olmützi hadapród-iskolában mint a matematika tanára működött. 1818-ban kinevezték Schwarzenberg herceg és tábornagy szárnysegédjévé, akinek emlékiratait (Bécs, 1822, újabb kiadás: 1861.) aztán sajtó alá rendezte. Ezekben az években ismerkedett meg Schönbrunnban I. Napóleon fiával, a reichstadti herceggel, aki ritka bizalommal viselkedett iránta és még legtitkosabb vágyait és reményeit sem titkolta Prokesch-Osten előtt. A katonai pályán fokozatosan emelkedve mint százados Triesztbe került, ahonnan hosszabb keleti utazásra indult. 1830-ban I. Ferenc Bécsbe hívta vissza, és a kelet lovagja (Ritter von Osten) címen nemesi rangra emelte. 1830-ban mint az osztrák hadsereg törzskari főnöke Bolognába ment, 1833-ban pedig a szultán és az egyiptomi alkirály között a béke közvetítése végett Kairóba utazott. 1834-től 1849-ig mint követ Athénben működött; eközben tábornoki és bárói rangra emelkedett, 1848-ban pedig altábornaggyá nevezték ki.

1855. december 20-án ideiglenes követ lett Konstantinápolyban, és 1867-ben ugyanott nagykövetté nevezték ki. Beust bukása után ő is visszalépett. 1863-ban táborszernagyi rangot nyert és 1871. november 3-án grófi rangra emelték. A Magyar Tudományos Akadémiában, melynek kültagja volt, Ipolyi Arnold tartott felette emlékbeszédet.[11]

Kleine Schriften (1842-47, 7 kötet) címen sajtó alá rendezett munkáiban katonai dolgok, életleirásokkal foglalkozik és ezen felül e gyűjtemény költeményeket is tartalmaz és az 1831-33-as török-egyiptomi háborúnak történetét is közli. Költeményei közül különösen a Makkabäer című eposza és a keleti jellegű Das Gebet megemlítendők. Kiváló éremgyűjteményét megvette a berlini múzeum (1875). Hagyatékából több rendkívül érdekes és fontos munka jelent meg: Mein Verhältnis zum Herzog von Reichstadt és Zwei Sendungen nach Neapel (Stuttgart, 1878); Briefwechsel mit Herrn von Gentz und Fürst Metternich (Bécs, 1881, 2 kötet); Briefe des Grafen P., k. u. k. österr. Botschafter aus d. J. 1849-55 (uo. 1896). Mostoha atyjával, Schnellerrel való levelezését kiadta E. Münch (Stuttgart, 1870).

Nevezetesebb művei

[szerkesztés]
  • Über den Feldzug 1814 (Bécs, 1823);
  • Erinnerungen aus Âgypten und Kleinasien (uo. 1829-31, 3 kötet);
  • Das Land zwischen den Katarakten des Nil (uo. 1832);
  • Reise ins Heilige Land (uo. 1831);
  • Denkwürdigkeiten und Erinnerungen aus dem Orient (kiadta Münch, Stuttgart 1836-37, 3 kötet);
  • Geschichte des Abfalls der Griechen vom türkischen Reich 1821 und der Gründung des hellenischen Königreichs (uo. 1867, 6 kötet);
  • Mehemed Ali, Vicekönig von Âgypten; aus meinem Tagebuch 1826-41 (uo. 1877).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Prokesch-Osten, Anton Freiherr von (BLKÖ)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b c a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 11.)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ inferred from timeline of events
  10. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 21.)
  11. ↑ V. ö. Ipolyi Arnold, P. m. tud. akadémiai kültag emlékezete és Mátyás király könyvtára maradványainak felfedezése (Budapest 1878).

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anton_von_Prokesch-Osten&oldid=26045260”