Anton–Babiński-szindróma
Az Anton–Babiński-szindróma egy ritka megbetegedés, melyet az agy occipitális lebenyének sérülése idéz elő. Az Anton-szindrómás betegek kortikális vakságban szenvednek. Ez a fajta agysérülés elég hirtelen áll be, általában agyvérzést követően, illetve egyes esetekben fejsérülés következtében alakul ki. Az Anton-szindróma kapcsán két agyi terület sérüléséről beszélhetünk: a látásért felelős terület, illetve az a terület, amely észleli magát a látás jelenlétét. Ez a szindróma olyan tünetegyüttes, amely tagadással együtt járó teljes vakságot jelent (a vak személy tagadja, hogy ő vak).
Az Anton-szindrómát a vaklátás ellentéteként is definiálhatnánk. A vaklátás egy olyan jelenség, melyben a páciens látóterületének egy része teljesen tétlen, de valamelyest megbízható észlelés valójában történik.
Tünetei
[szerkesztés]Az Anton-szindróma áldozata elég sokáig járhat úgy, hogy mindenbe beleütközik, és mindenféle baleset éri, mielőtt rájönne, hogy valami baj van. Közvetlenül az agysérülés után a páciensek biztosan állítják, hogy látnak. Amikor megkérik őket, hogy meséljék el, mit látnak, nagyon részletes, de teljesen kitalált válaszokat adnak, amit az is bizonyít, hogy semmi közük nincs a valósághoz (konfabuláció).[1]
Sokszor kétoldali, és a teljes látótérre kiterjed, de gyakran előfordul, hogy például csak akkor veszi észre a beteg a bal oldali látótérkiesést, ha gyakran nekiszalad a bal ajtófélfának.
Jellemző sérülés mindkét félteke látókérgének elsődleges iszkémiás infarktusa.[2] A látókérget az agytörzs-artéria látja el vérrel. Ebből indul ki a kétoldali agyartéria.[3] Néha az elülső látópálya károsodik, a szem közelében.
Esetleírások
[szerkesztés]Az első esetet Gabriel Anton jegyezte le egy Mrs. Ursula M. nevű betegnél. A beteg nem ismerte fel teljes kérgi vakságát; jobban zavarta a szómegtalálási nehézség, amire gyakran panaszkodott. Mindazonáltal észlelhetők voltak nála a tájékozódási nehézségek, és egyéb súlyos tünetek.[4]
A legismertebb esetet 1885-ben jegyezték le Monakowban. A beteg nem ismerte fel a teljes látásvesztést, és úgy viselkedett, mint egy egészséges látó ember.[5] A tünetek minimálisan mégis érzékelhetőek voltak nála. Halála után, a boncolás során kiderült, hogy agyának mindkét féltekéjének kéregállománya sérült.[6]
A szindróma felfedezői
[szerkesztés]
A sérülés Gabriel Anton és Joseph Babiński után kapta a nevét.
Gabriel Anton (1858. július 28. – 1933. január 3.) osztrák neurológus és pszichiáter.[2] Az idegsebészet terén úttörő felfedezései által vált ismertté. Elsősorban az agy kéregállományának és bazális ganglionjainak sérüléseiről folytatott pszichiátriai tanulmányokat.
Joseph Jules François Félix Babiński (Párizs, 1857. november 17. – Párizs, 1932. október 29.) lengyel származású francia neurológus. A francia klinikai neurológia egyik úttörője. Hosszú pályafutása alatt az eredményes kutatások sorozatával gazdagította az orvosi irodalmat. Nevét a talpreflex kóros válfajának felfedezésével tette közismertté. Munkássága elismeréseképpen a Francia Tudományos Akadémia tagjává választotta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Schnider A (1997): Verhaltensneurologie, Georg Thieme Verlag, ISBN 3-13-109782-5
- ↑ a b Anton G (1898): Über die Selbstwahrnehmung der Herderkrankungen des Gehirns durch den Kranken bei Rindenblindheit und Rindentaubheit, Arch Psychiat Nervenkr 32: S. 86–127
- ↑ Trepel M (1995): Neuroanatomie, Urban & Schwarzenberg, ISBN 3-541-13431-3
- ↑ Anton G (1896): Blindheit nach beidseitiger Gehirnerkrankung mit Verlust der Orientierung im Raume, Mittheilungen des Vereines der Ärzte in der Steiermark 33:S. 41–46
- ↑ Monakow A von (1885): Experimentelle und pathologisch-anatomische Untersuchungen über die Beziehungen der sog. Sehsphäre zu den infracortikalen Opticuscentren und zum N. opticus, Arch Psychiatr 16:S. 151–199
- ↑ Karnath H-O und Thier P (2003): Neuropsychologie, Springer, ISBN 3-540-67359-8
Források
[szerkesztés]- Sekuler, R., & Blake, R. (2004) Észlelés. Osiris Kiadó.
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
