Antalffy Gyula
| Antalffy Gyula | |
| Született | 1912. október 24. Karcag |
| Elhunyt | 1997. március 7. (84 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Foglalkozása | újságíró, művelődéstörténész, szakíró |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1930–1933) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (41-3-11)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Antalffy Gyula (Karcag, 1912. október 24. – Budapest, 1997. március 7.) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.
Életrajza
[szerkesztés]Karcagon született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930–33 között a budapesti tudományegyetemen angol–magyar–történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott Angliába. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936–45-ben a Kis Újság és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1945–1946-ban a Magyar Nemzeti Front napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946–1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955–1958-ban a Képes Magyarország munkatársa, majd 1958–1975 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Antalffy Gyula nagyon népszerűen írt. Az ő javaslatára indult meg a Magyar Nemzetben a Fürdőlevelek című sorozat. Célja az ismeretterjesztés volt, és főként az, hogy a hazai természeti kincsekre felhívja olvasói figyelmét.
Művei
[szerkesztés]- A honi utazás históriája, regényes kultúrtörténet, 1943
- Magyar évszakok, lírai tájrajzok, 1955
- Börzsöny, tájmonográfiája, 1957
- A Himalájától a Balatonig. Lóczy Lajos életregénye, 1964
- Édes hazánk (honismeret tizenéveseknek), 1966
- Így utaztunk hajdanában, kultúrtörténet [1976]
- A Thousand Years of Travel in Old Hungary, regényes kultúrtörténet, 1980
- Reformkori magyar városrajzok, kultúrtörténeti írás, 1982
- A reformkor Balatonja, kultúrtörténeti írás, 1984
- Boldog barangolások. Tájrajzok, 1987
- A mázai remete. Pávai-Vajna Ferenc emléktáblájára. In: Magyar Nemzet 49. 1986. 92. 4.
- Az Áchim ügy címmel a Magyar Nemzet 1986. december 31-ei számában megjelent tanulmánya nagy vitát kavart. História 87/056.[halott link]
Kitüntetései
[szerkesztés]- Magyar Szabadság érdemrend, 1947
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 1948
- A Munka Érdemrend arany fokozata, 1962, 1970
- Rózsa Ferenc-díj III. fokozat, 1965[4]
- Pro Natura emlékérem, 1975
- Aranytoll, 1978 (MÚOSZ)
Online elérhető műszemelvény
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Körmendi Lajos: Az én Karcagom avagy Bod László festőművész világjárásai és hazatalálásai.
- Antalffy Gyula életrajza Karcag város honlapján.[halott link]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ https://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Koszorúzás és kitüntetések a magyar sajtó napján. Népsport, XXI. évf. 244. sz. (1965. december 9.)
Irodalom
[szerkesztés]- Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [1]
- Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal