Ugrás a tartalomhoz

Anstisia rosea

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anstisia rosea
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Anstisia
Faj: A. rosea
Tudományos név
Anstisia rosea
(Harrison, 1927)
Szinonimák
  • Crinia rosea Harrison, 1927
  • Geocrinia rosea — Blake, 1973
  • Hesperocrinia roseaWells & Wellington, 1985
  • Anstisia rosea Webster & Bool, 2022
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anstisia rosea témájú rendszertani információt.

Az Anstisia rosea a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Geocrinia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália délnyugati szegletében honos. Elterjedési területének mérete körülbelül 2300 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[2] Háta barna vagy fekete, rajta egy kantáros nadrág alakú mintázattal, amely csak akkor látható, ha a hát világosabb barna, a szemek között kezdődik, a hát közepén kettéválik, és a hát alsó részén két pontra keskenyedik. A felső ajak és az oldala néha rózsaszínű. A hasa rózsaszínű, a hímek torka fekete. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon néha sötét vízszintes sávok vannak. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

Tavasztól nyárig szaporodik. A nőstény 26–32 petéjét kis csomókban rakja le a szárazföldön, nedves talajüregekbe, lombhulladékba vagy rothadó rönkök belsejébe, patakok és mocsarak közelében.[1][3][1] Az ebihalak testhossza elérheti az 1,5 cm-t, szürkésbarna színűek, fémes, élénk kék foltokkal. Soha nem úsznak a vízben, ehelyett az áttört petezselében fejlődnek, és kizárólag szikanyaggal táplálkoznak. Legalább két hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]