Ugrás a tartalomhoz

Anstisia lutea

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anstisia lutea
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Anstisia
Faj: A. lutea
Tudományos név
Anstisia lutea
(Main, 1963)
Szinonimák
  • Crinia lutea Main, 1963
  • Geocrinia lutea — Blake, 1973
  • Hesperocrinia luteaWells & Wellington, 1985
  • Anstisia lutea (Main, 1963)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Anstisia lutea témájú rendszertani információt.

Az Anstisia lutea a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Anstisia nembe tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália délnyugati csücskében, Walpole közelében és a Nornalup Nemzeti Parkban található. Elterjedési területének mérete körülbelül 200 km².[1]

Megjelenése

[szerkesztés]

Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 25 mm-t.[2] Háta barna vagy szürke, sötétebb foltokkal és egy sötétebb, kantáros nadrág alakú mintázattal, amely a szemek között kezdődik, a hát közepén kettéválik, és a hát alsó részén két pontra keskenyedik. A hasa fehér vagy szürke, barna foltokkal; a hímek torka fekete. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. A lábakon néha sötét vízszintes sávok vannak. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja

[szerkesztés]

Téltől nyárig szaporodik. A hímek az iszapból vagy agyagból álló, alacsony növényzettel borított buckákban lévő alagutakból hívogatják a nőstényeket.[1] A petéket kis csomókban rakja le a szárazföldön, nedves tőzegtalajba vagy a növényzet által elrejtett Sphagnum moha üregekbe, patakok és mocsarak közelében.[3][1] Az ebihalak testhossza elérheti az 1,5 cm-t, barna színűek, fémesen fényes kék foltokkal. Soha nem úsznak a vízben, ehelyett az áttört petezselében fejlődnek, és kizárólag szikanyaggal táplálkoznak. Legalább másfél hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2][1]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A vörös lista a mérsékelten fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja ugyan stabil, de élőhelyénem mérete fokozatosan csökken. Több védett területen is megtalálható.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]