Ansbach

	Ansbach
	; Ansbach címere
	; Ansbach címere
	Közigazgatás
Ország	Németország
Tartomány	Bajorország
Kerület	Mittelfranken
Járás	Közép-Frankföld (1838. január 1. – ); Brandenburg–ansbachi Őrgrófság (1398–1420); Brandenburg–ansbachi Őrgrófság (1440–1792);
Rang	járási jogú város
Polgármester	Carda Seidel (független)
Irányítószám	91522
Körzethívószám	0981; 09802; 09805; 09820; 09823; 09825;
Rendszám	AN
Testvérvárosok	Lista Anglet (1968. július 17. – ); Fermo (2006–); Bay City (1960–);
	Népesség
Teljes népesség	42 311 fő (2023. dec. 31.)
Népsűrűség	397 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	405 m
Terület	99.92 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 18′, k. h. 10° 35′49.300000°N 10.583333°EKoordináták: é. sz. 49° 18′, k. h. 10° 35′49.300000°N 10.583333°E
	Ansbach Pozíció Bajorország térképén
	Elhelyezkedése Bajorország térképén
	Ansbach weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ansbach témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ansbach (Bajorország) (eredetileg Onolzbach), város a bajorországi Mittelfranken kerületben, korábban a Német-római Birodalom egyik fejedelemségének székhelye.

Fekvése

Bajorország északnyugati részén, Nürnbergtől 40 km-re, Münchentől 140 km távolságra található a Fränkische Rezat folyó és a városban ebbe torkolló Onolzbach patak partján.

Népesség

A népesség alakulása 1925 és 2023 között

Lakosok száma	21 923	40 358	39 117	39 684	39 839	41 159	41 532	41 847	41 662	42 311
	1925	1970	1975	2012	2013	2015	2016	2019	2021	2023

Adatok: Wikidata

Története

Ansbach Közép-Frankföld (Mittelfranken) fővárosa. Nevét 1221-ben említette először oklevél, majd 1456-tól a Brandenburg-Ansbach őrgrófság székhelye lett, 1806-ban került Bajorországhoz.

Az egykori őrgrófi palota (Residenz) a folyóparton áll, a 14. században vár volt, melyet az olasz Gabriel Gabrieli 1705–1740 között épített át. A kívül barokk palotának 27 terme van, mely az úgynevezett ansbachi rokokó hihetetlenül gazdag emlékműve. Az épület ma múzeum. Képtárának legrégibb része a Hohenzollern-család gyűjtötte arcképcsarnok. A gótikus csarnokban helyezték el a helybeli fajansz- és porcelángyártás gyűjteményét.

A 15. században épült Szent János-templom (St.-Johannis-Kirche) két, egymástól nagyban különböző tornya közé 1523-ban építettek késő gótikus szentélyt. A hajója alatti kriptában (Fürstengruft, 1660) helyezték el a brandenburgi őrgrófok és családtagjaik ónból öntött, dúsan aranyozott koporsóit.

A szomszédos Szent Gumpert-templom (Stiftkirche St. Gumbertus) egy román stílusú templom helyén épült gótikus stílusban 1483 és 1597 között. Három tornya közül egy román, a másik kettő gótikus stílusú. A hajó alatti román kori kripta 1040 körül épült. A templom szentélyének külön neve van: a Hattyú Lovagrend kápolnája (Schwanenritterkapelle). Ennek falát 12 hattyúlovag kőből faragott szobra, pajzsaik és zászlaik díszítik a 14-16. századi üvegablakok között. Az 1485-ből való, dúsan faragott főoltár a feltevések szerint Albrecht Dürer tanítványainak munkája.

A templomtól északra található az 1591 és 1600 között épült, késő reneszánsz udvari kancellária, mely jelenleg törvényszéki palota (Justizpalast). A főutcán, az egykori alsó és felső piactér között, a Luther téren áll egy reneszánsz kút, a Markgraf-Georg-Brunnen,^[2] melyet az 1543-ban elhunyt Brandenburgi ("Jámbor") György őrgrófról neveztek el, akinek komoly szerepe volt a reformáció brandenburgi térnyerésében. (Az őrgróf a magyar történelemnek is fontos figurája: 1506 és 1525 között Magyarországon élt, egyebek mellett Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak a férje, II. Lajos magyar király nevelője majd tanácsadója volt.) A kút mögött hosszan elnyúló, 1531-ből való reneszánsz palota jelenleg tartományi kormányzati épület (Regierung Mittelfranken).

Ipara

Ansbach fajansz gyárát Wilhelm Friedrich őrgróf alapította még az 1700-as évek elején. Kezdetben (kb. 1725 körül) kék és fehér dekorációval készítették itt a tárgyakat, később a gyár kínálatában megjelent a mangán, a zöld és a sárga is. A J. G. Ch Poppnak közben sikerült a kínai Decor Zöld család másolása - ez tette híressé Ansbachot. Különösen értékes darabok e termékcsaládból a cseresznyevirágos, madaras dombormű díszítéssel készült tárgyak.