Angelo di Livio
Angelo Di Livio | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Teljes név | Angelo Di Livio | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1966. július 26. (58 éves) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Róma, Olaszország | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | olasz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 173 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Testtömeg | 73 kg | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Becenév | Soldatino | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | szélső hátvéd, védekező középpályás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Di Livio témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Angelo Di Livio (Róma, 1966. július 26. –) korábbi Eb-ezüstérmes olasz válogatott labdarúgó. Elsősorban védekező középpályásként vagy szélső hátvédként játszott, játékának legjellemzőbb vonása az oldalvonalak melletti szüntelen és fáradhatatlan fel-le futás volt, becenevét (Soldatino = kis katona) is erről kapta. Két világbajnokságon és két Európa-bajnokságon vett részt. Háromszor nyert olasz bajnoki címet, egyszeres BL-győztes.
Pályafutása
[szerkesztés]Az AS Roma csapatánál nevelkedett, 18 évesen profi szerződést is kapott a csapattól, de pályára nem lépett színeiben. A Reggiana, a Nocerina és a Perugia harmadosztályban szereplő csapataiban játszott fiatalon, pályafutása jelentős részét azonban három másik csapatban, a másodosztályú Padovában, majd a Juventusban és a Fiorentinában töltötte. A Serie A mezőnyében is kiemelkedő mennyiségű futással és pontos beadásokkal vált alapemberévé az 1990-es évek Juventusának, amellyel háromszor nyert scudettót, 1996-ban pedig Bajnokok Ligája-győztes lett. 33 évesen igazolt a Fiorentina csapatához, amely 2002-ben csődbe ment és az élvonalból Florentia Viola néven a negyedosztályba, a Serie C2 -be zuhant. Di Livio volt az egyetlen játékos, aki ekkor a klubnál maradt, s a visszajutás egyedüli részese lett így 2004-ben. Közel negyvenedik életévéhez visszavonulása előtt még egy évet játszott az élvonalban.
1995. szeptember 6-án Szlovénia ellen játszott először a válogatottban. Összesen negyvenszer lépett pályára, sokszor a mérkőzések hajrájában a védekezés megszilárdításának feladatával. részt vett az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon, az 1996-os és a 2000-es Európa-bajnokságon, utóbbin ezüstérmet szerzett. Utolsó válogatott mérkőzését 2002. június 18-án játszotta a Dél-Korea elleni vb-nyolcaddöntőn.
Visszavonulása után utánpótlásedzőként dolgozik az AS Roma csapatánál.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Angelo Di Livio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Olasz labdarúgók
- Labdarúgóhátvédek
- A Reggiana labdarúgói
- A Perugia labdarúgói
- A Calcio Padova labdarúgói
- A Juventus labdarúgói
- A Fiorentina labdarúgói
- Az 1996-os Európa-bajnokság labdarúgói
- Az 1998-as világbajnokság labdarúgói
- A 2000-es Európa-bajnokság labdarúgói
- A 2002-es világbajnokság labdarúgói
- 1966-ban született személyek
- Bajnokok Ligája-győztes labdarúgók
- Élő személyek