Andimesk

Andimesk (اندیمشک)
Közigazgatás
Ország	Irán
Tartomány	Huzesztán
Megye	Andimesk megye
Jogállás	város
Népesség
Teljes népesség	240 113 fő (2022)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	176 m
Időzóna	(UTC + 3:30) (UTC) (UTC + 4:30) (UTC)
Elhelyezkedése
é. sz. 32° 28′ 19″, k. h. 48° 20′ 48″32.471946007108, 48.346700885981
Andimesk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Andimesk témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andimesk, Andimeshk (perzsa írással اندیمشک [Āndīmeshḵ]) egy város Iránban, Huzesztán tartományban, Andimesk megye fővárosa.

Fekvése

Andimeshk Szúzától mintegy 34 mérföldre északra, öt közút találkozásánál fekszik, a közelben vezet a vasútvonal is.

Története

Nevét először a Mezopotámiából a Ur III időszak (i. e. 21. és 20. század) származó ékírásos táblák említették Adamshakh formában.

Az Andimesktől délre és nyugatra eső sík vidék - a mai Kuzisztán – valaha a kultúra bölcsőjének, a termékeny „folyóköznek”, az ősi Mezopotámiának a peremén feküdt, s a világ legrégebbi civilizációinak otthona volt. Élámot a Biblia is tejjel-mézzel folyó Kánaánként festi le. Jób élt itt a hagyomány szerint. I. e. 640 körül az asszírok támadták meg és dúlták fel a vidéket és csak az Akhaimenidák korában tették újra termékennyé. Az arabok az i. sz. 7. században ismét elpusztították. A 19. század végén francia régészek tárták fel az Akhaimenida emlékeket, majd angol olajkutatók a kőolajat tárták fel ezen a vidéken, ezzel kezdődött Kuzisztán új virágkora.

A Pahlavi-dinasztia korában indultak meg Andimeshk modern fejlesztési projektjei. Ezek közé tartozott egy vasút, a Dokoohe katonai raktár és egy alumíniumgyár, valamint számos más ipari fejlesztés. A várost 1929-ben összekapcsolták a transziráni vasútvonallal is.

A vidék fő nevezetességét a Dez-duzzasztógátat a környék egyik folyójának, a Deznek köszönheti. A 200 méter magas, vad sziklák közé ékelt vasbeton védőgát Andimesktől mintegy 25 km-rel északra található. A vidék termékenységét ennek az 1963-ban befejezett, 3 milliárd köbméter vizet tartalékoló védőgátnak köszönhette.

Galéria

• 
• 
• 
• 
  A Dez-gát

Források

• Irán (Panoráma útikönyvek, 1979) ISBN 963 243 133 2