Anatolij Nyikolajevics Kvocsur
| Anatolij Nyikolajevics Kvocsur | |
 | |
| Anatolij Kvocsur a MAKSZ–2007-en | |
| Született | 1952. április 16.[1] Mazurovka[1] |
| Elhunyt | 2024. április 15. (71 évesen)[2] Zsukovszkij |
| Állampolgársága | orosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Federal Military Memorial Cemetery |
| Katonai pályafutása | |
| Ország |  Szovjetunió Oroszország |
| Fegyvernem | légierő |
| Rendfokozata | ezredes |
 | |
| Anatolij Nyikolajevics Kvocsur aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anatolij Nyikolajevics Kvocsur témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Anatolij Nyikolajevics Kvocsur (oroszul: Анатолий Николаевич Квочур) (Mazurovka, 1952. április 16. – 2024. április 15.) orosz repülőtiszt, berepülőpilóta.
Élete
[szerkesztés]Ukrajna Vinnicjai területén, a Cserneveci járásban található Mazurovka faluban született. 1969-ben beiratkozott a Krasznodari területen fekvő Jejszk repülési főiskolájára.
Tanulmányai elvégzése után, 1973-ban került pilótaként a Szovjet Hadsereg Légiereje NDK-ban állomásozó egységeihez. Két év múlva, 1975-ben egy vadászbombázó-raj parancsnokává nevezték ki. Később parancsnoki javaslatra beiskolázták a légierő berepülőpilóta-tanfolyamára, amelyet 1978-ban végzett el. Időközben 1977-ben leszerelt a hadseregtől.
1978-tól 1981-ig a Komszomolszki Repülőgépgyár berepülőpilótájaként dolgozott, feladata a gyárban készült Szu–22 vadászbombázó repülőgépek és azok különféle változatainak berepülése volt. Munka mellett 1981-ben elvégezte a Moszkvai Repülési Egyetemet.
1981-ben a Mikojan-tervezőiroda munkatársa lett. Részt vett a MiG–29 és a MiG–31 berepülési programjaiban, több légiharc-rakéta és levegő-föld rakéta tesztjében, valamint a MiG–29K hajófedélzeti vadászrepülőgép és az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó rendszereinek a kipróbálásában.
Az 1988-as farnborough-i repüléstechnikai kiállításon először mutatta be a nyilvánosság előtt a harang-manővert egy MiG–29-cel.
1991-ben elhagyta a Mikojan-tervezőirodát, és a Gromov Repülőkísérleti Intézet (LII) munkatársa lett, ahol az ergonómiai laboratóriumot vezette. 1996-ban az intézet védelmi témákért felelős igazgató-helyettesévé nevezték ki. 1992-ben a pilótafülkékkel és kezelőszervekkel, a műholdas navigációval, a légi utántöltéssel, a nagy távolságú, valamint a nagy manőverezőképességű repüléssekkel kapcsolatos kísérleti tevékenység céljaira megalapította a „Berepülőpilóták” (Ljotcsiki-iszpitatyeli, Лётчики-испытатели) nevű csoportot, amelyből 1996-ban létrehozták a Repülőkísérleti Központot.
Az 1990-es évek második felének több figyelemre méltó repülési teljesítménye fűződik a nevéhez. 1995-ben egy Szu–27-essel leszállás nélküli repülést hajtott végre Oroszországból Ausztráliába. 1999 júliusában és szeptemberében, két alkalommal, zárt körön az Északi-sark feletti repülést hajtott végre. Mindkét esetben légi utántöltéssel mintegy 15 000 km-t tett meg.
2006 szeptemberében Szergej Korosztyijev berepülőpilótával egy kétüléses Szu–30 fedélzetén Valerij Cskalov 1936-os legendás távolsági repülésének emlékére Moszkva és a távol-keleti Cskalov-szigetek között 12 500 km-es, több mint 15 órás repülést hajtott végre (4 légi-utántöltéssel). 1999-ben elvégezte az Oroszországi Föderáció elnöke mellett működő Államigazgatási Akadémiát.
Élete végéig Zsukovszkijban élt. Több magas rangú állami kitüntetés tulajdonosa. 1988-ban megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1990-ben a Szovjetunió érdemes berepülőpilótája lett. 1999-ben az Oroszország Hőse, 2000-ben pedig a Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozatával tüntették ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- Anatolij Kvocsur életrajza (oroszul)
- Anatolij Kvocsur – repülő legenda keletről – JETfly Internetes Magazin
