Ameiva
Megjelenés
Ameiva | ||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ameiva témájú kategóriát. |
Az Ameiva a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a tejufélék (Teiidae) családjába tartozó nem.
Előfordulásuk
[szerkesztés]Az Ameiva-fajok előfordulási területe Dél- és Közép-Amerika egészen Mexikóig, valamint a Karib-térség számos szigete. A zöld ameiva (Ameiva ameiva) nevű gyíkot betelepítették az Amerikai Egyesült Államokbeli Florida államba.[1]
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi 36 faj tartozik:[2]
- zöld ameiva (Ameiva ameiva) (Linnaeus, 1758) - típusfaj
- Ameiva anomala Echternacht, 1977
- Ameiva atrigularis (Garman, 1887)
- Ameiva auberi Cocteau, 1838
- Ameiva bifrontata Cope, 1862
- Ameiva bridgesii (Cope, 1869)
- Ameiva chaitzami Stuart, 1942
- Ameiva chrysolaema Cope, 1868
- Guadeloupe-i ameiva (Ameiva cineracea) (Barbour & Noble, 1915) - kihalt a 20. század elején
- Ameiva corax Censky & Paulson, 1992
- Ameiva corvina Cope, 1861
- Ameiva dorsalis Gray, 1838
- Ameiva edracantha Bocourt, 1874
- Ameiva erythrocephala Daudin, 1802
- Puerto Ricó-i teju (Ameiva exsul) Cope, 1862
- Ameiva festiva (Lichtenstein, 1856)
- Ameiva fuscata Garman, 1887
- Ameiva griswoldi Barbour, 1916
- Ameiva leberi Schwartz & Klinikowski, 1966
- Ameiva leptophrys (Cope, 1893)
- Ameiva lineolata Duméril & Bibron, 1839
- Martinique-i ameiva (Ameiva major) Duméril & Bibron, 1839 - kihalt
- Ameiva maynardi Garman, 1888
- Ameiva niceforoi Dunn, 1943
- Ameiva orcesi J. Peters, 1964
- Ameiva plei Duméril & Bibron, 1839
- Ameiva pluvianotata Garman, 1887
- St. Croix-i ameiva (Ameiva polops) Cope, 1962
- Ameiva praesignis (Baird & Girard, 1852)
- Ameiva provitaae García-Pérez, 1995
- Ameiva septemlineata A.H.A. Duméril, 1851
- Ameiva taeniura Cope, 1862
- Ameiva undulata (Wiegmann, 1834)
- Ameiva vittata (Boulenger, 1902)
- Ameiva quadrilineata (Hallowell, 1861)
- Ameiva wetmorei Stejneger, 1913
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Roger Conant (herpetologist)|Conant R. 1975. A Field Guide to Reptiles and Amphibians of Eastern and Central North America, Second Edition. 1975. Boston: Houghton Mifflin.xviii + 429 pp. + Plates 1-48. ISBN 0-395-19979-4 (hardcover), ISBN 0-395-19977-8 (paperback). (Ameiva ameiva, pp. 120-121 + Plate 17 + Map 92).
- ↑ Ameiva, The Reptile Database
Források
[szerkesztés]- Friedrich Albrecht Anton Meyer. 1795. Synopsis reptilium, novam ipsorum sistens generum methodum, nec non Gottingensium huius ordinis animalium enumerationem. Göttingen: van den Hoek and Ruprecht. 32 pp. (Ameiva, new genus, p. 27). (in Latin).
- Hurtado, L.A.; Santamaria, C.A.; Fitzgerald, L.A. 2014: The phylogenetic position of the critically endangered Saint Croix ground lizard Ameiva polops: revisiting molecular systematics of West Indian Ameiva. Zootaxa 3794(2): 254–262. doi: 10.11646/zootaxa.3794.2.4 reference page
- Koch, C., Venegas, P.J., Rödder, D., Flecks, M. & Böhme, W. 2013. Two new endemic species of Ameiva (Squamata: Teiidae) from the dry forest of northwestern Peru and additional information on Ameiva concolor Ruthven, 1924. Zootaxa 3745(2): 263–295. doi: 10.11646/zootaxa.3745.2.6 Reference page.
- Meyer, F.A.A., 1795: Synopsis Reptilium, novam ipsorum sistens generum methodum Gottingensium huius ordinis animalium enumerationem. Vandenhoek et Ruprecht, Gottingae, Germany, 32 pp.
- Landauro, C.Z., Garcia-Bravo, A, & Venegas, P.J. 2015: An endemic new species of Ameiva (Squamata: Teiidae) from an isolated dry forest in southern Peru. Zootaxa 3946(3): 387–400. doi: 10.11646/zootaxa.3946.3.6. Preview (PDF) reference page
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ameiva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.