Ugrás a tartalomhoz

Altorjay István

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Altorjay István
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
SzületettSefcsik István
1921. szeptember 25.
Rahó, Csehszlovákia
Elhunyt1999. szeptember 4. (77 évesen)
Szeged, Magyarország
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaDr. Antal Júlia Antónia
GyermekeiAltorjay Tamás
Foglalkozásaorvos, gyermeksebész, egyetemi tanár
IskoláiDebreceni Tudományegyetem (–1947)
KitüntetéseiLásd a díjak, elismerések szakaszban
A Wikimédia Commons tartalmaz Altorjay István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Altorjay István (1942-ig Sefcsik) (Rahó,[1] 1921. szeptember 25. – Szeged, 1999. szeptember 4.) orvos, a gyermeksebészet első magyarországi egyetemi tanára.[2][3]

Kutatási területe: gyermeksebészet, archasadékos betegek kezelése, a Praevomerin-varrat megkímélésének és a lágyszájpadizomzat fehérje-anyagcseréjének jelentősége a szájpadhasadék miatt operált betegek rehabilitációjában. Munkásságának köszönhetően a szegedi klinika az archasadékos betegek kezelésének egyik országos központja lett.

Életpályája

[szerkesztés]

Édesapja id. dr. Sefcsik István (†1946) orvos, a rahói járási kórház igazgatója, édesanyja Szilágyi Stefánia (†1980) volt. A rahói cseh nyelvű gimnáziumban tanult, az ungvári ruszin nyelvű gimnáziumban tett érettségi vizsgát (1941). A Máramarosszigeti Megyei Kórház Sebészeti Osztályán dolgozott (1944–1945), majd a Debreceni Tudományegyetem Kórbonctani és -szövettani Intézete gyakornoka volt (1945–1947).

Orvostudományi tanulmányait a szegedi-, majd a debreceni egyetemen végezte (1941-től). 1947-ben avatták orvosdoktorrá, azután 1950-ig a Ceglédi Városi Kórház Sebészeti Osztályán segédorvos, majd alorvos volt. Szakorvosi képesítést szerzett a sebészet (1951), az ortopédia (1955) és a baleseti sebészet (1959) területén.

1950–1966 között a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott, majd 1967-től 1986-ig a Gyermekgyógyászati Klinikán a Gyermeksebészeti Osztályt vezette, 1987-től 1991-ig gyermeksebész egyetemi tanári beosztásban dolgozott. Boda Domokos egyetemi tanár vezette a gyermekklinikát. 1967-től 1970-ig két docens dolgozott az ő orvosi csapatában, Koltay Miklós és Altorjay István, Koltay halála után Szabó Lajos nyert docensi kinevezést.

Kandidátusi disszertációját 1983-ban védte meg. Egyetemi docensi kinevezést 1963. szeptember 1-jén kapott, egyetemi tanárrá 1986. július 1-jén nevezték ki. 1991-ben emeritálták. 1999-ben érte a halál, a Szeged, Belvárosi temetőben nyugszik.[4]

Munkássága

[szerkesztés]

Gyermeksebészként nagy hírnévnek örvendett nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Számos országban rövidebb ideig tartó tapasztalatcsere-látogatásokat tett gyermeksebészeti klinikákon: Prágai Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1960, 1 hónap); Leningrád Turner Gyermeksebészeti Intézet és Gyermeksebészeti Klinika (1961, 6 hét), WHO ösztöndíjjal a Varsói Rehabilitációs Intézetben (1968, 1 hó), Turkui és Helsinki Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1975, 4 hét). Humboldt ösztöndíjjal hosszabb tapasztalatcsere-látogatásokat is tett: 1963–64-ben egy évet töltött a Müncheni és a Brémai Egyetem, majd 1980-ban 8 hetet Hamburg, Mainz, München, Karlsruhe gyermeksebészeti klinikáin. Kutatási területeivel összefüggésben hetvennél több közleményt publikált. Gyakran jelentek meg írásai német nyelvű gyermekgyógyászati szakfolyóiratokban is. Bedolgozott két könyvbe is: Gyermek és fiatalkori nőgyógyászat. Budapest, Medicina, 1984; Gyermeksebészet és határterületei. Budapest, Medicina, 1987.

Művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában. Orvosi Hetilap,[5] 1960
  • A formalinos érheterotransplantátumok immunbiológiai vonatkozásai. Társszerzőkkel. O.H., 1963
  • Az alsó végtagok hosszkülönbségének műtéti correctiója. Társszerzőkkel. O.H., 1971
  • A húgyhólyag extrophia sebészeti kezelése. Társszerzőkkel. O.H., 1977
  • A Szegedi Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztályán kezelt 500 ajak- és szájpadhasadékos beteg elemzése. Magyar Sebészet, 1982
  • A Praevomerin varrat jelentőségéről élettani és kóros (farkastorkú) körülmények között. Bozóky B. társszerzővel. Orvosképzés, 1982
  • Nyelőcsőpótlás csecsemő- és gyermekkorban. Társszerzőkkel. Gyermekgyógyászat, 1984
  • Születésük napján műtéttel szétválasztott ikrek. Társszerzőkkel. Magyar Sebészet, 1985

Társasági tagsága

[szerkesztés]
  • Magyar Sebészeti Társaság (1951)
  • Magyar Ortopéd Társaság (1957)
  • Magyar Gyermekgyógyász Társaság (1966)
  • Magyar Gyermeksebész Társaság alapító tag (1968), elnök (1984-1992)
  • NSZK Gyermeksebész Társaság r. tag (1965)
  • Csehszlovák J. E. Purkyne Orvostudományi Társaság és annak Gyermeksebész Társasága tiszteletbeli tag (1978)
  • Lengyel Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1988)
  • Osztrák Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1989)
  • Keletnémet Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1990)
  • Szlovák Gyermeksebész Társaság t. tag (1996)

Díjak, elismerések

[szerkesztés]
  • A Magyar Egészségügyi Felsőoktatásért végzett eredményes munkájáért az Egészségügyi Minisztérium kitüntetése (1976)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozat (1981)
  • Koós-emlékérem (1991)
  • Kafka-emlékérem (1994, Prága)
  • Szegedért emlékérem (1996)
  • Schöpf-Merey-emlékérem (1998)

Magánélete

[szerkesztés]

1953-ban Szegeden feleségül vette dr. Antal Júlia Antónia gyermekorvost, aki a helyi MÁV-rendelőintézetben dolgozott. 1954 és 1958 között három fiúgyermekük (István és Áron szintén orvos-tanár lett, Tamás operaénekes) és egy lányuk (Kinga) született.[6][7]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Halálának első évfordulóján egykori munkahelyén, (Szeged, Korányi fasor 14–15.) családtagjai, munkatársai, barátai és tisztelői mészkőből készült emléktáblát avattak tiszteletére. Az emléktábla szövege: „Dr. Altorjay István, az első magyar gyermeksebész professzor emlékére 1921–1999”[8]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Füzesi Kristóf: Altorjay István. [Nekrológ.] Gyermekgyógyászat, 50. évf. 1999/6. sz. 635. o.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Altorjay István születési anyakönyvi kivonatában Rachov szerepel, mert a helység ekkor már Csehszlovákiához tartozott.
  2. ↑ Füzesi Kristóf: SZTE Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztály. In: A Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikájának története /szerk. Túri Sándor, Hencz Péter, Virág István. Szeged, 2006. ISBN 963 86937 46 Altorjay István lásd 215. o.
  3. ↑ Cívishír: Altorjay professzor: az egész emberhez kell érteni. civishir.hu. (Hozzáférés: 2020. április 29.)
  4. ↑ Belvárosi temető: V-3-261 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008, 13. o.
  5. ↑ rövidítés:O.H.
  6. ↑ Pályakép – Altorjay István (nevpont.hu)
  7. ↑ Ország-világ: Altorjay István – orvos (delmagyar.hu 2002)
  8. ↑ Lásd Tóth Attila: In memoriam A-tól Z-ig (Emléktáblák Szegeden, I. rész, A-Cs.) Szeged, 16. évf. 2004. 8. sz. 31. o.

Források

[szerkesztés]
  • Szegedi egyetemi almanach (1921–1996). II. köt. Szeged, Dobozy Attila, 1997. Altorjay István lásd 29-30. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Altorjay_István&oldid=23603028”