Alpesi gőte

Alpesi gőte
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Farkos kétéltűek (Caudata);
Alrend:	Salamandroidea;
Család:	Szalamandrafélék (Salamandridae);
Nem:	Ichtyosaura;
Faj:	I. alpestris;
Tudományos név
	Ichtyosaura alpestris; (Laurenti, 1768)
Szinonimák
	Triton alpestris (Laurenti, 1768); Triturus alpestris (Dunn, 1918); Mesotriton alpestris (García-París, Montori, and Herrero, 2004);
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alpesi gőte témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alpesi gőte témájú médiaállományokat és Alpesi gőte témájú kategóriát.

Az alpesi gőte (Ichtyosaura alpestris korábban Triturus alpestris) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjába tartozó faj.

Magyarországon a legmagasabb természetvédelmi értékkel védett faj a kétéltűek közül.^[1]

2023-ban megválasztották az év kétéltűjének.^[2]

Előfordulása

A környező európai országok magashegységeiben gyakori faj. Magyarországon csak a magasabb hegységeinkben fordul elő. Megtalálható a Mátrában, a Bükk-vidék területén, a Bakonyban és a Zempléni-hegységben. Szinte minden kicsi mélyedésben, patakban előfordul.

Megjelenése

A hím 8 centiméteres, a nőstény 10 centiméteres. A hím kékes alapszínű, sötétbarnás zöldes mintázattal, tarajjal, nászidőszakban színei felerősödnek. A taraj ép szélű, sötét és világos foltokkal tarkított, oldala kékes, fehér foltokkal tarkított, a hát irányában sötétebb, a has irányában világosabb színű.^[3] A hasa narancsvörös, melyen nem találunk sötét foltokat, s ezzel megkülönböztethető a tarajos gőtétől. A nőstény barna, világosabb narancsos hassal.

Életmódja

Mindenféle gerinctelenekkel táplálkozik (rovarok, giliszták, apró csigák).

Szaporodása

A párzás és a peték lerakása a hideg lápforrásokban, patakokban történik nyár elején. Júliusban kimásznak a szárazföldre és mohapárnák, korhadt fák alatt keresgélnek táplálékot.

Elnevezése

Az alpesi gőtét tudományosan először Joseph Nikolaus Laurenti osztrák orvos és természetkutató írta le az Ötscher vidékén talált példányok alapján. A nőstényt, a hímet és a lárvát három külön fajnak vélte, és külön latin neveket adott nekik: Triton alpestris, Triton salamandroides, Proteus tritonius. Később az alpesi gőtét is a többi európai gőtével együtt a Triturus nembe sorolták be. Mivel azonban a genetikai vizsgálatok során kiderült, hogy ebben a nemben eltérő leszármazási vonalú fajok vannak (tehát nem képezett filogenetikai egységet), García-París and kollégái 2004-ben a Triturus nemet több külön nemre osztották, és az alpesi gőte számára létrehozták a monotipikus Mesotriton nemet ^[4], amelyet egyébként a gőték egy nemének neveként Bolkay István már 1927-ban használt ^[5]. Azonban az Ichthyosaura nevet (amely görögül „halgyíkot” jelent) már 1801-ben javasolta Charles Nicolaus Sonnini és Pierre André Latreille (akik azt a barlangi vakgőte egyik formájának vélték) és a Laurenti által Proteus tritonius néven leírt lárvával azonosították. Ezért az Ichtyosaura névnek (amely egyébként a gőték külön neme számára javasolt első név, de „elfelejtett névként” háttérbe szorult a Triturus mellett) elsőbbsége van a Mesotritonnal szemben.^[6]

Jegyzetek

↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
↑ „Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje. mme.hu (Hozzáférés: 2024. március 20.)
↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2
↑ García-París, M.–Montori, A.–Herrero, P., Fauna Iberica, 24: Amphibia: Lissamphibia, Madrid, 2004.
↑ Bolkay Stephan Josef, Über den Schädel von Triton (Gruppe Mesotriton m.) crocatus Cope, in Zoologischer Anzeiger 72(1927), 282-287.
↑ Schmidtler, Josef Friedrich, Ichthyosaura, der neue Gattungsname für den Bergmolch – ein Lehrbeispiel in Sachen Nomenklatur, in Zeitschrift für Feldherpetologie 16(2009): 245–250.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
Vedettfajok.hu^{[halott link]}

Hivatkozások

MME Tudástár, Magyarország kétéltűi és hüllői

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 25. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[2] „Tócsalakó hegyisárkány” - 2023-ban az alpesi gőte az év kétéltűje. mme.hu (Hozzáférés: 2024. március 20.)

[3] Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 24. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[4] García-París, M.–Montori, A.–Herrero, P., Fauna Iberica, 24: Amphibia: Lissamphibia, Madrid, 2004.

[5] Bolkay Stephan Josef, Über den Schädel von Triton (Gruppe Mesotriton m.) crocatus Cope, in Zoologischer Anzeiger 72(1927), 282-287.

[6] Schmidtler, Josef Friedrich, Ichthyosaura, der neue Gattungsname für den Bergmolch – ein Lehrbeispiel in Sachen Nomenklatur, in Zeitschrift für Feldherpetologie 16(2009): 245–250.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]