Almondell és Calderwood Tájpark
| Almondell és Calderwood Tájpark | |
 | |
| A tájpark területén található Camps viadukt | |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Elhelyezkedése | West Lothian |
| Legközelebbi város | Livingston, East Calder, Mid Calder |
| Terület | 0,9 km² |
| Alapítás ideje | 1971 |
| Felügyelő szervezet | West Lothian megye, Skót Nemzeti Örökség |
| Elhelyezkedése | |
 Almondell és Calderwood Tájpark
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
| |
 é. sz. 55° 54′ 30″, ny. h. 3° 27′ 16″55.908206°N 3.454319°WKoordináták: é. sz. 55° 54′ 30″, ny. h. 3° 27′ 16″55.908206°N 3.454319°W | |
| Almondell és Calderwood Tájpark weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Almondell és Calderwood Tájpark témájú médiaállományokat. | |
Az Almondell és Calderwood Tájpark a skóciai Almond-folyó völgyében található tájpark, Edinburgh-tól nyugatra, közvetlenül Livingston, Mid Calder és East Calder települései mellett helyezkedik el.
Kialakulása
[szerkesztés]A tájpark 1971-ben jött létre, nem sokkal az 1968-as törvény után, amely lehetővé tette olyan területek kijelölését a helyi önkormányzatok számára, amelyek a városi népesség számára kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak. A mintegy 90 hektáron elterülő rész West Lothian megye és a Skót Nemzeti Örökség (Scottish National Heritage) felügyelete alá tartozik. A tájpark a történelmi Almondell és Calderwood birtokok területén jött létre, előbbi elsősorban épületeiről és hídjairól, utóbbi pedig élővilágáról híres, ezzel adva a tájparknak kettős jelleget, bemutatva a természetet és az emberi beavatkozást is.
Az Almondell birtok
[szerkesztés]Almondell tulajdonosai egy skót nemesi család, Buchan earljei voltak. Közéjük tartozott Henry Erskine (1746–1817),[m 1] aki az 1790-es években elkezdte építeni az Almondell-házat, amely egy olasz stílusú villa volt. Ez a család birtokában maradt egészen a 20. század közepéig, ezután azonban bérbe adták, majd kiürült, és 1969-ben végül lebontották. Az 1981-ben épült látogatóközpont az Almondell-ház istállójában jött létre.
Szintén Henry Erskine javaslatára kezdték el építeni a tájpark területén található legrégebbi hidat 1810 körül, amelynek tervezője Alexander Nasmyth[m 2] volt, az ő tiszteletére nevezik ma Nasmyth-hídnak. Ennek egy része 1973-ban összeomlott, de az 1990-es évek végén felújították, és ezzel az első projektek között volt, amelyet az Örökség Lottóalap (Heritage Lottery Fund) támogatott, amely a brit lottóbevételekből származó hasznot támogatás formájában osztja szét.
A tájpark ezen a felén található még több híd az Almond-folyó felett. Az egyik a Union-csatorna mellékfolyójának vizét szállítja egy öntöttvas vályúban, illetve található egy 1971-ben épített függőhíd is, amelyet Mandela-hídnak neveztek el. A leglátványosabb azonban kétségkívül a 23 méter magas Camps viadukt, amely a helyi olajipar miatt jött létre egy egyvágányos vasútvonal számára 1885-ben. A vasút Camps bányászati központját kötötte össze Uphall vasútállomással, ahol az Edinburgh és Glasgow közötti fő vasútvonal átfut. 1956-ban a vasutat ugyan bezárták, de a híd továbbra is elérhető a gyalogosok és biciklisek számára.[m 3]
A Naprendszer modell
[szerkesztés]
Henry bátyja, David Erskine járatos volt a matematikában és a csillagászatban, ezért számításokat végzett a Naprendszer méretarányos, kicsinyített modelljének megépítésére 1776-ban. Az eredeti modellből csak egy kőoszlop van meg, amely a mai látogatóközpont előtt található. A projekt (Kirkhill Pillar Project) keretében Erskine elképzelésének megvalósításaként megépítették a Naprendszer bolygóit jelképező szimbólumokat, és elhelyezték őket Broxburn környékén. A modell középpontjában a Nap áll, amelyet a Broxburn Akadémia tetejére helyeztek. A legközelebbi bolygó a Merkúr, amely a modell méretarányai alapján csupán néhány méterre található a Naptól, a legmesszebbre fekvő pedig a Plútó, amelynek emlékműve a Beecraigs Tájpark területén található, mintegy 7,5 kilométerre a Naptól. A szobor hitelt ad az új felfedezéseknek, amelyeknek fényében a Plútó bolygó státuszát kétségbe vonták, és 2006 óta egy külön kategóriába sorolták.
Calderwood élővilága
[szerkesztés]
A tájpark déli része 1988 óta egyben SSSI besorolás alatt álló természetvédelmi terület is, West Lothian megye egyik legnagyobb erdős vidéke. A terület a Murieston-folyó (Murieston Water) és a Linhouse-folyó (Linhouse Water) közötti sávban fekszik, a két folyam a terület északi részén, Mid Calder településétől délre találkozik. A völgyekben lévő erdők leggyakoribb fái a kőris és a szilfa, de előfordul tölgy, mogyorófa, vörösberkenye és vadcseresznye is, illetve a völgyek közötti területen a nyírfa dominál. Emellett a folyók közelében vizes élőhelyek is kialakultak mocsaras területekkel, ahol megtalálható a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), az orvosi macskagyökér (Valeriana officialis) és a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) is.
Calderwood keleti oldalán található Oakbank, amely a korábbi bányászat miatt kopár kinézetű volt. A terület lecsupaszított kinézetének javításán a tájpark 1990 óta dolgozik, amelynek keretében ösvényeket építettek ki a parkosított részen. A Pentland-hegységre jó kilátás nyílik a terület emelkedett jellege miatt.
Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ Henry Erskine jogász és politikus volt, Henry David Erskine (1710–1767) harmadik fia. Politikai karrierje az 1780-as években kezdett ívelni, amikor Skócia főügyésze lett (Lord Advocate), bár a Fox-North koalíciós kormányban csak néhány hónapig tudta megtartani pozícióját. A következő években ellenzékiként próbált érvényt szerezni akaratának William Pitt kormánya idején, de az újabb áttörésre várnia kellett 1806-ig, amikor újra sikerült elnyernie Skócia főügyészi posztját, ebben az időszakban testvére, Thomas Erskine volt a lordkancellár (Lord Chancellor). Fry, Michael: Erskine, Henry (1746–1817), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, online kiadás, http://www.oxforddnb.com/view/article/8858 [hozzáférés 2016. február 9.]
- ↑ Nasmyth (1758-1840) elsősorban festői munkái miatt vált híressé, de tervezéssel is foglalkozott. Az ő fia volt James Nasmyth mérnök és feltaláló. Cooksey, J. C. B.: Nasmyth, Alexander (1758–1840), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2007, online kiadás, http://www.oxforddnb.com/view/article/19797 [hozzáférés 2016. február 9.]
- ↑ A világ első kereskedelmi méretű olajfinomító központja az 1850-es évek elején a skóciai Bathgate közelében jött létre James Young (1811–1883) glasgow-i kémikus jóvoltából. Az 1860-as években felfedezte, hogy az ún. palaolajban is rejlenek nagy lehetőségek, ezt az anyagot pedig nagy mennyiségben fedezték fel a mai West Lothian, Midlothian és Fife megyék területe alatt, és az ezt kitermelő cégek hamarosan virágozni kezdtek.
Források
[szerkesztés]- A tájpark története és látnivalói. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- Adatok a Mandela-hídról. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- Adatok a Nasmyth-hídról. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- Légi fotók a Nasmyth-hídról. [2016. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- A Kirkhill-oszlop projekt hivatalos honlapja. [2015. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- Összefoglaló Calderwood élővilágáról. (Hozzáférés: 2016. február 9.)[halott link]
- Információ a skót palaolaj-bányászatról. [2016. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
További információk
[szerkesztés]- Leírás egy calderwoodi túráról. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
- Letölthető térkép a tájparkról. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
