Alekszandrovszk (Permi határterület)
| Alekszandrovszk (Александровск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Permi határterület | ||
| Irányítószám | 618320 | ||
| Körzethívószám | 34274 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 10 502 fő (2023) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 59° 10′, k. h. 57° 35′59.166667°N 57.583333°EKoordináták: é. sz. 59° 10′, k. h. 57° 35′59.166667°N 57.583333°E | |||
 Alekszandrovszk
Pozíció a Permi határterület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandrovszk témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Alekszandrovszk (oroszul: Александровск) város Oroszország Permi határterületén, az Alekszandrovszki önkormányzati járás székhelye.
Lakossága: 14 495 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]
Fekvése
[szerkesztés]A Permi határterület keleti részén, Permtől 185 km-re északkeletre, a Középső-Urál nyugati lejtőjén, a Litva folyó partján helyezkedik el. Vasútállomás (Kopi) a Perm–Szolikamszk vasútvonalon. A városon vezet át az Urál nyugati előterének településeit összekötő észak-déli irányú Kungur–Csuszovoj–Szolikamszk országút.
Története
[szerkesztés]A település 1783-ban jött létre egy jelentős vasérclelőhely közelében, ahol 1802-ben vasolvasztót és vasgyártó üzemet alapítottak. Az üzem 1808-ban kezdte meg a termelést, és azzal párhuzamosan építették ki a települést, melyet a gyártulajdonos V. A. Vszevolozsszkij a fiáról nevezett el. A gyárat 1882-ben P. P. Gyemidov vásárolta meg.
Az 1920-as évektől átállították bányagépek gyártására. Kezdetben csak egyszerűbb gépeket, pl. légkalapácsot, csörlőket készített a kizeli szénmedence bányáinak, majd az Urál összes szénbányái részére. 1941-ben a Donyec-medence bányagépgyárát Alekszandrovszkba telepítették át. A két azonos profilú gyár egyesítéséből igazi nagyvállalat alakult; a háború idején nagy mennyiségben fegyvereket is gyártottak. A háborút követő fejlesztések befejeztével nagyteljesítményű rakodógépeket, bánya villanymozdonyokat, szállítószalagokat és egyéb berendezéseket állítottak elő, és a vállalat a Szovjetunió egyik legnagyobb bányagépgyára lett.
A település 1942-től 1951-ig járási székhely volt. 1951-ben kapott városi rangot. Gazdasági alapját képező ipari létesítménye – a környező bányásztelepülésektől eltérően – a 21. század első két évtizedében is eredményesen működik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)
Források
[szerkesztés]- Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
- A város a „Moj Gorod” portálon (oroszul)
- Je. N. Sumilov: Enciklopegyija Permszkij kraj (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 3.)
- V. V. Muhin, I. L. Mjuller: Enciklopegyija Permszkij kraj (A kohászati és gépipari gyárról) (orosz nyelven). Permculture.ru. [2015. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 3.)
