Ugrás a tartalomhoz

Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Albert Viktor walesi herceg szócikkből átirányítva)
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg
SzületettPrince Albert Victor Christian Edward of Wales
1864. január 8.
Windsor
Elhunyt1892. január 14. (28 évesen)[1][2][3][4]
Sandringham birtok
Állampolgárságabrit
ÉlettársaTeck Mária brit királyné (1891 – 1892. január 14.)
SzüleiAlbert Eduárd walesi herceg
Alexandra dán királyi hercegnő
Foglalkozása
  • politikus
  • arisztokrata
Tisztsége
  • a Lordok Háza tagja ( – nem ismert)
  • Duke of Clarence and Avondale (1890. május 24. – 1892. január 14.)
Iskolái
Kitüntetései
  • Royal Order of the Seraphim
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Knight grand cross of the order of the crown of Italy
  • Commander of the Order of the Tower and Sword
  • térdszalagrend
  • Doctor honoris causa of the University of Dublin
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1885. január 13.)[5]
Halál okainfluenza
SírhelyeSzent György-kápolna
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg aláírása
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Albert Viktor brit királyi herceg (angolul: Prince Albert Victor of Wales, The Duke of Clarence and Avondale, The Earl of Athlone, teljes nevén Albert Victor Christian Edward; Windsor, 1864. január 8. – Sandringham House, 1892. január 14.), Clarence és Avondale hercege, Athlone grófja. Nevét több korabeli eseménnyel – úgymint a Cleveland utcai botránnyal és Hasfelmetsző Jack sorozatgyilkosságával – is összefüggésbe hozták.

Élete

[szerkesztés]

Származása és gyermekkora

[szerkesztés]

Albert Viktor brit királyi herceg 1864. január 8-án, két hónappal a kiírt szülési idő előtt jött világra a Windsori Frogmore-házban Albert Eduárd brit trónörökös és walesi herceg (1841–1910) és Alexandra dán királyi hercegnő (1844–1925) elsőszülött gyermekeként. Édesapja Viktória brit királynő legidősebb fiaként a brit trón várományosa volt, aki után Albert Viktor a második helyre került a trónöröklési sorrendben. Édesanyja a dán királyi családból származott, húgai révén rokonságba került többek között az orosz cári és a hannoveri királyi családdal is. Öt testvére született még – három leány és két fiú –, akik közül a legkisebb fiú csecsemőként hunyt el.

A walesi hercegi család, 1864

Albert Viktor herceget március 10-én keresztelte meg a királyi palota magánkápolnájában az anglikán egyház (az uralkodó utáni) második embere, Charles Thomas Longley canterburyi érsek. Keresztszülei között szerepelt például I. Lipót belga király, IX. Keresztély dán király, Viktória porosz trónörökösné, Alexandrina badeni hercegnő és Alfréd edinburgh-i és szász–coburg–gothai herceg. A kis herceg nevét apai nagyanyja óhajának megfelelően elhunyt nagyapja, Albert szász–coburg–gothai herceg után kapta, azonban a családon belül az „Eddy” becenévre hallgatott.[6]

Alig tizenhét hónappal a herceg születését követően világra jött öccse, György yorki herceg. Tekintettel a két fivér közti csekély korkülönbségre, neveltetésük együtt folyt, közösen oktatták őket. 1871-ben a királynő John Neale Daltont kérte fel a hercegek tanítójának. Szigorú tanulmányi programjuk egyaránt tartalmazott akadémiai tantárgyakat, katonai gyakorlatokat és játékosabb feladatokat.[7] A testvérek többek között édesanyjuk anyanyelvét, a dánt is elsajátították, azonban Albert Viktor viszonylag lassan haladt tanulmányaiban,[8] és nevelője arra panaszkodott, hogy „abnormálisan aluszékony”[9]. Környezete több okot is talált a herceg rossz előmenetelére, felhozták mentségként koraszülöttségét és édesanyjától esetlegesen örökölt részleges süketségét, illetve nevelőjét hibáztatták. A fivérék oktatásának elkülönítését többször is fontolóra vették az udvarban, azonban Dalton azt tanácsolta a gyerekek édesapjának, hogy továbbra is tanuljanak együtt, mivel György herceg ösztönzőleg hat bátyjára és munkára készteti.[10] 1877-ben mindkét herceg a haditengerészet HMS Britannia nevű kiképzőhajójára kerültek, ám kiképzésük csak két hónapos késéssel kezdődhetett meg, mivel Albert Viktor herceg tífuszt kapott.[11] Elkísérte a hercegeket Dalton is, aki ez idő alatt lelkészként szolgált a hajón. 1879-ben a királynő, a walesi herceg és a kormány hosszas tanácskozásának eredményeként a hercegi testvérek tengerészkadétokként hároméves világ körüli útra indultak a HMS Bacchante fedélzetén.[12] A hercegek és Dalton végigutaztak a Brit Birodalom területén, érintve többek között a Szentföldet, Amerikát, Ausztráliát, Dél-Afrikát és a Távol-Keletet. Útközben, tizenhatodik születésnapja alkalmából Albert Viktor herceg tengerész-hadapródi fokozatot kapott.[13] Mire visszaérkeztek, Albert Viktor herceg már betöltötte tizennyolcadik életévét.

„ Egy megrögzött és javíthatatlan piszmogó. ”

– György cambridge-i herceg[14]

1883-ban a két testvér oktatását véglegesen szétválasztották: a yorki herceg a haditengerészet kötelékében maradt, míg Albert Viktor herceg a cambridge-i Trinity College hallgatója lett. A továbbra is a herceggel maradó Dalton mellett James Kenneth Stephent is megbízták a trónörökös fiának oktatásával. A sokáig nőgyűlölőnek tekintett[15] Stephen valószínűleg érzelmileg erősen kötődött tanítványához, azonban máig nem tisztázott, hogy a herceg és Stephen között fennállt-e homoszexuális kapcsolat.[16] Albert Viktor herceg kevés érdeklődést tanúsított a tudományok irányába, vizsgái alól rendszerint felmentést kapott. 1884 augusztusában rövid időt töltött a Heidelbergi Egyetemen a német nyelv elsajátításának céljából. [17] Cambridge-i évei alatt az egyetemi ezred 2. zászlóaljában szolgált, így 1885-ben diplomázás után a 10. királyi huszárezred tisztjévé avatták.[18] Aldershotban állomásozott a huszárezreddel, s az itt töltött idő jelentős része gyakorlatozással telt el, melyet a herceg nem szenvedhetett, bár a lovaspóló kedvelt sportjai közé tartozott[19]. 1887 márciusában, vizsgái letétele után áthelyezték Hounslow-ba, emellett pedig kapitányi rangot szerzett. Ezzel együtt a nyilvánosság előtt is mind gyakrabban szerepelt, látogatást tett Írországban és Gibraltáron, megnyitotta a Hammersmith-függőhidat.[20]

A Cleveland utcai botrány

[szerkesztés]
Albert Viktor walesi herceg az 1880-as évek végén

1889 júliusában a londoni városi rendőrség felszámolt egy Cleveland utcai férfi bordélyházat. Az intézmény munkatársai a kihallgatások során megnevezték klienseiket, többek között Lord Arthur Somersetet, a walesi herceg egyik főudvaroncát.[21] A társadalom szemében a homoszexualitás és a saját nemmel létesített viszony súlyos bűnnek számított, melyért nem pusztán társadalmi kirekesztés, hanem több éves szabadságvesztés és börtönmunka is járt. Londoni előkelő körökben hamar elterjedt olyan szóbeszéd, miszerint a Cleveland utcai bordélyház ügyébe a királyi család is belekeveredett, Albert Viktor herceg révén.[22] A prostituáltak nem emlékeztek a hercegre, s valószínű, hogy az egészet Lord Somerset ügyvédje, Arthur Newton koholta a célból, hogy elterelje a figyelmet védencéről.[23] A nyomozásban érintett Augustus Stephenson és asszisztense, Hamilton Cuffe között váltott levelekben kódolt utalások találhatóak Newton fenyegetőzéséről a herceg belerángatásával kapcsolatban.[24] Fia érintettségének eredményeként a brit trónörökös beavatkozott a nyomozásba: egyetlen klienset sem idéztek bíróság elé és a trónörökös fia ellen sem találtak semmilyen bizonyítékot.[25]

Annak ellenére, hogy nem egyértelmű, tett-e látogatást akár a Clevelend utcai, akár más homoszexuális bordélyházban,[26] a herceggel kapcsolatos álhírek meglehetősen erősen tartották magukat, olyannyira, hogy egyes életrajzírói tényként kezelik a kapcsolatát a Cleveland utcával,[27] és azt, hogy „valószínűleg homoszexuális vagy biszexuális volt.”[28] Más életrajzírói pontosan ennek ellenkezőjét állítják: „buzgó heteroszexuálisként” írják le, és belerángatását a homoszexuális bordély botrányába „némileg tisztességtelennek” tartják.[29] A homoszexualitás történelmének és a Cleveland utcai eseményeknek kutatója, H. Montgomery Hyde azt írta a hercegről a botránnyal foglalkozó könyvében, hogy „nincs bizonyíték arra, hogy homoszexuális vagy akár biszexuális lett volna”.[30] Maga Lady Waterford, az ügyben érintett Lord Somerset nővére cáfolta, hogy fivére bármit is tudott volna a walesi hercegről: „Biztos vagyok benne, hogy a fiú [heteroszexuális]… Arthur egyáltalán nem tudja, hogyan és merre tölti a fiú az idejét… hisz a fiú teljes ártatlanságában.”[31] Somerset egy barátjának küldött levélben szintén tagadta, hogy bármi tudomása volna a herceg ügyeiről, de megemlíti, hogy hallotta a pletykákat: „Teljesen meg tudom érteni, hogy a herceget mennyire zavarta fia nevének társítása a dologgal, de az a helyzet volt, mielőtt magam otthagytam volna… mindkettőnket megvádoltak azzal, hogy arra a helyre mentünk, de nem együtt… a végén egy nyilvános bíróságon fognak kikötni, kipakolva mindazt, amiról hallgatni próbálnak. Vajon ez tényleg tény vagy csak kitaláció?”[32] Ugyanezen levelében a lord bevallja, hogy egyszer sem említette meg a herceg nevét Probyn, Montagu és Knollys brit közéleti személyeken kívül senkinek, és nekik pedig, „ha bölcsek lettek volna, hallván, hogy én mit tudok, és ennélfogva a többiek tudnak, el kellett csendesíteniük az ügyet ahelyett, hogy a hatóságokkal egyetemben felkavarták volna, ahogy márpedig tették.”[33]

Az indiai út

[szerkesztés]

1889 októberében a walesi herceget hét hónapos indiai körutazásra küldték – a külföldi sajtó feltételezése szerint azért, hogy elkerüljék a Cleveland utcával kapcsolatos botrány kirobbanását és időt hagyjanak a szóbeszédek leülepedésének.[34] Az utazást azonban a család már tavasszal, a bordélyügy kipattanása előtt eltervezte.[35] Az Athén–Port Szaíd–Kairó–Áden útvonalon a herceg 1889. november 9-én érkezett meg Bombaybe. Útja során a hyderábádi nizám[36] és több maharadzsa is fogadta udvarában.[37] A karácsonyt Mandalaj, a szilvesztert Kalkutta városában töltötte. A herceg többnyire vonattal közlekedett a városok között,[38] azonban a fogadása tiszteletére rendezett ünnepségeken elefántháton is lovagolt.[39]

A körút során a herceg megismerkedett Mrs. Margery Haddonnal, Henry Haddon mérnök feleségével. Albert Viktor halála után Mrs. Haddon a szigetországba utazott, ahol azt állította, hogy fia, Clarence Haddon édesapja a walesi herceg. A kérdést a királyi család és egy speciálisan nyomozásokkal foglalkozó rendőrségi egység is megvizsgálta, azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak az asszony igényének alátámasztására. Albert Viktor herceg ügyvédjei egy vallomásban beismerték a rendőrségnek, hogy valóban volt kapcsolat Mrs. Haddon és herceg között, az apaságot ellenben tagadták.[40] Az 1920-as években már maga az állítólagos fiúgyermek, Clarence Haddon lépett fel igényével, amikor megjelentetett egy könyvet az Amerikai Egyesült Államokban Nagybátyám, V. György címmel. A könyv alapján 1890 szeptemberében született a brit fővárosban, kilenc hónappal a walesi herceg és édesanyja találkozása után. 1933-ban pénzt próbált meg kierőszakolni a királytól, emiatt vád alá helyezték. A következő év januárjában a tárgyalások alatt előkerítették összes iratát, mint például a besorozási papírját, a házassági anyakönyvi kivonatát és tiszti kinevezését. A dokumentumok tanúsága szerint Haddon 1887-ben, vagy előtte született, legalább két évvel azelőtt, hogy Albert Viktor találkozott volna Mrs. Haddonnal. Haddont bűnösnek találták, azonban azzal a feltétellel nem ítélték börtönbüntetésre, hogy többé nem lép fel a walesi herceg fiaként.[41] Ezt ő később megszegte, és egyéves szabadságvesztéssel sújtották.

A fiatal Mária tecki hercegnő

1890. május 24-én-én az indiai utazásból való megérkezésekor a herceg megkapta Clarence és Avondale hercegének,[42] valamint Athlone grófjának címét.[43] A hagyományosan a királyi család fiatalabb tagjainak adományozott rangokkal a herceg egyszerre lett a brit és az angol főnemesség tagja, valódi hatalmat és pozíciót azonban egyik cím sem jelentett.

Házassági tervei

[szerkesztés]

Albert Viktor herceg mint majdani uralkodó számára fontos volt a jó házasság megkötése. Számos hercegnő neve felmerült a lehetséges menyasszonyok listáján. Az elsők között volt Alix hesseni hercegnő, a walesi herceg apai nagynénjének és a hesseni nagyhercegnek leánya, a későbbi utolsó orosz cárné. 1889-ben a hercegnő azonban visszautasította a herceg házassági ajánlatát, minthogy nem viszonozta érzelmeit.[44][45]

A hesseni hercegnő után a walesi herceg érdeklődése Ilona orléans-i hercegnő felé fordult, aki iránt gyengéd érzelmeket is táplált. Viktória brit királynő ellenezte unokája választását, mivel az orléans-i hercegnő római katolikus vallású volt – az uralkodó helyette Margit porosz királyi hercegnőt ajánlotta a hercegnek,[46] de miután Albert Viktor herceg bizonygatta komoly szerelmét választottja iránt, a királyi nagyanya visszakozott, és az orléans-i hercegnő pártját fogta.[47][48] Ilona hercegnő az anglikán hitre való átkeresztelkedést,[49] míg a herceg a trónöröklési jogáról történő lemondást is felajánlotta,[50] hogy összeházasodhassanak. A hercegnő édesapja azonban nem tudott megbarátkozni a frigy gondolatával, sem pedig leánya kikeresztelkedésével. Ilona hercegnő személyesen felkereste a pápát, az egyházfő azonban megerősítette az orléans-i herceg határozatát, így a kapcsolatnak vége szakadt.[51]

Az 1890-es évek közepén a herceg több orvost is felkeresett, akik panaszait lázzal vagy köszvénnyel magyarázták. [52] Több életrajzírója is felveti annak lehetőségét, hogy a herceg „enyhébb nemi betegségben” szenvedett,[53] valószínűleg kankóban,[54] azonban ezt semmilyen egyéb ismert forrás nem erősíti meg.[55] 1891-ben a herceg feltehetően zsarolás áldozata lett: két prostituáltnak írt korábban kompromittáló leveleket.[56] Az időpontok és a kézírások közötti eltérések alapján azonban a levelek feltehetően hamisítványok.[57]

1891-ben a herceg egy levelében arról számol be, hogy megint szerelmes, noha nem említi meg a hölgy nevét.[58] Ugyanebben az időben Mária tecki hercegnő személyében a harmadik feleségjelölt foglalkoztatta a brit királyi udvart. Viktória brit királynő – a tecki hercegnő a királynő elsőfokú unokatestvérének volt a gyermeke – igencsak támogatta az elképzelést, ideális választásnak tartva Mária hercegnőt.[59] 1891. december 3-án az angliai dán nagykövet vidéki rezidenciájában a herceg eljegyzést kötött a tecki hercegnővel.[60] Az esküvő napját 1892. február 27-re tűzték ki.[61]

Halála és ennek következményei

[szerkesztés]
Albert Viktor walesi és öccse, György yorki herceg. A yorki hercegből később brit király lett.

Miközben a tecki hercegnővel kötendő házasságáról és ír alkirállyá való kinevezéséről folytak az egyeztetések és tárgyalások, Albert Viktor herceg megbetegedett az 1889–1892 között tomboló influenzajárványban. Betegsége jelentősen súlyosbodott, végül tüdőgyulladássá fejlődött. 1892. január 14-én a norfolki Sandringham-házban a herceg elhunyt a kór következtében. Halálos ágyánál szülein és testvérein kívül menyasszonya és a hercegnő szülei, valamint három orvos és három ápolónővér volt jelen.[62] Halálával kapcsolatban olyan elméletek láttak napvilágot, miszerint szifilisz vagy mérgezés végzett vele, illetve hogy hamisan keltették halálhírét a trónöröklési sorból való elmozdítása érdekében, ám ezek alaptalan kitalációk.[63]

Halála az egész nemzetet váratlanul érte. Édesapja azt írta a királynőnek, hogy „boldogan odaadta volna a saját életét az övéért.”[64] Mária tecki hercegnő szintén az uralkodónőnek küldött levelében arról számolt be, hogy „a kétségbeesett kifejezés [Alexandra walesi hercegnéé] volt a leginkább szívfacsaró dolog, amit valaha is láttam.”[65] A herceg édesanyja sosem feledkezett meg a fia elvesztése miatti gyászról, a herceg szobáját emlékhelyként tartotta meg.[66] Öccse, György yorki herceg ezt írta: „mennyire mélyen szerettem őt, fájdalommal emlékszem minden egyes kemény szóra és vele való apró veszekedése, és nagyon szeretnék tőle bocsánatot kérni, de sajnos most már túl késő!”[67] Bátyja halálát követően György herceg a trónöröklési sorrend második helyére lépett; 1910-ben V. György néven koronázták brit uralkodóvá. 1893-ban feleségül vette néhai fivére menyasszonyát.

Albert Viktor walesi herceget a windsori Szent György-kápolna közelében található Albert-emlékkápolnában temették el. Alfred Gilbert által tervezett síremléke „a legjobb példa a késő 19. századi szobrászatra a Brit-szigeteken.”[68]

Emlékezete

[szerkesztés]
Bővebben: Hasfelmetsző Jack és Hasfelmetsző Jack-gyanúsítottak

Élete során a brit sajtó mindig tisztelettel és elismeréssel kezelte Albert Viktor herceget. Henry Broadhurst politikus, aki mind Albert Viktor, mind György yorki herceggel személyesen találkozott, úgy találta, hogy „teljesen hiányzik belőlük a modorosság vagy a gőg.”[69] William Gladstone vezető liberális politikus a herceg halála napján azt írta naplójába, hogy ez egy „nagy veszteség a pártunknak.”[70] Viktória brit királynő azonban legidősebb leányának írott leveleiben gyakorta tett utalásokat a herceg „kicsapongó életéről”,[71] és miután ezeket nyilvánosságra hozták a 20. század közepén, V. György brit király hivatalos életrajzírói – James Pope-Hennessy és Harold Nicolson – negatív fénybe állították Albert Viktor herceget, gyenge fizikumú, lusta és hiányosan oktatott személyként ábrázolva. Nem világos, hogy a királynő mit is értett pontosan „kicsapongó élet” alatt, azonban 1994-ben Theo Aronson „kétségtelenül közvetett” bizonyítékok alapján úgy találta, hogy a „meghatározatlan »kicsapongások« túlnyomóan homoszexuálisok voltak.”[72] Aronson a Cleveland utcával kapcsolatos szóbeszédek mellett arra alapozta feltevését, hogy a herceg „imádta elegáns és birtokló természetű édesanyját, férfias akart lenni, rettegett a lovasjátékoktól és »édes, nemes, csendes és bájos természete« volt.”[73] Hozzátette ugyanakkor, hogy „Eddy herceg állítólagos homoszexualitását óvatosan kell kezelni.”[74]

1962-ben jelent meg először nyomtatásban Hasfelmetsző Jack történetének azon feldolgozása, mely a herceget is belekeveri az ügybe.[75][76] Stephen Knight Jack the Ripper: The Final Solution című regénye szerint a hercegnek gyermeke született egy, a londoni Whitechapel negyedben lakó hölgytől, és emiatt vagy a herceg, vagy magas rangú tisztviselők követtek el gyilkosságokat a botlás elfedésére. Az üggyel foglalkozó szakértők azonban puszta kitalációknak minősítették mindezt, és megkérdőjelezhetetlennek tekintik a herceg ártatlanságát.[77] 1888. szeptember 30-án például, mikor Elizabeth Stride-ot és Catherine Eddowest meggyilkolták, a herceg a királyi családdal és a személyzet számos tagjával német előkelőségek fogadásán vett részt a skóciai Balmoralban, ahonnét nem kerülhetett kapcsolatba egyik gyilkossal és esettel sem.[78]

A herceg megítélése olyannyira megromlott, hogy 1964-ben Philip Magnus egyenesen a „gondviselés kegyes cselekedetének” nevezte halálát, mivel ezáltal az alkalmatlannak talált herceget józan és rátermett személy váltotta fel a trónörökölésben öccse személyében.[79] 1972-ben Michael Harrison volt az első modern kori szerző, aki teljesen új megvilágításba helyezte és átértékelte a herceg életét, személyiségét. Andrew Cook az utóbbi években folytatta a herceg hírnevének visszaszerzését: azzal érvel, hogy gyenge képzettsége oktatója alkalmatlanságának következménye, hogy melegszívű és kedves ember volt, hogy semmilyen bizonyíték sem támasztja alá homoszexualitását vagy biszexualitását, s hogy a herceg liberális nézeteket vallott, főleg az írekkel kapcsolatban, valamint hogy az ő megítélését öccse felértékelésének szándékával rontották.[80]

Alakja a filmművészetben és az irodalomban

[szerkesztés]

Az Albert Viktor herceg köré szövődött történetek – mint érintettsége a Cleveland utcai botrányban és Hasfelmetsző Jack legendájában – eredményeként alakja számos filmben felbukkant, többnyire a gyilkosságért felelős szerepkörben. Bob Clarck 1979-es, Sherlock Holmes-történeken alapuló Murder by Decree című filmjében a herceget Robin Marshall alakította. Az 1988-as Hafelmetsző Jack televíziós sorozatban Marc Culwick játszotta a herceget. Az 1997-ben bemutatott The Ripperben Samuel West kapta „Eddy herceg” szerepét – ugyancsak West alakította a kisgyermek herceget az Edward the Seventh című televíziós minisorozatban. A pokolból című 2001-es mozifilmben Mark Dexter formálta meg mind Albert Sickertet, mind Albert Viktor herceget.

Peter Dickinson angol író két olyan, alternatív történelmű világban játszódó könyvet is írt, ahol Albert Viktor herceg került a trónra I. Viktor királyként.[81] Gary Lovisi párhuzamos univerzumban játszódó, The Adventure of the Missing Detective címet viselő Sherlock Holmes-novellájában Albert Viktor herceg zsarnoki királyként tűnik fel, aki édesapja és nagyanyja gyanús körülmények között bekövetkezett halála után lett uralkodó.[82] David Dickinson Lord Francis Powerscourt-történeteinek első kötetében, a 2002-es Goodnight Sweet Prince címet viselő könyvben a herceg meggyilkolása ügyében folyik a nyomozás.[83]

Leszármazása

[szerkesztés]
Albert Viktor clarence-i és avondale-i herceg ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. Ferenc szász–coburg–saalfeldi herceg
 
 
 
 
 
 
 
8. I. Ernő szász–coburg–gothai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Auguszta reuss–ebersdorfi grófnő
 
 
 
 
 
 
 
4. Albert szász–coburg–gothai herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. Ágost szász–gotha–altenburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
9. Lujza szász–gotha–altenburgi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Lujza Sarolta mecklenburg–schwerini hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
2. VII. Eduárd brit király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. III. György brit király
 
 
 
 
 
 
 
10. Eduárd kenti és strathearni herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Sarolta mecklenburg–strelitzi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
5. Viktória brit királynő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. Ferenc szász–coburg–saalfeldi herceg
 
 
 
 
 
 
 
11. Viktória szász–coburg–saalfeldi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Auguszta reuss–ebersdorfi grófnő
 
 
 
 
 
 
 
1. Albert Viktor walesi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. Frigyes Károly Lajos schleswig–holstein–sonderburg–becki herceg
 
 
 
 
 
 
 
12. Frigyes Vilmos schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Friderika schliebeni grófnő
 
 
 
 
 
 
 
6. IX. Keresztély dán király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. Károly hessen–kasseli herceg
 
 
 
 
 
 
 
13. Lujza Karolina hessen–kasseli hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Lujza dán királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
3. Alexandra dán királyi hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
28. Frigyes hessen–kasseli herceg
 
 
 
 
 
 
 
14. Vilmos hessen–kasseli tartománygróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
29. Karolina nassau–usingeni hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
7. Lujza hessen–kasseli hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
30. Frigyes dán királyi herceg
 
 
 
 
 
 
 
15. Lujza Sarolta dán hercegnő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
31. Friderika mecklenburg–schwerini hercegnő
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Genealogics (angol nyelven), 2003
  5. ↑ https://hdl.handle.net/10648/173dadae-d2d8-11e8-828a-00505693001d
  6. ↑ Cook 2006  28–29.
  7. ↑ Nicolson 1952  7–9.
  8. ↑ Cook 2006 52. és 56–57; Harrison 1972 68–69.
  9. ↑   1879. április 6-i keltezéssel levél Daltontól, a Királyi Archívumokból. Idézi Cook 2006  52.
  10. ↑ Nicolson 1952  12–13.
  11. ↑ Cook 2006 62; Harrison 1972 37.
  12. ↑ Cook 2006  70–72.
  13. ↑ Cook 2006  79.
  14. ↑   „An inveterate and incurable dawdler.” Lásd Harrison 1972  90.
  15. ↑ McDonald 2007  130, 183, 204.
  16. ↑ Aronson 1994  66–67.
  17. ↑ Cook 2006  104–111.
  18. ↑ Cook 2006  119–120.
  19. ↑ Pope-Hennessy 1959  192.
  20. ↑ Cook 2006  53.
  21. ↑ Cook 2006  16 és 172–173.
  22. ↑ Hyde 1970  123.
  23. ↑ A Channel 4 brit televízió 2005-ös Prince Eddy: The King We Never Had c. műsorában elhangzottak alapján.
  24. ↑ Aronson 1994 34; Cook 2006 172–173; Hyde 1976 55.
  25. ↑ Howard, Philip: Victorian Scandal Revealed. The Times, 59341. sz. (1975. március 11.) 1. o.
  26. ↑ Aronson 1994 117.
  27. ↑ Aronson 1994 170.
  28. ↑ Aronson 1994 217.
  29. ↑ Bradford 1989 10.
  30. ↑ Hyde 1976  56.
  31. ↑   „I am sure the boy is as straight as a line … Arthur does not the least know how or where the boy spends his time … he believes the boy to be perfectly innocent.” 1889. december 31-i keltezéssel levél Blanche Beresfordtól, Waterford őrgrófnéjától Reginald Brettnek. A „straight” angol kifejezés a heteroszexuális szinonimája („straight as a line” – „egyenes, mint egy vonal”). Idézi Aronson 1994 168; Cook 2006  196 és 200.
  32. ↑   „I can quite understand the Prince of Wales being much annoyed at his son's name being coupled with the thing but that was the case before I left it … we were both accused of going to this place but not together … they will end by having out in open court exactly what they are all trying to keep quiet. I wonder if it is really a fact or only an invention.” 1889. december 10-i keltezéssel levél Arthur Somersettől Reginald Brettnek. Idézi Cook 2006  197.
  33. ↑   „Had they been wise, hearing what I knew and therefore what others knew, they ought to have hushed the matter up, instead of stirring it up as they did, with all the authorities.” 1889. december 10-i keltezéssel levél Arthur Somersettől Reginald Brettnek. Idézi Aronson 1994 170; Cook 2006  1199–200; Hyde 1976 122.
  34. ↑   Például a The New York Times 1889. november 10-i száma. Lásd Cook 2006  195.
  35. ↑ Aronson 1994  128. és 147; Cook 2006 202.
  36. ↑ Cook 2006  192–194.
  37. ↑ Cook 2006  204–205. és 211–212.
  38. ↑ Cook 2006  205.
  39. ↑ Cook 2006  207.
  40. ↑ Day, Peter – Ungoed-Thomas, John: Royal cover-up of illegitimate son revealed. The Sunday Times, (2005. november 27.)
  41. ↑ Letters to the King: Haddon bound over. The Times, 46657. sz. (1934. január 20.) 7. o.
  42. ↑ Clarence és Avondale egybetartozott; mindkét elnevezés egy-egy város nevéből származik.
  43. ↑ Aronson 1994  181.
  44. ↑   1889. szeptember 6-i és október 7-i keltezéssel írt levelek Albert Viktor walesi hercegtől Lajos battenbergi hercegnek. Idézi Cook 2006  157–159 és 183–185.
  45. ↑   1890. május 7-i keltezéssel levél Viktória brit királynőtől Viktória német császárnénak. Idézi Pope-Hennessy 1959  196.
  46. ↑   1890. május 19-i keltezéssel levél Viktória brit királynőtől Albert Viktor walesi hercegnek. Idézi Pope-Hennessy 1959  196–197.
  47. ↑   Levél Albert Viktor walesi hercegtől György yorki hercegnek. Idézi Pope-Hennessy 1959  198.
  48. ↑   1890. augusztus végén íródott levél Viktória brit királynőtől és Arthur Balfourtól Lord Salisburynek. Idézi Cook 2006  224–225.
  49. ↑ Pope-Hennessy 1959  197.
  50. ↑   Levél Albert Viktor walesi hercegtől György yorki hercegnek. Idézi Pope-Hennessy 1959  198.
  51. ↑ Pope-Hennessy 1959  199.
  52. ↑ Aronson 1994  197; Cook 2006 221 és 230.
  53. ↑ Bradford 1989  10.
  54. ↑ Aronson 1994  199.
  55. ↑ Cook 2006  222.
  56. ↑ Cornwell 2003  135–136.
  57. ↑ Cook 2006  297–298.
  58. ↑   1891. június 21-i, június 28-i és november 29-i keltezéssel levelek Albert Viktor walesi hercegtől Lady Sybil Erskine-nek. Idézi Pope-Hennessy 1959  199–200.
  59. ↑   1891.november 12-i és november 19-i keltezéssel levelek Viktória brit királynőtől Viktória német császárnénak. Idézi Pope-Hennessy 1959  207.
  60. ↑   Naplóbejegyzés Mária tecki hercegnőtől. Idézi Pope-Hennessy 1959  210.
  61. ↑ Aronson 1994  206.
  62. ↑ Sir Dighton Probyn hivatalos sajtóközleménye. The Death of the Duke of Clarence: Description of His Last Hours. The Times, 33535. sz. (1892. január 15.) 9. o.
  63. ↑ Aronson 1994  213–217; Cook 2006  10; McDonald 1972 193–199.
  64. ↑ Harrison 1972  237.
  65. ↑   Mária tecki hercegnő levele Viktória brit királynőnek. Idézi Pope-Hennessy 1959  226.
  66. ↑ Duff 1980  184.
  67. ↑   „how deeply I did love him; & I remember with pain nearly every hard word & little quarrel I ever had with him & I long to ask his forgiveness, but, alas, it is too late now!” Idézi Nicolson 1952 46.
  68. ↑ Roskill, Mark: Alfred Gilbert's Monument to the Duke of Clarence: A Study in the Sources of Later Victorian Sculpture. The Burlington Magazine, CX. évf. 789. sz. (1968) 699–704. o.
  69. ↑ Cook 2006  100.
  70. ↑ The Gladstone Diaries. Szerk. Matthew, H. C. G. Oxford: Clarendon Press. 1994. 3. o. ISBN 0-19-820464-7 13. kötet, 1892. január 14-i bejegyzés  
  71. ↑   Pope-Hennessy 1959 194.
  72. ↑ Aronson 1994  117.
  73. ↑ Aronson 1994  117.
  74. ↑ Aronson 1994  116.
  75. ↑ Cook 2006  8; Meikle 2002  177.
  76. ↑ World: Who Was Jack the Ripper? Time Magazine, (1970. november 10.) arch Hozzáférés: 2012. július 16.
  77. ↑ Aronson 1994 110; Cook 2006  9; Cornwell 2003 133–135; Harrison 1972 142–143; Hyde 1976  58; Meikle 2002 146–147; Rumbelow 2004  209–244.
  78. ↑ Mariott 2005  267–269.
  79. ↑ Magnus, Philips: King Edward the Seventh. (hely nélkül): John Murray Publishers Ltd. 1964. 239. o. ISBN 978-0719503450  
  80. ↑ Cook, Andrew: The King Who Never Was. History Today, LV. évf. 11. sz. (2005) 40–48. o.
  81. ↑ Lásd: Dickinson, Peter: King and Joker. London: Hodder & Stoughton. 1976. ISBN 978-0-340-20700-0  
    Dickinson, Peter: Skeleton-in-Waiting. New York: Pantheon Books. 1990. ISBN 978-0-394-58002-9  
  82. ↑ Lásd: Sherlock Holmes: The Hidden Years. Szerk. Kurland, Michael. (hely nélkül): St. Martin’s Minotaur. 2004. 302–335. o. ISBN 978-0-312-31513-9  
  83. ↑ Lásd: Dickinson, David: Goodnight Sweet Prince. New York: Carroll & Graf. 2002. ISBN 978-0-7867-0945-8  

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prince Albert Victor, Duke of Clarence and Avondale című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Aronson 1994: Aronson, Theo: Prince Eddy and the Homosexual Underworld. London: John Murray. 1994. ISBN 0-7195-5278-8  
  • ↑ Bradford 1989: Bradford, Sarah: King George VI. London: Weidenfeld & Nicolson. 1989. ISBN 0-297-79667-4  
  • ↑ Cook 2006: Cook, Andrew: Prince Eddy: The King Britain Never Had. Stroud, Gloucestershire: Tempus Publishing Ltd. 2006. ISBN 0-7524-3410-1  
  • ↑ Cornwell 2003: Cornwell, Patricia: Portrait of a Killer: Jack the Ripper Case Closed. London: Time Warner Paperbacks. 2003. ISBN 0-7515-3359-9  
  • ↑ Duff 1980: Duff, David: Alexandra: Princess and Queen. London: Collins. 1980. ISBN 0-00-216667-4  
  • ↑ Harrison 1972: Harrison, Michael: Clarence: The life of H.R.H. the Duke of Clarence and Avondale (1864–1892). London; New York: W. H. Allen. 1972. ISBN 0-491-00722-1  
  • ↑ Hyde 1970: Hyde, H. Montgomery: The Other Love: An Historical and Contemporary Survey of Homosexuality in Britain. London: Heinemann. 1970. ISBN 0-434-35902-5  
  • ↑ Hyde 1976: Hyde, H. Montgomery: The Cleveland Street Scandal. London: W. H. Allen. 1976. ISBN 0-491-01995-5  
  • Knight, Stephen: Jack the Ripper: The Final Solution. New York: McKay. 1976. ISBN 0-679-50711-6  
  • Lees-Milne, James: Harold Nicolson: A Biography. Volume 2: 1930–1968. London: Chatto & Windus. 1981. ISBN 0-7011-2602-7  
  • ↑ Marriott 2005: Marriott, Trevor: Jack the Ripper: The 21st Century Investigation. London: John Blake. 2005. ISBN 1-84454-103-7  
  • ↑ McDonald 2007: McDonald, Deborah: The Prince, His Tutor and the Ripper. Jefferson, Észak-Karolina: McFarland and Co. 2007. ISBN 978-0-7864-3018-5  
  • ↑ Meikle 2002: Meikle, Denis: Jack the Ripper: The Murders and the Movies. Richmond, Surrey: Reynolds and Hearn Ltd. 2002. ISBN 1-903111-32-3  
  • ↑ Nicolson 1952: Nicolson, Harold: King George the Fifth: His Life and Reign. London: Constable. 1952.  
  • ↑ Pope-Hennessy 1959: Pope-Hennessy, James: Queen Mary: 1867–1953. London: George Allen and Unwin Ltd. 1959.  
  • ↑ Rumbelow 2004: Rumbelow, Donald: The Complete Jack the Ripper. (hely nélkül): Penguin Books. 2004. ISBN 0-14-017395-1  
  • Van der Kiste, John: Albert Victor, Prince, duke of Clarence and Avondale (1864–1892). (hely nélkül): Oxford University Press. 2004. = Oxford Dictionary of National Biography, arch Hozzáférés: 2012. július 16. (online kiadás: 2008. január)  

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Albert_Viktor_clarence-i_és_avondale-i_herceg&oldid=27613554”