Alakoskodás

Rémísztő maszkot viselő Busó, a mohácsi busójáráson

Az alakoskodás többjelentésű szó:

• emberi viselkedést jellemzőként színlelés, képmutatás, azaz rosszalló kifejezés
• néprajzi értelemben alakos játékban alakformálás.

Alakoskodás (néphagyomány)

Alakoskodások a dramatikus néphagyományok formái, amelyekben a szereplők kilétük álcázására maszkot, álöltözetet használnak, jelmezek és kellékek segítségével valakit, valamit megszemélyesítenek. A démonikus, ijesztő állatalakoskodások világszerte ősrégiek, ám egykori mágikus (bajelhárító, bőségvarázsló, termékenységbiztosító) szerepüket elveszítve, az erdélyi magyar folklórban ma már jobbára csak a farsangi játékok közt, tréfás formákban maradtak meg. Az álarc viselésére utal a farsangi népszokások erdélyi népi neve: „maszkurások”. A hétfalusi borica-táncosok fából faragott, a székely betlehemes játékok pásztorai fakéregből, bőrből készült maszkokat hordtak, melyeket újabban inkább csak kendővel, korommal jeleznek. Tamási Áron Énekes madár című székely népi játékában az alakoskodások modern művészi formában jutnak érvényre.

2008 óta a kaposvári városháza mellett áll Bors István 1973-ban készült Alakoskodó című szobra.

Források

• Horger Antal: A hétfalusi csángók borica-tánca. Ethnographia. Budapest, 1899/2.
• Makkai Endre – Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Kolozsvár, 1939. ETF 103.
• Ferenczy Imre – Ujvári Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. A Műveltség és hagyomány IV. kötetében. Debrecen, 1962.
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  

Kapcsolódó szócikkek

• Farsang
• Betlehemezés
• Pünkösd