Aknázólégyfélék
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aknázólégyfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aknázólégyfélék témájú kategóriát. |
A aknázólégyfélék (Agromyzidae) a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) közé sorolt kétszárnyúak (Diptera) rendjében a homlokréses legyek (Schizophora) alrendágának egy diverz elterjedésű családja hat alcsaláddal, mintegy 4500 fajjal. Angol nevük: „fruit fly”, azaz gyümölcslégy – nem tévesztendők össze a harmatlégyfélékkel, avagy muslicákkal.[1]
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Kozmopolita család. Gyorsan fejlődésük jeleként fajaik sokszor nagyon közel állnak egymáshoz, meghatározásuk nehéz. Pontos fajszámuk nem is adható meg; több mint 2500 fajukat ismerjük.[1]
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Kis, illetve egészen apró legyek. Többnyire sötétek, a testükön csak ritkán látható sárgás rajzolat.[1]
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]A nőstény légy a petéit a növény szöveteibe tojja. A szúráskor kibuggyanó nedvet fel is táplálkozni is szokott, a tojócsövet tehát a táplálékszerzéshez is használja. Az egyes fajok specifikusan tápnövényük adott típusú szöveteiben (nem okvetlenül a levelekben) élősködnek. Lárváik a rájuk jellemző szövetekben kanyargós, feltűnően világoszöld vagy fehéres, különösen áteső fényben szembetűnő aknákat rágnak.[1]
A többi aknázó rovartól eltérően az aknázólegyek lárvái az oldalukon fekszenek a növény szöveteiben. Messze kiálló, kétsorosan fogazott szájkampóikat le-, ill. hátrafelé mozgatják, így mindig íves járatokat hagynak maguk után; az aknák alakja igen sokféle lehet. A zárt aknákban szinte melegházi a levegő, ami igen kedvez a lárvák fejlődésénel. A felnyitott sejteket a nyű felfalja. Mivel bőségesen jut nekik táplálék, lárváik gyakran már négy nap alatt kifejlődnek. Egyes fajok az aknában, mások azon kívül bábozódnak. A mérsékelt övi fajok többnyire a pupáriumban telelnek át.[1]
Szaporodásuk
[szerkesztés]Különböző növények magházába vagy a fiatal gyümölcsök héja alá petéznek. A nőstény csavaró mozdulattal, tojócső kitintüskéivel átfúrja a tápnövény szöveteit, és a furatba tojja petéjét.[1]
Gazdasági jelentőségük
[szerkesztés]Több fajuk mezőgazdasági kártevő.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- ↑ Állatrendszertani gyakorlatok: Farkas János, Szövényi Gergely, Török János, Török Júlia Katalin: Állatrendszertani gyakorlatok
