Ugrás a tartalomhoz

Aginszkoje (Krasznojarszki határterület)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aginszkoje (Агинское)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKrasznojarszki határterület
JárásSzajáni
Irányítószám663580
Népesség
Teljes népesség5584 fő (2010)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+7
Elhelyezkedése
Aginszkoje (Oroszország)
Aginszkoje
Aginszkoje
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 15′ 38″, k. h. 94° 54′ 52″55.260556°N 94.914444°EKoordináták: é. sz. 55° 15′ 38″, k. h. 94° 54′ 52″55.260556°N 94.914444°E
Aginszkoje (Krasznojarszki határterület)
Aginszkoje
Aginszkoje
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Aginszkoje témájú médiaállományokat.

Aginszkoje (oroszul: Агинское) falu Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Szajáni járás székhelye.

Népessége: 5584 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

Krasznojarszktól 217 km-re (vagy 186 km-re) délkeletre, az Anzsa (a Kan felső szakaszának mellékfolyója) partján helyezkedik el. A legközelebbi vasútállomás 45 km-re van (Szajanszkaja), az AbakanTajset vasútvonalon.

Története

[szerkesztés]

Az egykori Jenyiszeji kormányzóság tábornok-kormányzója 1827-ben húsz település létesítését rendelte el. Ezek egyike volt Aginszkoje, melyet 1829-ben alapítottak, és száműzöttek építettek 1829-től 1833-ig. Temploma 1844-ben készült el, akkor a falunak két utcája volt. 1924-ben járási székhely lett.

Terv a közlekedés fejlesztésére

[szerkesztés]

A járásban igen jelentős réz-nikkel lelőhely található (Кингашский рудный узел), melynek kitermelését régóta tervezik. A terv új autóút építésével számol Szajanszkaja vasútállomás és – Aginszkojen át – a keletebbre elterülő lelőhelyek között.[2][3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)
  2. «Норникель» впутался в Кингашский узел (Kommersant.ru, 2008-03-20. Hozzáférés: 2019-08-09)
  3. https://ria.ru/20120226/575150393.html (RIA Novosztyi, 2012-02-26. Hozzáférés: 2019-08-09)

Források

[szerkesztés]